Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 42. szám - Fiume az örvény szélén

Aradon tartózkodott, a tárgyalások fonolát felvegye. Az első tárgyalás az ujarádi várban 1919. április 14-én folyt le, melyen francia részről de Lobit tábornok, a magyarországi francia hadsereg parancsnoka, vezérkari főnöke Dosse ezredes, Tournadre temesvári francia hadosztályparancsnok. de Gondrecourt tábornok és vezérkari főnöke Sainl-Laumer kapitány, magyar részről pedig Kintzig János, báró Bornemissza Gyula, báró Solymossy Lajos. Purghly Emil és e sorok irója vett részt. Javaslataink kiinduló pontja az a felfogásunk volt, hogy Magyarországon a törtvények uralmát magunknak kell helyreállítanunk és a bolsevizmus megbuktatását idegen fegyverekre nem bízhatjuk, mert ennek nemzetünk igen nagy árát adná és az idegen fegyverekre támaszkodó antibolsevista kormányzat a nép lelkében rokonszenvre nem találna s ujabb társadalmi felfordulásokra nyujtania lehetőséget. Kértük éppen ezért de Lobit tábornokot, adjon módot Arad polgárságának arra, hogy nemzeti alapon álló karhatalmat szervezzen. Hajlandónak nyilatkoztunk a szükséges embereket, ruházatot, pénzt és élelmiszert előteremteni, kértük azonban, hogy fegyvert. lőszert és felszereléseket bocsásson a francia parancsnokság rendelkezésünkre, hogy a karhatalom sürgős megszervezése lehetővé váljék. Hajlan dóknak nyilatkoztunk ennek ellenében arra, hogy a vörös hadsereg ellen netalán intézendő francia katonai akció élét képezve, magunk vegyük fel Kun Béla rablóival szembe a harcot, egyedül azt kötvén ki. hogy ebben az akcióban román csapatok nem szerepeihetnek, mert az ország területéinek ván, hogy a katonailag inferioris és a magyar nép szemében gyülölt román haderőknek akadálytalan elönyomulását a trianoni békében később megállapított vonalig megkönnyítsék, illetőleg lehetővé tegyék. Másrészt Franciaország orosz politikájával a nyílt kommunizmus és orosz orientáció nem egyezeti; Franciaország Kun Béla rendszerét természetesen élesen elitélte és ellene katonai beavatkozásra is szi-. vesén vállalkozott volna, azt azonban, hogy Magyarország lakoljon, hogy „ez: a tűzfészek is kiégjen", Clemenceau ! szívesein látta és a magyar nacionalizmus megtörése egyáltalában nem volt ellenére. E különböző szempontok együttes fellépése magyarázza azután a franciák magatartásában észlel, hető ingadozásokat. Kun Bélát meg akarták törni, a nemzeti irányzatot azonban nem óhajtották megsegiteni. az nekik a véleges békekötésnél előreláthatólag csak bajt okozhatván. A pillanatnyi katonai helyzet szerint tehát hol segítettek, hol elgáncsolni ipar. kodtak és alapjában véve mindenkor bizalmatlanok voltak irántunk. Modorban és hangban sok változatot ütöttek meg, a lényeg, azonban mindig csak ez volt. Álljon itt illusztrációképpen az aradi csendőrség legelső fegyveres szereplése. Az aradmegyei csendőrség szervezésekor az a gondolat lebegett előttünk, hogy akció-területünket minél inkább kiszélesítsük, és háttal a Marosra támaszkodva, Szegeddel megteremtsük az öszeköttetést, hol akkor az ellenforradalmi szervezkedés, vett híreink szerint, már ugyancsak megindult voltÁprilis 20-ika körül éppen ezért elhatároztuk, hogy megkezdjük az elönyomulást is megszálliuk egyelőre az Arad közelében levő Tornyát és Battonyát Indulás előtt Saint-Laumer francia vezérkari kapitány szemlét tartott a csapat, felett, kiosztotta a municiót és megigérte, hogy két francia páncélautomobilt: küld utánunk. hogy kivágjon bennünket, ha bajba kerülnénk a vörös tulerővel szemben. Az expedíció sötét éjszaka kell utra a Marta-gyár teherautomobiljain. Gyakran néztünk hátra, jönnek-e a beigért francia páncélautók? Megszálltuk Tornyát és sikerült: puskalövés nélkül ártalmatlanná lenni a battonyai vörös őrséget is, de a francia segítség nem jött sehol. Mikor kivilágosodott, megnéztük a franciák által kiosztott muníciót. Vaktöltés volt valamennyi és kíméletlenül felkoncoltattak volna minket a franciák egy szálig, ha véletlenül harcoskedvü vörös csapatokba ütközünk. Saint-Laumet kapitánynak magam tettem ezért sulyos szemrehányásokat, ki láthatólag igen nagy zavarban volt és arra hivatkozott, hogy az ujaradi várban lévő raktárban a sötétségben eltévesztették a municiós csomagokat. Ez és ehhez hasonló esetek azonban mélyen bevésődtek a lelkekbe és nagyon megingatták már az első időben a francia jóindulatba vetett bizalmunkat (F oly ta tju k). Hónapok hosszu sora évek peregtek le, amikor a citta fidelissimu képviselője: Ossoinack András a magyar parlamentben megkezdte a nagy likvidálást. A corpus Separatuin teljesen szeparálta magát az anyaországtól. Fiume nem lett szerencsésebb, önállósággal helyezte bizonytalanabb, mint valaha A szabad állami sorsáról az olasz sajtóban csak általánosságban tartott hírek jelennek meg. A részletekbe az a levél világit be, amelynek kivonatát az alábbiakban közöljük, — Fiuméról, illetve mai helyzetéről irni igazán nem kerül semmi munkába. — írja fiumei levelezőnk. — A teljes gazdasági tönk legszélén van. Ipara teljesen megszünt, kereskedelme szintén. A gyárak, amelyek valaha virultak, mint a Danubius, Whited, stb., nem dolgoznak, a tannin-gyár, amely a háborus és háboru utáni konjunkturát kihasználva erősen föllendült, szintén megszüntette üzemét. A petróleumfinomitó és az olajgyár abból tengődnek, amit az olasz hadseregnek szállítanak. A dohánygyár dolgozik még a legtöbbet, mert ez Venezia Giulia-tartományt látja el áruval. Érthető, hogy ilyen körülmények között a gyárak és más vállalatok áttelepítésére gondolnak. — Egyelőre még reménykednek a helyzet jobbrafordulásában. Avatott és nem avatott tényezők a helyzetváltozást, sőt pontos terminusát is nem egyszer megjósolták már és most is ujabb időpontot jósolnak. Most várják ugyanis — hónapok óta hiába — a rapallói egyezmény ratifikálását, a határmegállapitó bizottság eredményteljes munkájának befejezését, a Baross-probléma végleges megodását, az olasz-délszláv konzorcium tárgyalásainak megindulását és még egész sereg más reménység teljesülését. — Sajnos, ma már a legvérmesebb optimisták is közönyösen fogadják a fentiekre vonatkozó hiteket. Régebben az eféle híreknek legalább egyidőre fölvillanyozó hatásuk volt. A közeli megváltásban való bizakodás uj társaságok, u bankok alapítására vezetett és a jövőre való előkészülés nyujtott némi munkaalkalmat. Ma már mindenki látja, hogy Fiuménak csak multja van, jövője aligha Rómában döntik- el s hogy ebben a döntésben a fiumei érdek utolsó sorban fog számba jönni. Amiképpen Ausztriának sem szabad meghalnia, csak haldokolnia, ugy Fiuméban is kell a kiket tat tani. mert a fiumei probléma végleges, akármilyen irányu elintézése annál is nagyobb bajt okozna. — A 'kereskedők részben már itt hagyták részben itthagyni készülnek Fiumét kiskereskedők is állandóan az üzletek bezárásával fenyegetőznek, mivel napi kiadásaikat sem tudják megkeresni. Az általános gazdasági pangás következtében a bankok is sorban fölmondják a hiteleket. Jellemző a fiumei helyzetre, hogy itt még mindig moratórium van. — A bajok betetőzője. hogy Fiume az egyetlen állam, amelynek még most sincs valutája. A forgalomban lira van ugyan, de lirája alig van valakinek, mivel D'Annunzió idejében anélkül tértek ál a lira-valutára, hogy az ehhez okvetlen szükséges becserélést végrehajtották volna. A papírpénz a bankokban és csekély részben magánosoknál van fölhalmozva. Forgalomba nem kerül, egyrészt mivel senki sem tudja, hogy a beváltásnál a régi, egyszer lebélyegzett osztrák-magyar bankjegyeket miként fogják értékelni, másrészt, mert e miatt senki sem fogadja el. Van ugyanis SHS fölbélyegzésü és ugynevezett „Citta*, vagyis városi korona. Az átcserélés elmulasztása és a bizonytalan beváltási kulcs miatt hihetetlen pénzszüke van. — Horvátország felől Fiume még mindig el van vágva természetes bátvidékétől. Dalmáciával, amely mindig Fiuméból táplálkozott, a horvát tengerparttal, sőt a szigetekkel is megszünt minden kapcsolat. Idegenforgalom sincs, mivel az egykori osztrák Riviéra is haldoklik. A hajőösszeköttetés Olaszországgal is minimális, hiszen Fiuménak nincs többé átmeneti forgalma. Eseményszámba megy, ha hébekorba egy-egy hajó — pld. a Standard Oil Compagny valamelyik gőzöse a kikötőbe vetődik, már csak azért is, mért ilyenkor meg a harc a szociáldemokrata kikötőmunkások és a fascista-szervezet közt a fölött, melyik rakja ki a hajót? Fiume az örvény szélén Megálltak a gyárak — Kivándorolnak a munkanétküliek és a — kereskedők — Eseményt jelent minden hajó — „Fiumének csak multja van" sorban Zágrábból táplálkozik. Dalmácia pedig azt a keveset, amit az ottani gazdasági válság miatt fogyasztani képes, aszerint, hogy délszláv vagy olasz fennhatóság alatt áll, Zágrábból vagy Triesztből szerzi be. A helyi fogyasztás a nagy pénzhiány miatt teljesen jelentéktelen. Fiuméban kettős adminisztráció van: állami és városi. Fönntartásukra havonta Olaszország küld kétmillió lírát, de ez édeskevés arra, hogy a fizetőeszközök hiányát megszüntesse. Legjobb dolguk aránylag a tisztviselöknek és a valutaüzéreknek van. A bankok tevékenysége is ebben merül ki. Még legnagyobb fogyasztó az állam, de ez is — a Danubiussál együtt — vagy egyáltalán nem, vagy csak imitt, amott fizet. — Az az élet, amit a nemzetközi megszállás hozott magával, megszünt. D'Annunzió bevonulása — a „sacra entrata" — is látszólagos jólétet vont maga után, A D'Annunzió-féle hadsereg fenntartása maga is sok pénzt hozott a városba. Mindez megszünt. A kisszámu megszálló csapat mellett ami kevés pénz Beszivárog, a lefokozott igényű élet fenntartására sem elegendő. Zanella uralomra jutása ismét némi fölpezsdüléssel járt. de a jobb jövő reménye megint szertefoszlott, mivel a trieszti fascisták Zanella kormányát fegyverrel üzték el. Zanella most a kis-antant felé orientálódik. Sötét helyzetkép s Ossoinack bizonyára nem így festette maga elé, amikor deklarációját megtette. Fiumei tudósítónk rajzát a „szabad állam" gazdasági helyzetéről a La Vedetta Italiana egyik legutóbbi száma egészíti ki. E lap egész terjedelmében közli Musso. lini cikkét, amely eredetileg a Popolo d'Italia-ban jelent meg. A fascisták vezére kifejti, hogy Fiumét csak ugy, lehet Olaszország számára megmenteni, ha megmentik gazdasági életét. Az utóbbira nézve két pontban foglalja össze javaslatait. Meg kell teremteni a valutát, szervezni kell a hitelnyujtást, Jegyen közös a vámterület Olaszország, gal, pártolni kell a fiumei ipart- inA közeli, vagy tán távolabbi jövő fogja megmutatni, mennyit váltanak! valóra ezekből a javaslatokból s menynyi haszna lesz belőlük a meggyötört, ., fölszabaditott" Fiuménak. A helyzet Ausztriában Az osztrák szociáldemokrata párt bomlás előtt. — Idegen csapatok Ausztriában. — A genfi egyezség elfogadása várható. Multkori cikkünkben rámutattunk azokra a nehézségekre, amelyekkel a népszövetség által kidolgozott Ausztria talpraállitását célzó programm gyakorlati kivitelénél előreláthatólag találkozni fog. Hangoztattuk. hogy ez a programm oly pontokat tartalmaz, melyek nem egyeztethetők össze az állami szuverénitás fogalmával és alkalmasak arra, hogy a szociáldemokrata párt, ugynevezett forradalmi vívmányait erősen megnyirbálják. Ebből kifolyólag várható az osztrák szociáldemokrata párt. különösen baloldali szárnyának heves ellentállása. Laphirekből tudjuk azóta, hogy az osztrák baloldali szocialistáik tényleg el vannak határozva, hogy jogaiktól harc nélkül nem válnak meg. Másrészt Seypel kancellárnak, az osztrák külügyi bizoltsáaban elmondott beszéde alapján elég jól informált osztrák körökben hangsulyozzák, hogy a genfi megállapodásokat az osztrák nemzetgyűlés nagy többséggel ratifikálni fogja. Minthogy a keresztényszocialisták és a nagynémetek éppen csak a többség fölött rendelkeznek, biztos, hogy a szocialista párt nagy része is a javaslat mellett fog szavazni, nevezetesen az Adler-Renner-féle szárny, mig Bauerék és a kommunisták bizonnyára ellenzékben maradnak. A szociáldemokrata párt kollaborációja tehát leg alább részben biztosítva látszik, mégis fentartjuk mult héten kifejtett véleményünket, mert hiszen tudvalevőleg a politikában, különösen a tömegpoli2 MAGYAR KÜLPOLITIKA Vasárnap, 1922. október 15.