Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 42. szám - A francia megszálló csapatok szerepe az aradi és szegedi ellenforradalomban

Budapest, 1922 III. évfolyam, 42, szám ára 1Q Korona Vasárnap, október 15. Politikai, közgazdasági és szociálpolitikai hetilap Megjelenik minden vasárnap reggel. Felelős szerkesztő: RADISICS ELEMER Szerkesztőség és kiadóhivatal; Budapest, VIII., József-körut 5. Telefon József: 43 Előfizetési ára: Egész évre 480 korona. Fél évre 240 korona. Negyed évre 120 korona. Külföldre kétszeres ár A Korona és a márka Madarassy Beck Gyula bárónak, a Magyar Jelzáloghitelbank elnök­vezérigazgatójának nyilatkozata. Zürich a mult héten állandóan ala­csonyabban értékelte a német márkát, mint a magyar koronát. Ismeretes dolog, hogy a minap a márka 17 és félre esett, tehát arra a minimális értékmegállapitásra, melyen, a mi ko­ronánk csupán egy izben állott. Ezzel szemben Zürich a magyar koronát 3 és és fél fokkal magasabban érté­kelte. Ma is egy centimes-el jobb a koronánk a márkánál. A reánk nézve kedvezőbb árhullámzás alkalmából fölkerestük Madarassy Beck Gyula bárót, a Jelzáloghitelbank elnökvezér­igazgatóját és információt kértünk volt, hogy Németország sulyos re­parációs bajait, amelyekben még mindig nem látszik. a kibontakozás lehetősége, az európai köztudat át­vetitette a magyar koronára is, talán elsősorban azért, mert mi magunk is megszoktuk a szoros kapcsolatot a két ország pénze között. — Azt a körülményt, hogy ez a kapcsolat most megszünt, annak kell tulajdonitanunk, hogy utat tört magának az a minden tekin­tetben megokolt meggondolás, hogy Magyarország semmi körül­mények között nem áll és nem állhat olyan rosszul, mint Német­ország a reparáció kérdésében és hogy megokolt remény mutatko­zik arra, hogy gazdasági életünk­nek ez a rettenetes Damoklr­kardja és a bizonytalanság, melyet az egész vonalon okoz, rövid időn belül megszüntethető lesz. — Ha nem is ringathatjuk ma­gunkat abban a nagy optimizmus­ban, hogy a reparációs kérdést könnyen fogjuk eliminálni tudni, mindenesetre komoly reményünk van arra, hogy a győző államok egyike sem viseltetik velünk szem­ben azzal az animozitással, melyet Németországgal éreztetnek és hogy különösen fájdalmas szegénysé­günknél fogva nem is várhatnak tőlünk annyit, mint volt szövetsé­gesünktől. A francia megszálló csapatok szerepe az aradi és szegedi ellenforradalomban Varjassy Lajos áruló szerepe — Gondrecourt tábornok — Az aradi tanácskozás a franciákkal — Nemzeti alapon álló karhatalom szervezése — A francia politika ingadozásai Irta: Eckhardt Tibor A Magyar Külpolitika egyik utóbbi számában Nyáru György tollából ér­dekes cikk jelent meg Szeged francia megszállásának okairól. Mint az aradi és szegedi ellenforradalmi mozgalmak egyik résztvevője, indittatva érzem magam arra, hogy e tárgyhoz magam is hozzászóljak. Nem azért mintha az emlitett közlemény bármi tekin­tetben helyreigazitásra szorulna, ha­nem inkább azért, hogv a francia megszálló csapatok által követett po­litika változataira reámutassak és a történelmi igazságnak megfelelő vilá­A helyzet kulcsa Aradon akkor tel­jesen Varjassu Lajos volt kereske­delmi és iparkamara titkár kezében volt, kit a Károlyi-kormány kormány­biztossá nevezett volt ki s ki hol a románokkal, hol a szocialistákkal, hol a franciákkal cimborálva, mindvégig meg tudta őrizni irányitó szerepét a világtól akkor elvágott Aradon. Két­ségtelen ügyességén és hajlékonyságán kivül jelentékeny segitségére volt e te­kintetben az akkor nagy pénzszámba menő, 9 milliót kitevő népjóléti alap, melyet Varjassy Arad város vagyonos polgáraira önkényesen kivetett volt és a munkásság terrorjára való utalással, kiméletlenül fel is hajtolt. Ez a népjó­léti alap volt az a korrupciós bázis, melyen Varjassy politikai szereplésé­nek talpazata nyugodott. Munkásvezé­rek, politikai pártok, sőt egyes francia katonai körök is szívesen keresték Varjassyval az érintkezést, aki a maga módja szerint azután leszerelt min­denkit. Napidijak, uj állások, kis berségesen és a helyzetnek megfele­lően járt el. A könnyen hevülő magyar tempera­mentum pláne a balkáni hordákkal tett számos keserü tapasztalat után, ezt a magatartást magyarbarátságnak értelmezte. Nekem nem ez volt a be­nyomásom. Gondrecourt tábornok müvelt ember és mindenekfelett ur volt, ki Aradon éppen ugy viselkedett, mint ahogyan a világ bármely más pontján is viselkedett volna: müvelt' uriemberhez méltóan, ki a gyengébbel szemben hatalmát nem fitogtatja soha és felesleges erőszakosságoktól tartóz­kodik. Gondrecourt, tábornoknak ez a magatartása általános szimpátiát kel-: tett Aradon a megszálló francia csa­patokkal szemben és a vörös őrültség kitörésekor a szerbek, románok és vörösök által egyaránt fenyegetett aradi polgárság de Gondrecourt tá­bornokban látta azt az embert, ki su­lyos megpróbáltatások és megalázta­tások elöl a várost egyedül mentheti meg. rancsnoka de Dondrecourt tábornok, ki egy pompás marokkói spahi had­osztályt vezényelt, tipusa volt a kon­zervativ, nagymüveltségű francia ur­nak. Megértéssel viseltetett az aradiak számos baja, gazdasági nyomorusága, forgalmi, pénzügyi és egyéb nehézsé­gei iránt. és a megszálló nehéz szere­pében mindenkor tapintatosan, em­John Bell a Dardanelláknál: ahogy az angolok a Dardanellák szabaddá tételét elképzelik. (Amerikai Magyar Népszava) Romániában a kellő szakértelem hiányá ban a vasúti hidak sorra összeomlanak. A román közlekedésügyi miniszternek utolsó kisérlete, hogy az utasokat a folyamokon átszállítsa. (Dimineata. ), napokban kétségtelen megallapitást nyert, hogy Varjassy telefonon utasi­tasokat, ker Kun Bélától, sőt kikül­döttek utján is érintkezik vele. E té­nyek Gondrecourt tabornok tudomá­sára hozattak, ki azonnal elvágatta Budapest felé az összes vezetékeket. Ezzel Varjassy francia orientációja befejezett ténnyé vált. A következő lépés volt Aradon a munkásság egyeduralmának megtö­rése, ami Varjassy ellenállása után, ki egyetlen hatalmi tenyezőnek a munkásságot tekintette. végre sikerült oly módon. hogy az aradi tisztek és polgárság felfegyverzett deputációja azt Varjassytól kikényszeritette. Var­jassy erre késznek nyilatkozott, hogy megadja a város kormányzásában a polgárságnak az őt megillető szerepet. A polgárság erejének ezt a mellőzést nem türő jelentkezése Vaujassyt a szocialdemokrata alapról most már polgári alapra teritette s a helyzet nyomása alatt Varjassy az ellenfor­radalmi mozgalmakba is bekapcsoló­dott, nem ugyan fehér, de rózsaszinü alapon. A polgárság ezzel szabad levegőhöz jutott s most, mar karhatalom szerve-, zésére gondolt, hogy életét, vagyonát és jogait mindenkivel szemben meg­védelmezhesse. Fegyver, főleg munició azonban nem állott rendellkezésre és ily mozgalmat a megszálló francia csapatok hozzájárulása nélkül egyeb­ként sem lehetett volna sikerre vinni. Ez a heluzet késztette az aradi ellen­forradalom vezetőit arra, hogy a ma­gyarországi francia hadsereg parancs­nokával, de Lobit tábornokkal. aki csapatszemle megejtése céljából éppen. M A G Y A R K Ü L P O L I T I K A

Next

/
Oldalképek
Tartalom