Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 38. szám - Az interparlamentáris bécsi konferenciáról

Budapest, 1922 III. évfolyam, 38. szám Ara 10 korona Vasárnap, szeptember 17. Az augusztus hó végén lezajlott XX. interparlamentáris konferencia magyar szempontból oly rendkívül fontos ügyeket társait, az egész üléssorozat annyira kapcsolatos volt magyar kérdésekkel s a tanácskozások után, a Bécs-budapesti látogatás folyamán, a magyar kérdés annyira előtérbe lépett, hogy a konferencia egyes mozzanatait nem lesz érdektelen a szélesebb körű olvasóközönség számára nagyobb részletességgel feljegyezni, Színekben, fondorlatokban, tartalomban rendkivül gazdagok voltak a -'konferencia és a-vele kapcsolatos ese-. mények és- mindezek,, a mellett, sajátosképpen rendkivül nagy mértékben járultak a magyarság: helyzetének, fel. íogásánáki aspirációinak nemzetközi megismertetéséhez és rokonszenvessé tételéhez. A konferencia pozitív eredményeit a tárgyalásaiiik folyamán bőven lesz alkalmunk ismertetni: itt azonban ki kell emelnünk azt a körülményt, hogy az a nagyszámú tényező, amelyek a konferenciával kapcsolatosan akcióba léptek (a legmagasabb kormányzati körök, képviselők, legkülönfélébb társadalmi alakulatok) a legteljesebb harmóniában jelentek meg és dolgozak a magyar ügy szolgálatában. Szervezet, résztvevők, távolmaradók - Párisban, 1889-ben volt az interparlamentáris Unió első konferenciája. Azon csak angolok és franciák vettek részt. Az angolok közt volt AggGardner képviselő is, aki részt vett az idei bécsi konferencián, sőt Budapestre is lerándult. Hosszasan elbeszélgettem az angol képviselővel. „A magyarok — mon'dotta — a legelsők közt voltak, akik az Unió nagy céljaiért küzdők sorába álltak. Már az 1890. évi konferencián megjelentek és azóta állandó figyelemmel kisérik, fáradhatatlan munkával támogatják az általános békét célzó mozgalmakat. Az üléseken szorgalmasan mgjelennek, megkapón szónokolnak. Ezenkívül 1896-ban Budapestre hivták a konferenciát, sőt később egy bécsi konferencia után, ugy mint. önök most, lehozták szép fővárosuk látogatásira vendégképi a tagokat. " Agg-Gardnerrel részletesebben tárgyaltuk az Unió szervezetének kifejlődését a mostani fejlett. fokáig,, amikor 28 parlament három világrészről küldi képviselőit az Unió üléseire. „Megállíápitható, — Jelentette ki, -— hogy ez az óriási-tekintély, s ez a 'sok energia,. egyetemben avval a sok probUniót, az emberiség nemzetközi érintkezésének kifejlesztése tekintetében, még nagy tettekre teszi hivatottá. " ,, Érdekes — tette hozzá — hogy e nagy szervezet keretén belül egyes nemzeti csoportok időnként ellankadnak, majd később újra megizmosodnak. Ez a változó folyamat felette érdekes: szerencsére eddig mindig ugy volt, hogy az egyes nemzeti csoportok ellankadási ideje mindig összeesett más csoportok lendületével, ugy, hogy az összeség mindig csak fejlődött, lombosodolt. Jelenleg a franciák működése gyenge, az amerikaiaké, az olaszoké, az északi semleges államoké erős és főleg — az önöké. " Van az Uniónak -egy más előkelő tagja is, aki 1890-ben ott volt a Párisi Continental-hoteli összejöveteleken és velünk volt Bécsben, Budapesten s ez — Lord Weardale, az Unio elnöke. Ö azonban, ki évtizedek óta minden mozzanatán jelen volt az Uniónak, — csak gondoláiban volt velünk. Súlyos aggkori kór láncolja testét a betegágyhoz Weardale-Manor-i kastélyában. Megható levélben búcsúzott el dédelgetett világegyesületétől. Lemondott. Annyira a szivén viselte az Unió előmenetelét, hogy megvált attól, amihez jóformán hozzánőtt, csakhogy az öreg kor lassúsága meg ne gátolja az ifjúi erővel haladni akaró Uniót pályáján. De azért, még él, irja, velünk lesz. E nemes lord fejlesztette ki az Unió ritka szép szervezetét a mai minta-alakjára. Az Uniónak ma már csak parlamentek tagjaiból álló nemzeti csoportok lehetnek tagjai. Ily csoportokat is csak teljesen szuverén parlamentek tagjai alakithatnak. A csoportoknak pedig csak felső- és alsóházi tagok lehetnek tagjai. Régi parlamenti tagok csak pártoló tagok lehetnek. Az Unió lehetőleg évente, konferenciát tart. Erre résztvevőket csak az egyes országokban levő csoportok jelenthetnek be, még pedig csak a saját mandátumos tagjaik sorából. Kivétel csak azoknál a volt képviselőknél van. akik a múltban nagy szolgálatokat. 'teltek az Uniónak, (Ily tagok Magyarország régi képviselői közül báró Szterényi és Gratz Gusztáv). Az egyes csoportok annyi tagot jelenthetnek be a konferenciára, amennyit akarnak. Korlátozó joga csak annak a csoportnak van, amely a fővárosában a külföldi csoportokat vendégül látja. Az egyes csoportokon belül a, részvételre önként jelentkeznek a tagok. Sokszor felvetődött annak a gondolata, hogy e tagok delegáltassanak. Félős azonban, hogy. ezáltal a tagküldés hierarchikus lesz és az egyéni iniciativát gyengíti. Ezért e forma mellőztetik is. A konferencia természetesen az, Unió legfelsőbb szerve. Az Unió irányítása azonban a Főtanács (Conseil) kezében tan, amely ugy alakittatik, hogy abba minden csoport két tagot delegál egy-. A Főtanács munkáját egy öttagú és a Főtanács által választott Végrehajtó Bizottság készíti elő (Comité exécutif), amely az Unió elnökségének tekintetik s melynek tagjai 4—4 évre választatnak különféle nemzetek képviselőiből. A Végrehajtó Bizottság tagjai most: Adelsward báró (Svédország), Scherrer-Füllemann (Svájc). Burton (Amerikai Egyesült-Államok), Apponyi gróf (Magyarország), Buisson (Franciaország), A Főtanács tagjai az 1922—23 évre (szabatosabban a XX. és XXI. konferenciák közli időre) a bejelentésük időrendi sorában: Hollandia: MM. Koolen és Rulgers, Ausztria: Mataja és Waber. Svédország: báró Adelswaerd és Branting. Svájc: Scherrer-Fülleman és de Meuron Dánia: Moltesen és Borgjberg, Németország: Eickhoff és Schücking, Magyarország: Apponyi és Berzeviczy; (helyettesek: Lukács és Miklós), Cseh-Szlovákia: Hodzsa és Winter. Belgium: La Fontaine és Anseele. Görögország: Baltazzi és Tvpaido Bassia, Amerikai Egy. Áll: Mc Kiniey és Burton, Esthonia: Martina és Anderkopp, Franciaország: Buisson és Moutet. Nagy-Britannia: Lord Weardale és Sir James Agg-Gardner, Kanada: M. Dandurand és Sir George Foster. Spanyolország: S. E. le Marquis de San Ildefonso és M. Ed. Vincenti, Lengyelország: Dembinski és Kosmanovvska kisasszony. Holland-India: Galestin és Valkenburg, Norvégia: Michelet, és Mowinckel, Finnország: Mantere és Procopé, Bulgária: Athanasoff és Molloff, Csile: Freire és Rivas Vicuna. Olaszország: Ferraris és Celesia, Japán: Imaizumi és Masaki. A konferenciákon résztvevő csoportok és csoporttagok száma természetesen igen változik. Stockholmban tavaly például csak 12 állam csoportja vett részt, mintegy 130 taggal. Igaz, hogy a tavalyi konferencia 1913 óta az első volt. Az idei konferencián 26 csoportból 300 tag jelentkezett s igy a leglátogatottabb volt az Unió életében. A jelentkezett államok a következők: Németország,. Egyesült-Államok. Ausztria, Belgium. Bulgária,: Canada, Csile, Dánia,. Spanyolország, Estonia, Finn-, Francia-, Angol-, Görög-, Magyar-, Olaszország, Holland-India, Japán, Norvégia, Hollandia, Lengyel-, Svédés Törökország, Svájc, Cseh-Szlovákia. Ez; országoknak legkiválóbb államférfiai közül vettek rész"' a konferencián . és a vitákon. A szónokok névsora (21 kes. A legkiválóbb nevekkel később, ugy is találkozunk, igy itt nem soroljuk fel. Ha a tavalyi konferencián Francia? ország és Belgium elmaradt, mert nem akartak némettel együtt tanácskozni ha Magyarország elmaradt, mert a svéd pénzegység drága, ez megérthető. De miért maradt el az idén Csehország, Románia és' Jugoszlávia? Románia valamikor szorgalmasan járt a konferenciákra, addig, mig végleg fel nem kérték, hogy ne álljon elő mindig Magyarország belügyeinek feszegetésével. Hires az a vereségük, melyet 1895-ben Bruxellesben Apponyitól kapták. 1896-ban egyenesen unalmasakká lettek, amikor azt akarták, meggátolni, hogy Pesten legyen a konferencia.: A háború után „újraszervézkedett" a románok csoportja. Csehország és Jugoszlávia is kilátásba helyezlek az interparlamentáris tevékenységüket. Csehország még a főtanácsí tagjait is delegálta és mégis elmaradt a konferenciáról. Mi lehet ennek az oka? A kisebbségi kérdés, mely a bécsi konferencia napirendjén szerepelt. A kisebbségi kérdés tárgyában' tudvalevőleg a kis-entente csúfos vereséget szenvedett a prágai konferencián. Meg akarták gátolni egy oly javaslat határozata emelését, amely igen mérsékelt és igazságos volt. Ez már hiba volt. öregbítették a hibát azzal, hogy amikor ez nem sikerült, azt állitották, hogy a javaslat létrehozásán nem vettek részt, sőt az egész dologról jóforrnán semmit sem tudtak, holott a bizottság tagjai voltak. Betetőzték önkvalífikálásukat azzal, hogy az egész konferenciát otthagyták. holott; háziurak voltak. A kisebbségi kérdésében Prágában a közvélemény határozottan az elnyomott közvélemény pártjára. állott. A prágai konferencia óta a felfogás ez irányban még inkább kristályosodott. Ma már nem kell bizonyítani, amint kellett például csak egy éve is. hogy mit csinálnak a leigázottak millióival. Most már csak arról beszélnek mindenütt' hogy mint kell e bajokat javitani Mi sem természetesebb, hogy e probléma fejtegetése nem kellemes a kisententel urainak, akik főleg akkor tudtak térképezni, amikor az ellenvéleményt drótsövénykeritések mögött bajonettel tartot-ák vissza. Amióta a tárgyaló termekben a magyarok is megjelenhetnek, a kis-entente reprezentánsai „kimentik magukak'. A kis-entente külügyi informáltságát azonban két- ' ségtelenül dicséret illeti: Adelssward báró lesújtó mondatait a kisebbségi ügyekben ugy látszik előre megtudták és megtudták azt is, hogy azokat a konferencia magáévá teszi. Ha tehát ők a, konferencián jelen vannak, ugy, vagy; ők is hozzá kellett volna hogy járuljanak azokhoz, «mi mégsem vágna