Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 43. szám - A jövő cseh-lengyel háboru - Az uj cseh kormány

4 Vasárnap, 1922 október 22. momentumokra és '-lapjaik nyíltan megírták, Ihogy Bravessed és Masisiairyilv­k£l meg lehetnfe ebben a kérdésben egyezni, a békés megegyezésnek azon­ban akadálya a Kramarz -veselése a'iatt áliló cseh nemzeti p;á!rt. Mivel o. felek nem tudtak megegyez­ni, az ügyet a nagykövetek tanácsára bizták döntési végett. A naíglyköveti ta­nács lujbóll visszaadta az ügyet, az ér­dekelt üdéknek azzal az utasítással, hogy amennyiben megegyezni nem bír­nak, Javorina Csdhszlovákiiáé marad. A lengyelek erre azon violtak, hogy a Piilicz ktöivet! álltai Prágáiban kötött lengyel-cseh szerződésben végleg nekik megfelelő megoldást biiztositsanaik. Az 1921. november 6-án aláirt, de ai len­gyel parlament által sohasem ratifi­kált egyezmény b) függeléke szerint Jav orma községnek kérdését 6 hóna­pon belül 'közvetlen, esetleg döntőbí­rói egyezmény utján meg keli! oldani. E függeléknek megfelelően) ,a lengyel és csehszlovák koirmány megegyezett abban, hogy szakértői bizottsálgot ne­veznek ki, ezek összeülnek, a kérdés alapos tanulmáinyozásia után. egy kö­zös javaslatot doligoznak ki Javorinára nézve. Mindkét kormány kinevezte bi­zottságát és a lengyel kormány 1922 (április elején értesítette a csehszlovák kormányt, hogy a lengyel bizioíts'ág, mely dr. Girtaíbszky, a liengyel parla­ment külügyi bizottságának elnöke vezetése aiDatt áll, kész arra, hogy a csehszlovák bizottsággal összetalálkoz­zék. A csehszlovák kormáiny bár meg­igérte, hogy megfelelő utasításokkal el fogja látni bizottságát, később ugy döntött, hogy mindenféle nehézségek folytán a cseh bizottság nem készül­hetett el munkáival és ezért a két bi­zottság luem találkozhat. Lengyel rész-. rő'Ji erre a 6 hónapi terminusnak 3 hónappal való meghosszabbítását, te­hát augusztus 6-ig kérték. Ezt a ja­vaslatot ugy Csehszlovákia, mint a nagykövetek tanácsa e'lfojgfcttlta. A két bizottság találkozása azonban, eddig az időpontig elem jött létre. A csehek buzlálk, halasztották a találkozást és a lengyel Ibizottság július 21-én nyilat­kozatot; adott ki, amelyben megemlíti, hojgy Benes .csehi miniszterelnök jú­nius 20-án lairról értesilelte a llícngyele­ket, hogy a két bizottság nem talál­kozhat, miért is fl lengyel bizottság beszünteti működését és miniden fele­lősséget, a daeh, kormányra hárít A cseh sajtó ezen megoldásnak igen örült. A prágai Narodny Listy, vala­mint a Czas augusztus 11-iki számá­ban kifejtették, hogy a nagykövelek értekezlete kimondta, hogy ha . Cseh­szlovákia nem tud megegyezni Len­gyelországgal, Javorina a cseheké ma­rad. Ez az eset pedig bekövetkezett. Megegyezés nem jött létre és így a csehek egész jogosan megtartják Jávo­rinál. Ebből a két cikkből nyilvánvaló, hogy a csehek mért gördítettek aka­dályokat a két bizottság találkozása elé. Lengyelország az ügyet nem hagyja annyiban és megfelelő lépések ered­ményeképpen ujabb határmegállapiló bizottságra lelt bízva e kényes kérdés eldöntése. Ismeretes, hogy a javorinai kérdés egyike azoknak az okoknak, amelyeknek folytán a Skirmund len­gyel külügyminiszter által megállapí­tott, már igen barátságos cseh-lengyel viszony az utolsó időben nagyon erő­sen elhidegült, mert mindkét állam pesztizsokokból a javorinai kérdésben mereven ragaszkodott saját álláspont­jához. Ismeretes az is, hogy a határ­megállapitó bizottság ugy döntött, hogy a vitás terület felosztandó. Ehhez a lengyelek hozzájárullak, a csehek azonban, Benes utján, Párisban tilta­koztak és a nagykövetek tanácsa a döntést felfüggesztette. <>00000000<>000000<><W A Jövő cseh-lengyel háború Csehország fél aJearja osztani Len­gyelországot — A lengyel védekezés Az oroszokat Magyarország rovására elégítenék ki A fenti címmel jelent meg a Dzien­nik Poznanski október 14-iki számá­ban égy magyar szempontból nagyon figyelemreméltó cikk. Ha valaki törté­netesen nem ismeri még a cseheket, a lengyel író fejtegetéséből igazán hü képét kaphat róluk. Tárgyi igazság szempontjából sem igen lehet, akár­mennyire újszerűek és egyelőre ellen­őrizhetetlenek is egyes megállapításai, kifogást tenni a cikk ellen, mert a (logika törvényei szerint mindezeket a terveket jólélekkel feltételezhetjük a csehekről. A lengyel pártok a nemzeti demo­.kraták kivételével ma határozottan mind csehellenesek. Ennek az egyet­len pártnak lapja, a Gazeta War­szawska igyekszik még csehbarát poli­tikát csinálni és legújabban a'javo­rinai kérdés elmérgesedése alkalmával ez mutatott rá, hogy ném okos dolog a lengyel kormánytól a határkérdés­ben elfoglalt makacs álláspont, mint­hogy ezzel a cseheket nem lehet len­gyel együttműködésre megnyerni. Az ugyan nagy kérdés, hogy a nemzeti demokraták is tényleg csehbarátok-e, valószínűbbnek látszik, hogy csak ezzel is Pilsudski államfőnek és kormányá­nak akarnak kellemetlenkedni, de a tárgyalt cikk irója komolyan veszi a Gazjela, Warszawska cseh-védelmét és erre válaszként közli az alábbi fejle­gatéseket. Kiindul abból, hogy a csehek eddig mindég árulással viszonozták a lengye­lek barátságát. Majd hibáztatja Skir­mant politikáját, mikor azt hitte, hogy Teschen árán és a magyarok cserben­hagyása fejében megszerzi Lengyelor­szágnak a csehek barátságát. Rövid­látás ez azért, mert 1. a csehek semmi szerződést meg nem tartanak, 2. mert Keletgaliciának Lengyelországhoz való tartozását ők a szerződésben el sem ismerték és 3. mert Csehország fojto­gatott gazdasági helyzete arra kény­szeríti őket, hogy Oroszországban ke­ressenek maguknak gyarmatot. De Keletgalicia, illetőleg ennek Len­gyelországhoz tartozása útjukban áll, tehát a cseh politikának az az alapja, hogy el kell venni Keletgaliciát Len­gyelországtól. De ez a titkos terv még tovább nyúlik: föl akarják osztani Lengyelországot Németország és Orosz­ország között körülbelül a Pilica és Narva vonala mentéig. A csehek Kra­kót, Wielickát és Bochniát akarják megkaparintani s cserében odaadnák Oroszországnak a Magyarországtól el­rabolt rutén vidéket. így közös csch­orosz határ keletkeznék a Kárpátok mindkét oldalán s azonfelül megvaló­sulna a német-orosz szövetség is, mely biztosítaná Csehországot Németország bosszúja elől, sőt jó szolgálatai fejé­ben a németek társul fogadnák be Oroszország gazdasági kiaknázására. A versaillesi békeszerződésre a cse­heknek csak addig van szükségük, míg ez a német-orosz szentszövetség nyélbeütődik. Csehország a lengyele­ket közvetlenül nem fogja megtámad­ni, csak az általa szervezett rutén bandákat küldené rá, ő maga csak akkor lép fel, mikor a zsákmányon osztozni kell. Ha ez meglesz, fütyül a franciákra, mert már meglesznek uj szövetségesei. A lengyel jobbpárt nagy súlyt vet Keletgalicia birtokára, de azért nem látja, hogy nemcsak Kelet­galicia Lengyelországhoz tartozását, de magát az állam létét is veszélyez­teti az, hogy egész déli határán az áruló cseh a szomszédja. A föderációs politika csak a csehek kezére juttatná Keletgaliciát. A csehek, terveinek meghiúsítása cél­jából a cikkíró a következőket ajánlja: 1. Fel kell világosítani a francia köz­véleményt, hogy a csehek cseh-orosz­német szövetséget készítenek elő, melyet Lengyelország sirján akarnak megvaló­sítani, össze kell szedni az örvendező cseh cikkeket abból az alkalomból, mi­kor a bolsevikok Varsóhoz közeledtek. 2. Meg kell magyarázni, hogy a Len­gyelország romjain támadt némel-cseh­orosz szövetség éppen olyan fenyegető Olaszországra, mint Franciaországra, mert ez a blokk kérlelhetetlenül az Adria felé igyekeznék és megfosztaná Olaszországot minden háborús szerze­ményétől. Olaszország egyszer már útját állta a cseb-szerb korridornak, már pe­tolnák a blokkot. A helyzet kulcsa tehát Csehországban van. Lehetetlenné kell tenni a cseheknek az Oroszországgal való közös határt és pedig azáltal, hogy a cseh államot szo­rilsák vissza tulajdonképpeni határai közé, vagyis Cseh- és Morvaországba. El kell szakítani tőle a Felvidéket és az olasz dinasztia valamelyik tagjának trónraültetésével monarchiát kell belőle csinálni. Ez a megoldás éppen annyira erdekében fekszik Olaszországnak és Franciaországnak, mint Lengyelország, nak. dig az Adria felé elsősorban a csehek <>oooooooooooooooocoooo<c><><c>oo V M hommány nevezetesebb tagjai Mull számunkban ismertettük azo­kat az okokat, amelyek Svchla kor­mányalakitó kísérletét majdnem meg­hiúsították. Azóta a kormány véglege­sen megalakult s az uj kabinet névsora Miniszterelni'ik: Svehla Antal. Nem­zetvédelmi miniszter: Udrzal Ferenc. Belügyimiiniszter: Malypetr János. Föld-' mivelésügyi miniszter: Hodzsa Mi.án dr. Vasutügyi miniszter: Strbmij György. Postaminiszter: Tucsng Ala­jos. Közélelmezési miniszter: Franké Emlil dr. Népjóléti miniszter: Ilabr­mann Gusztáv. Iskolaüjjyi miniszter: Bechyne Rudolf. Közmunkaügyi mi­niszter: Srba Antal. UnÜikációs mi­niszter: Markovics Iván dr. Pénzügy­miniszter: Hasin Alajos dr. Kereske­deLemügyi miniszter: Nóvák László. Igazságügyminiszter: Dolansku József dr. Közegészségügyi miniszter: Sramek János. Külügyminiszter: Benes Ede dr. Felvidéki miniszter: Kállay Jó­zsef dr. Az uj kormány nevezetesebb tagjaira vonatkozó adatokat, a Prágai Magyar Ilirlap nyomán, a következőkben fog­lalhatjuk össze: Svehla Antal miniszterelnök 59 éves. Földbirtokos Prága közelében. 1908-ban bevátasztotoák a biélcsi biro­dalmi tanácsba, amelynek a forradalo­mig tagija volt-.A hábosruelőtti években* egyik vezére volt a csök klubnak. A háború folyamáhi radikális magatar­tása tanúsított és elvetette a Béccsel való tárgyalás .gondolatát. A forrada­lom után a Kramár- és Tusár-kormá­nyoknak belügyminisztere volt. A mindeniható petkáirJak mindmáür ő volt, az eltnöke és ebben a minőségéiben rendkívül körmönfont taktikusnak bi­zanvylt'. Benesen 'kívül az uj kormány máso­dik kiemelkedő tagjía Rasin Alajos dr. pénzügyminiszter. Prágai ügyvédi. A háború alatt, a cseh maffia egyik vezetője volt. Halálra is ítélték, de megkegyelmezitek meki. Kramár kormányának pénzügyminisz­teri szlékéberií — a csehek véleménye szerint — miegyetette a cseh-szlovák valuta alapjait. Praktikus fináncpoli­tikusnak tartják, aki saját fölfogását sarját pártjában súlyos — különösen Enelissel vívott — harcok árán iérvé­nyesíteLte. Nemzeti tekintetben a leg­fculzólbto soviniszták egyike és pedig annál veszédlelmeseblb, mert nagy be­folyásával keresztül tudja vinni az akaratát. 'Hodzsa Milán dr. földmivelósügyi miniszter lett- Tót' származású újság­író és Budapesten szer késztette a Slovenisky Denniket majd a Slovensky Tyizdenniket. 1905-boni egv bácskai kerületben szlovák nemzetiségű pro­grammal országgyűlési képviselővé választották, de 1910-ben kibukott. A forradalom iiitán a budapesti cselb­szlová'k követség vezetésével (bízták meg, majd a Tusár-kabinetben unifi­káciős. miirliszter fetti. A cséh-szlovák e<.;lysé!g fikciójának egyik előharcosa és azért népszerűtlen a tótok közölt. Amikor az ő és Srobár vezetése alatt álló tót kormánypárt beolvadt a cseh agrárius pártiba, ..é'rdemeinek" elisme­réséül a párt egyik alelnökévé válasz­tották meg). Mint Svehla barátjáiriak. most sikerült neki Stanekkel szemben a földmivelésügyi tárcát mq.r|szerezni. Az unáfikáeiös vagy felvidéki miniszté­riumot nem akarta vállalni. Ugy lát­szik, feszélyezettniek érezte maigát. Markovics Iván dr. unifikációs mi nisziternek Dőrer Ivánnal együtt van ügjyvódíi irodája Pozsonyban. Benest nem számítva, ő a koirmiány legfiata­labb tagja. iMinldljárt a háború elején orosz fogságiba került, ahonnan mint legiioinárlust-őrnagy ifcórt haiza. Tusái alatt rövid ideig nemzetvédelmi minisz. ter volt. Lqg)nagyio!bb ellensége a Fel vidék autonómiájának és a cseh-szlo­vák egység fikció jánajk Hodzsiával együtt a legnagyobb barátja. Kállay József dr., Szlovenszkó uj, teljhatalmú minisztere, Liptószeintmik. Ióson volt ügyvéd. A forradalom után liptói zsiuipánná nevezték ki, majd 1920-fban, a Cserny-koranániyi idejét Micsiura oldalán Szlovens^ó közigiazg'a. tiásának lett a főnöke. Azlt mondjál, hogy a közigazgatásban'nagyobb ját] tasságigal bir„ mint Micsiura, Mint a najgjymegyei rendszer egyik ifamatikusa a prágai iqentralizmjust sízolgálja és azért nem népszerű a Felvidéken!. Bechune Rezső azért érdekli a ma gyarságiot, mert az iskolaüg|yéknek ( lett a legfőbb vezetője. Fiatal karába nemzeti szocialista volK, később szo ciáldqmokraita víziekre evezett. Csel nacionalizmusát azonJüaiu sohasem ve kőztette le. Alikor a régi Ausztriában cseh szaciáldiemioikiraták flzon vitaikO' tak, hogy jobb-e a pártceniralizami' vagy pedig a cseh pártszervezeteknet autonómiát kell biztosi tani, ő autonft mista volt. 1911-ben beválasztották í birodalmi tanlácsba. A foririaidialiom utát a cseh szociáldemokrata párt egyik ve zéróvé nőtte ki magáit és Tusá_r távo zása uitán a párt legbefolyásosabb tag ja lett. Noha két-három évvel ezelőtí ő maga is ballfelé kacsintgatott é& Mii mát támogatta, most nagyon gyűlöli kommunistákat. Egyházellenes és soví miszta. <X>OOOOO0O0OOOO0O00O0<XXXX)í Hírek a Balti-államokból Az észt országgyűlés felhatalmazta kormányt, hogy Magyarországgal ke reskedelmi egyezményt kössön. A egyezmény a parlamenti ratifikálj után lép életbe. A tárgyalásokra pénz- és kereskedelemügyi miniszt rium néhány tagjából és ^azdasá szakértőkből álló bizottságot küldte ki, mely Reválban tanácskozik a m gyár • kormány megbizollaival, PÍÍ dúny-Ballagi Béla és Jungerih Mihá miniszteri tanácsosokkal. Az egy.' mény gyakorlatilag két cikkre néz fontosabb: a magvar borkivitelre és' Észtországból szállítandó papirosra, j Lettország nemzetgyűlése utasito1 a kormányt, hogy még ez évben !f lessé éleibe az arany valutát. A péc egységet a dollár egytized részében lapították meg és lett rubelnak nev tik el. Ugyancsak önálló pénzrendszert < zetett be 'Litvánia is. A pénzegS'5 neve litvasz és a latin unió frankjai' megfelelő értékű. Jorgitisz, Litvánia külügyminiszU1 lemondott és a külügyi tárcát átmef tileg Romanauszkasz miniszterein vette át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom