Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 37. szám - Kik hívták be a románokat Budapestre? - A világháboru rossz szelleme

Vasárnap, 1922 szeptember 10. MosoSu fóboretok vesérkarS (önöknek nyiSatkesata — A magyar nemzetgyűlés vitája nem. maradt nyomtalan Romániában semOtt is egyre-másra jelentek meg e kérdésben nyilatkozatok különböző illetékesektől es illetéktelenektől. Azt egyhangúlag megállapítja minden nyilatkozó, hogy a román hadsereget nem kellett " behívni, jött az magától is, egyedül Erdélyi János, az erdélyi román kormányzótanács volt budapesti képviselője beszél nagy altalánosságban arról, hogy valami bizottság járt kint az oláh főhadiszálláson, kérve a csapatok bevonulását, — a mint ezt ő utólag hallotta, t. i. Erdélyi csak augusztus 9-én érkezett Budapestre,, igy közvetlen értesülései nincsenek. Érdekes nyilatkozatának egy 'másik helye, ahol azt mondja, hogy az •ö fáradozására Clark, az angol ententeímegbizott először baloldali kormányt akart beültetni és ennek elnökévé í Giessweint szemelte ki, aki huszonnégy óráig mint dezignált miniszterelnök Iviselkedett Erdélyi igen erős összeköttetésben lévén a bécsi szökevények? fjkel, és nyilatkozatát is azoknak erdélyi lapjában adván ki, tanúul e^kérdéshen aligha fogadható el. • Mosóin tábornok a bukaresti félhivatalos Vií/ornZ-ban nyilatkozott, terinéi szetesen ő is minden egyébről beszél, ^mint magáról a tárgyról." Többek közt | azt mondja, hogy a vöröshadsereg S offenzivájának kezdetekor olyan rémület ütött ki Nagyszebenben az erdélyi (.román kormányzótanács kebelében, [hogy annak összes tagjai családostól ;»becsomagollak és Bukarestbe akartak . menekülni. Erre a leleplezésre a Patria f hosszú, goromba cikkben felel, megf említve, hogy Mosoiuközönséges hamijsitó, aki önmagáról azt állítja, hogy íTraian császár egyenes leszármazottja, fegy szavát sem lehet komolyan venni, .az 1919-iki offenzívánál is alárendelt ; szerepet játszott egy trénparancsnok>Ságnál, azóta pedig fegyelmi uton moz| ditották el< a nagyváradi vad ászhadtest í parancsnokságától, l Legkomolyabban foglalkozik még a \ kérdéssel Gombos Ulpius Traian vezértkarí százados, Mosoiu tábornok volt [szárnysegédje. Az ifjú katona az abrudI bányai papnak a ííá s mint diák szöjkött meg a háborn elején a sorozás 'elől Romániába, ahol ugy látszik elég fszép karriért csinált. Nyilatkozata a j Nagyváradi Napló augusztus 3-iki szá(mában jelent meg, Elmondja, hogy a [magyar vöröshadsereg a Felvidékről !kiűzte a még szervezetlen cseheket, ; Szerbia saját állami berendezésével ' volt elfoglalva, igy csak Románia volt [I:omoly ellenfele a magyar tanácsközitársaságnak. Hogy már május elején meg nem szállták Budapestet és a Tiszáf uál maradtak, az a Legfelsőbb Tanács tilalmának köszönhető. Azután igy folytatja: Í — Budapest megszállása már 1919 május elején megtörtént volna, ha a i Legfelsőbb Tanács a fenti határozatot nem hozza, ami bizonyára a magyarok külföldi propagandájának tudható be. jA bolsevizmusnak megadott haladék 'Kun Béla kormányát megerősítette. Sőt olasz pénzen, mely az akkor még szervezetlen Csehországon keresztül 'könnyen juthatott Magyarországra, topábbá a németek különösen az olaszok által nyújtott anyagi segítséggel olyan hadsereget szervezhetett, mely bár nem rendelkezett elsőrangú megbízható emberanyaggal, kitűnően volt megszervezve. Ezzel a hadsereggel, mely Csehországot könnyen leverhette volna, ha Románia segítséget nem nyújt, Kun iBéla június 20-án reggel támadást intézett az oláh hadsereg ellen, mely a Tiszát őrizte. A támadást tüzérségtől támogatva kitűnően szervezték meg. Négy hadtest kezdett előnyomulni a két divízió román erő ellen, mely négyszáz kilométeres fronton állott. A támadás eredménye az lett, hogy július '23-án a bolsevisták Kunhegyest, Kisújszállást, Türkevét és Mezőtúrt megszánhatták. > — A támadást ellensúlyozandó, egy 'három divízióból álló tartaléksereg, imely Mosoiu tábornok vezetése alatt állott, heves támadást kezdett a vörös hadsereg balszárnya ellen, melyet áttörve, ennek hátába került. A támadás Kisújszállás, Kenderes, Fegyvernek irányában folyt és 24-én kezdődött. A leghevesebb harcok 24., 25. és 26-án voltak. Támadások, ellentámadások, szuronyharcok, kézitusák váltakoztak mindkét részről, ami azt bizonyítja, hogy Kun Béla vörös lobogója mögött ptt lengett a trikolór is, amely Magyarország régi határainak visszaszerzésére lelkesítette őket. A román hadosztályok végtelen nagy véráldozatot hoztak, míg a csatát megnyerték, elvesztvén rendes állományuk negyedrészét. A bolsevista csapatok szétverve menekültek át a Dunán. * Ennek a harcnak az lett a természetes következménye, hogy Kun Béla elvesztette pártjának többségét. Nem volt már fegyveres hatalma, mellyel a román hadseregnek a Tiszán való átkelését megakadályozhatta volna. Budapest kapui nyitva állottak. Ha a bolsevista hadsereg szétverésének pillanatában határozott akaratú, vállalkozó szellemű emberek lettek volna Budapesten, akiknek módjukban állott volna, ha áldozatok árán is, a vezetést magukhoz ragadni, elkerülhették volna Budapest megszállását. Állítom, hogy nevetséges vádnak tekintem azt az átlitást, hogy a román csapatokat Budapest megszállására felhívták volna. A magyar főváros megszállása augusztus 3-án délután Rusescu tábornok által történt, aki egy egy ezred huszárral és egy szakasz lovastüzérrel vonult be. Ennek a tábornoknak sikerült az előnyomulás lendületében leghamarább Pestre érkezni s igy neki köszönhető, hogy vakmerő módon megszállta Budapestet. — A Budapest felé előnyomuló hadsereg elébe csak a Peidl-kormány állal kiküldölt delegáció jött. egy olasz főhadnagy vezetésével, akit a velük találkozott oláh őrjárat megvert, mert azt hitte róla, hogy bolsevista tiszt és kém. Ez a küldöttség azt kérte, hogy az oláh csapatok álljanak meg és ne szállják meg Budapestet. Rusescu tábornokhoz is hasonló küldöttség ment, mely ugyanezt kérte és csak a tábornok ama fenyegetésére, hogy bombáztatni fogja a várost, tudta óltet rávenni, hogy a József-kaszárnyát rendelkezésére bocsássák. ,ooooooooooooooooo<x>ooooooo szer! Bálugdzsis Zsivoin dr., Jugoszlávia athéni követe érdekes nyilatkozatot tett görög hírlapírók elöli a kis* ententeot érintő kérdésekről. A nyilatkozatot alábbiakban ismertetjük: — Néhai Take Jonescu a kis ententc megalakulása után két kérdést vetett fel: beléphet-e Görögország a kis entente kötelékébe és beléphet-e abba Lengyelország? 0 azt szerelte volna ugyanis, hogy, a kis entente a Baltitengertől az Égéi-tengerig terjeszkedjék. Természetesen meg volt róla győződve, hogy ez a terv különféle nehézségekbe ütközik, amilyeneknek tartotta például a csehszlovák-lengyel súrlódásokat, valamint a Jugoszlávia és Görögország közötti abnormis viszonyt. — A kis entente céljai nem egyenlők a nagyhatalmak középeurópai aspirációival. Nem titok ma mar Franciaország ama eredeti törekvése, hogy a kis entenleot egy dunai konföderációvá alakítsa át, amely adott alkalommal természetes szövetségese lenne egy ujabb, Németország ellen viselendő háborúban, s amely egyúttal megakadályozná Ausztriának Németországhoz való csatlakozását. Ebben a föderációban Bajorország, Magyarország és Ausztria is résztvettek volna, Benes azonban tiltakozott az ellen a terv ellen, mert szerinte az ilyen szövetséget legfeljebb régi tirannus-módszerekkel lehetne fenntartani. De tiltakoztak a francia terv ellen olasz politikai körök is. A római kormány ugyanis arra törekedett, hogy Középeurópában olyan szövetség alakuljon, amely, ha nem is irányulna egyenesen Jugoszlávia ellen, de nem engedné meg, hogy az északi szlávok és a délszlávok egyesüljenek. Ennek a politikai csoportosulásnak Magyarország lett volna a középpontja, Románia és Ausztria pedig a bal- és jobbszárnya. Olaszországnak ez a terve a nyugatmagyarországi affér • következtében hiúsult meg. — A kis entente pontos programja: a trioni békeszerződés megóvása, nem nolt elégendő arra, hogy egész Európa figyelmet kellően fölkeltse, úgyhogy ez a szűkebb program azután fokozatosan bővült. Csehszlovákia ugyanis a kis entente megalakulása után rögtön arra törekedett, hogy magát belsőleg a tótok ellen, külsőleg pedig Magyarország aspirációi ellen biztosítsa. Csehszlovákiát gazdasági viszonyai is arra kényszerítik, hogy szomszédaival, Lengyelországgal és Ausztriával összeköttetést szerezzen, sőt Lengyelország révén a Balti-államokkal is kapcsolatba lépjen. Benes e törekvései a kis ententenak lassanként európai jelentőséget biztosítottak s a kis entente centruma Prága lett. Franciaország, miután abbahagyta terveit az említett föderáció megalakítására, most már megelégedéssel nézte a kis entente növekvő hatalmát, amely igy is minden esetben útját állja Ausztria Németországhoz való csatlakozásának és egy olyan erős katonai szervezetet jelent, amellyel Németországnak mindenkor számolnia kell, de másrészt alkalmas ez a megnövekedett erejű kis entente az orosz-német közeledés megakadályozására is. Ezzel párhuzamosan Olaszországot is megnyugtathatta a kis entente gravitációs centrumának Prágába való áthelyezése, mert igy a kis entente már nem veszélyezteti a maga aspirációival az olasz érdekeket. iOOC<>000000<>0<>0000<>0000<><>^ A Y Az angol sajtó Northcliffe lord ró A háború elején a csataterekre küldött katonaság soraiban sokat leheléit hallani, hogy nem bánják ha ottvesznek is, csak a végét szeretnék látni az egész küzdelemnek. Csak annyit szeretnének látni, hogy hogyan dől el a háború. Ifjak és öregek százezrei előliek kora sirba, anélkül, hogy ez a kívánságuk teljesedhetett volna. Ez jut eszünkbe most, a legfőbb háborús uszító, az entente propagandaminiszlere, a londoni ghettoból Nagybrit! ania Felsőházába/ bekerült Northcliffe lord halála után. ő is csak a háború első részének végét látta, a gyalázatos békét, amelynek egyik főokozója volt. Hogy miiyen béke született az „ő háborújából", mint ahogy nevezte, azt még meglátta, de hogy milyen háború születik az ö békéjéből, annak látásától megkímélte a végzet. Halála alkalmából érdekesnek látjuk pályafutását az angol lapok nyomán ismertetni; sok oly vonást találunk ezekben, melyekről a magyar napisajtó nem emlékezett meg. Iieitmann, a német zsurnaliszta, az angol viszonyok talán legbeavatottabb külföldi ismerője, egy évtizeddel ezelőtt már ezt irta róla: „Szomorú jele Angolország egykor oly büszke közélete elfajulásának, hogy egy voltaképpen műveltség- és eszmenélküli ember, aki ehelyett a legborzasztóbb lelkiismerellenséggel van tele, kinek egyetlen jelentősége, hogy erős akarata van a hatalomrajutáshoz, most az angol politika diktátorává tornázta fel magát." A Dail News a háború megindításakor már igy jellemzi: „A leghatalmásabb küzdelemben, melyet a britt nemzet valaha látott, az élet s halál ügye játékszere lett egy szenzációra éhes újságírónak." Annyi bizonyos, hogy a sajtó történetében még soha elő nem fordult, hogy egyes ember csak megközelítőleg is oly hatalmat gyakorolhatott, sőt ami rosszabb, olyan hatalommal visszaélt volna, mint Northcliffe lord, Anglia rossz szelleme. És ez az ember nem is magasban kezdte pályáját, amely alapjában véve egy lelkiismeretlen kalandor banális utja volt. Hannsworib Alfréd, ahogy eredetileg hívták, egy londoni kis könyvkereskedő-családból származott, de apja már Dublinba került ki s ő ott született. 1883-ban kezdte meg pályáját, mint ismeretlen kis szak-ujságirő, egyik zuglap amatőrfényképészeti referense. Csakhamar a kerékpározás jött divatba, s ekkor s,portiudősiíőnak csapott fel. Irodalmi kísérleteit, mint használhatatlanokat, minden kiadó visszadobta. Erre aztán lóversenyen szerzett pénzével egy Anvers cimü, nagyon is alacsonyszinvonalu családi lapot alapított, de ennek eszméjét, külalakját és beosztását is a Newnes vállalatéból vette. Mindössze annyi volt a különbség, hogy az ö lapjának a borítéka nem zöld volt, hanem sárga. A sárga füzetekkel azonban nem tudott zöldágra vergődni és egész 2000 font tőkéje elúszott, ugy, hogy mór meg kellett volna szüntetnie lapját, mikor jött végre egy eszméje. Kihirdette, hogy hetilapjának minden előfizetőjét külön dij nélkül baleset ellen biztosítja. Ez hatott és olvasóinak tábora rohamosan nőtt, pár év alatt nemcsak adósságait fizette ki, hanem tekintélyes vagyont gyűjtött. Ekkor egy „Comic Cuts" cimü élclapot is indított, Ezzel is szerencséje yoUj jnost már nagyobb vállalatba fogott. 1894ben elhatározta a Daily Mail napilap alapítását. Angliában már egy félszázadja egy penny volt az ára a napilapoknak, ö tehát a,maga lapját féipennyért adta, hogy el tudja terjeszteni. Teljes három hónapon ál próbakiadásokat rendezett az uj napilapból, mielőtt a nyilvánosság elé lépett vele. Ezalatt pedig, még Angiiában is szokatlan, óriási reklámmal üldözte a közönséget. Amennyi kerítést, épitőállványt, házoldalt, utcai omnibuszt csak talált, mind teleragaszlalta, festtette óriási plakátjaival, melyeken mindössze ennyi volt olvasható: „Daily Mail". 1896 május 4-én végre a rikkancsok hada vad kiabálással járta be London utcáit az uj lap első számával. Az előzetes reklám és a kísérletezés éppen ncgyyenzer font .sterlingjébe került Hamsvvorthnak. de bőven megtérült, mert a legvadabb és alantasabb szenzációs hírekkel telt félpennys láp hihetetlen gyorsan elterjedt. Aztán sorra tette rá a kezét minden kapható ujságvállalatra. Amikor a peeri méltóságot megkapta, a Daily Mail mellett az Evening News, az iilusztrált Daily Mirror napilap, mely egymagában napi 800.000 példányban jelenik meg, az Qbserwer, a Glasgow Record, a Manchester Courir, azonkívül egész légió heti és havi folyóirat felett rendelkezelt. Balfour kormánya megszerezte neki a Northcliffe lord Earl of Thanet címet, testvére és üzlettársa pedig ettől kezdve Rothermere lord névre hallgatott. Nyomdáiból hetenként harmincmillió példányszámban ömlött ki az újságok áradata az egész angolul beszélő világba. Most már világszerepet akart játszani, a külpolitikát akarta irányítani és e célból megszerezte a Times részvényeinek többségét. Ez a lap, a legnagyobb angol világlap, naponként egymillión felüli példányszámban jelenik meg. És ezzel indította meg két évvel a világháború ki-, törése előtt a németek elleni uszítást, a háborús propagandát, megszerezte hozzá a párisi Mátint és a szentpétervári Novoje Vremját és most már három világnyelven uszította az emberi-, ség egyik felét a másikra. Háború alatti szereplése még eléggé emlékezetünkben van. Emlékét nemcsak középeurópai áldozatai átkozzák, hanem már most halálakor sem gyászolta hazájában sem, melynek talán éppen annyit ártott, mint az ellenségnek, egy őszinte hang sem. OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO0OOO<» Az entente-lapokból A The News Slatesman cimü londoni szaklap augusztus 25-iki száma leléplezéseket közöl az elpusztított francia vidékek felépítésére szánt összegek felhasználására. Az előirányzott összegből a kormány négy milliárd frankot a lengyel hadsereg felszerelésére fordított, jelentékeny összegekét fordított azonkívül a Kolcsak-, Denikin-, Wrangelhadsereg fenntartására, valamint a délnémet elszakadási mozgalom szitására. A lap kijelenti, hogy az elpusztult francia vidékek panamája felülmúlja a világ eddigi leghírhedtebb panamáit is. Mig Franciaország az egész világot arra hivta fel, hogy szánalommal legyen az ő vértanusaga iránt, elpusz^ titott vidékeinek szenvedéseit csak ürügyül használta fel militarista törék«. vései és hQ^UóppliUkája s?á|aára.