Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 43. szám - A lefegyverzés és a népszövetségi Unió

Budapest, 1922 III. évfolyam, 43. szám Ára 10 korona Vasárnap, október 22. Politikai, közgazdasági és szociálpolitikai hetilap Megjelenik minden vasárnap reggel. Felelős szerkesztő; RADISICS ELEMÉR wmmm Szerkesztőség és kiadóhivatal; Budapest, Vili., József-körut 5. Telefon József: 43 Előfizetés^ ára; Egész évre 480 korpna. FéJ évre 2j0 korona. Negyed évre 120 korona. Külföldre kétszeres ár illllllll lllllllilMIIIIIHIIIIM lillllilllll II Főbb cikkeink c Berzeviczy Albert: A lefegyverzés és a népszövetségi unió — Gíesswein Sándor: Magyarország és a nemzetek szövetsége — Földes JBéla; A tudomány válsága — Anglia rátette kezét Ukrainára — LJpyd George — A Jayorina-kérdés — A keleti válság és a délszlávok — A petróleum-politika M tefegyvevezés és a népszövetségi Unió Irta: B^RZEVMCZY M&B&RT E percben még nem tudjuk, mily helyet fog a népszövetségi unió küszöbön álló budapesti tanácsülésében a lefegyverzés kérdése elfoglalni? A Prágában a nyár elején tartott szövetségi közgyűlésen e kérdés meglehetősen alárendelt szerepet vitt s ugy látszik, hogy a győztessé lett „szövetséges és társult államok" képviselői nem szivesen veszik annak feszegetését Azonban a prágai közgyűlés óta két dolog történt, amely szinte visszautasithatatlanná teszi az e tárggyal való foglalkozást. Az egyik a bécsi interparlamentáris konferencia állásfoglalása, a másik a nemzetek szövetségének legutóbb szeptember elején Genfben végbement ülésezése. A bécsi interparlamentáris konferencián az történt, hogy hosszú, élénk vita után, mely nem is annyira vita volt, mint inkább a teljes egyetértés megnyilatkozása, francia részről tett és magyar részről megtoldott indityánynaij; egyhangú elfogadásával a konferencia kimondta, hogy a nemzetek szövetségétől elvárja nemcsak a Jefegyverezés mielőbbi meginditását és pedig az összes nemzetekre alkalmazott egyenlő elvek alapján, hanem a békeszerződések revíziójának mielőbbi kezdeményezését is. Ezzel a pozitív lépéssel szemben a nemzetek szövetségének gyűlése — sajnos — csak negatív eredményeket mutathatott föl e téren. Ott hallottunk igen szép beszédeket, de az ügy érdemére nézve semmi előhaladást sem jelezhetünk. Sőt ellenkezőleg, a kérdést még jobban összebonyolították azáltal, hogy a ma is állig fölfegyverezett államok lefegyverezését mindenféle békegaranciák, sőt még a reparáció biztosításának is előfeltételéhez kötötték. A fegyverkezés általános leszállítását a nemzetek szövetségét létesítő s az összes békeszerződésekbe beiktatott megegyezés a nevezett szövetség elutasithatatlan és föltételekhez nem kötött kötelességévé teszi. A békeszerződések egészen lehetetlen állapotot teremtettek azáltal, hogy a legyőzött nemzeteknél végrehajtották a teljes lefegyverezést: megszüntették az általános védkötelezettséget, egy a nemzeti védelem céljaira sem elegendő, nevetségesen csekély bérhadseregre redukálták fegyveres erejöket; eltiltották őket a buvárhajók, katonai repülőgépek stb. használatától s ugyanakkor megengedték, hogy a le nem győzött államok fenntartsák védkötelezettségöket, a háború előttit meghaladó mértékig szaporítsák haderejüket s azt a modern haditechnika minden eszközével ellássák. Ezáltal a győzők és legyőzöttek közötti kiáltó ellentét állandósittatott a nemzetek egy uj kategorizálásában: a felfegyverezett és lefegyverezett államoknak egymással szembeállításában, ami az utóbbiak teljes kiszolgáltatását jelenti az előbbiek önkényének. Nevetséges ily körülmények között ujabb békegaranciákrói beszélni, melyeket a lefegyverezettek nyújtanak a fölfegyverezetteknek. A kis-entente három áÜHaímjáíniak, Gselhoirszágnatk, Romániának és Jugoszláviának mozgósított és egyesitett hadereje például éppen 150-szer haladja meg Magyarországnak mozgósítással nem szaporítható haderejét és mégis a kisentenle fél Magyarországtól és követel tőle békegaranciákat, sőt követeli további lefegyverezését! Joggal lehet megfordítani a kérdést: milyen garanciákat nyújtanak a fölfegyverezett államok a lefegyverezetteknek arra nézve, hogy helyzetökkel nem fognak visszaélni, nem fognak rátámadni ez utóbbiakra s azoktól még többet elragadni? Amire yaló hajlandóságnak a jeleit nem egyszer láttuk. Ha a nemzetek szövetsége nem akarja teljesen megingatni a rendeltetésébe s rátermettségébe vetett hitet, elutasithatatlan kötelessége a fegyverkezések általános korlátozását már egyszer nemcsak statisztikai adatgyűjtés, elméleti intelmek és szólamok formájában, de tényleg foganatba venni. És a népszövetségi uniónak nem lehet fontosabb és nemesebb hivatása, mint a szövetséget e kötelességére erélyesen figyelmeztetni. A nemzetek szövetsége pedig e kötelezettségét csak ugy teljesítheti, ha megszüntetve végre a győztesek és legyőzöttek közötti megkülönböztetést, egyenlő elveket alkalmaz e tekintetben az összes államokra. Különben is a legyőzött államok közül ma már több — köztük Magyarország is — föl van véve a nemzetek szövetségébe. Ezekre nézve a helyzet már éppenséggel képtelen: egyfelől a békeszerződés kötelezi őket a teljes lefegyverezésre, másfelől a népszövetségi paktum rendelkezései, melyek szerint a lefegyverezés az illető államok kormányaival egyetértőleg megállapított mértékben hajtandó végre, reájok nézve is érvényesek. Hogy lehessen ezt összeegyeztetni máskép, mint a teljes jogegyenlőség alapján? Ami pedig a garanciákat illeti: amig a békeszerződésekből az azokban foglalt igazságtalan, erőszakos, nemcsak a népek önrendelkezési jogával, hanem a nemzetközi érdekekkel is ellenkező rendelkezések törölve nem lesznek, addig semmi ujabb garancia és a győztes nemzetek semmi ujabb szövetkezése nem fogja biztosítani a békét. Okuljunk a török példán. Ki beszélhet ma még a békeszerződések sérthetetlenségéről, mikor azok egyike, a sávresi, immár az entente saját beismerése szerint túlhaladott és semmis. Ne várjuk be, amig a letiport és megalázott népek maguk lázadnak föl a rájok kényszeritett sors ellen, hanem a szerzett szomorú tapasztalások, a bölcs mérséklet és méltányosság útmutatása szerint vegye kezébe' a nemzetek szövetsége a békeszerződések barátságos, egyetértő reyizjójának ügyét, mert csak ez fogja a valódi békét valahára meghozni. Hogy azonban ez a revizió a nemzetek valódi megegyezésének gyümölcse lehessen, mindenekelőtt a folytonos fenyegetés és elnyomás állapotát kell a lefegyverezés áitalánositásai által megszüntetni. <x>oo<>oo<><><x>^^ Anglia fátette kesét Uk?a2ná*a A Gubíns Syndícate monopóliumot kapott Ukraina külkereskedelmére — Az uj kereskedelmi szervezet középpontja Berlin — Anglia egy éven belül egyeduralkodó lesz az orosz piacon — A Síngyar Külpolitika tudósítójától — Berlinj pkt. 16. Az angol nagytőke törhetetlen energiával folytába Oroszország gazdaságii meghódítására irányuló munkáját. fUgyainaziOini a napon, amelyen Lenin megtagadta 8z Urquhart-Krassin szerződlés ratifikálását, Berlinben egy naQV ang\ol csoport képviselője és az ukrán szovjetkormány egy népbiztos delegánsd között ujabb megállappdás jött létre, amely ugyan piég nincsen ratifikálva, amelynek azoinlban legkisebb részletei annyira le vanpak szegezve, hogy ratifikálásához immár szó sem férhet. Ez a^ uj megállapodás még sokkal nagyobb jelentőségű, mint az UrquharL Krassin szerződés., amely egy 56 millió Két Jíéj), mely fél évvel megjelenése után sem veszített aktualitásából A párisitudós papagály (Barthou): Minden tanácskozás hiábavaló, amig nem Fizesd meg adósságodat! Fizesd meg adósságodat! Fizesd meg adósságodat! stb. (Pravda, Moszkva) tudunk megszabadulni e nyüzsgő paragrafusférgektől ( Simpliássimus) font sterling! értékű kcjnscesszió felett rendélkezeltt. Az angol csoport kiépvfoelője, Hyan eizredea, aki Nowafcowski níépb'iíztossal ,a megállapodást megkötötte, egy interv ju sarán részletesen, kifej tette előttem, hogy milyen Ihallaflaini nagyszabású gazdasági tervről van szó. A Gubins Syndicate, amely mögött Anglia báróim legnagyobb bankintézete é>s' egy seregi nagy anigol iparvállalat áíí, még ihat hónlappal eziellőtt megbizitjaJ Hyan ezredest, hogy lépjen érintkezésbe az orosz szuvjetkormúnnyal kon, céssziók megszerzését illetőleg. Hyan ezredes azonban azt az impressziót nvf^rtii, (hogy az oroszokkal csrfk nagyon nehezen lehet megegyezni és ezért Ukrajna felé fordította a figyelmét. Heteken keresztül tárgyalt az ukrán kormány berlini kereskedelmi megbízottjával, Aussennel, aki a maga részéről állandó érint kezesiben volt a dharkowi kormánnyal. Mikor a dologi már megérett, akkoir' Nowakowski népbiztos személyesen Berliinbe jött, hogly itt véglegesen megállapodjék Hyan ezredessel. A oiegáUapod'ás lényege az, hogy az angol csoport monopóliumot kap' az egész ukrán külkereskedelemre. Mindennemű export és import csak az angolok utján bonyolítható le. Az angolok ennek a monopóliumnak a kihasználására egy bankof alapítanak, amelytniek az alaptőkéje az első esztendőben tiz millió font lesz, amelyért! azonban, öt év leforgása alatt kötelezve vannak száz millió fontra felemelni. A'íz ukrán kormány 25 százalékkal irésize-a az eglész válJalalbani. A dolojg kereskedelmi részének a lenyolitására az angolok köte'esek egy • szabású kereskedelmi organizációt - vvezni, amelynek a székhelye nem Londonljaw, hanem Berlinben lesz aízórt mert a német fővárosnak sokkal ifcabb összeköttetése van Ukrajnával, mint Londonnak. Az angolok vállalták