Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 37. szám - A magyar kommunista párt átszervezése - Csehellenes hangok a francia sajtóban - Románia az entente pénzügyi ellenőrzése alatt

Vasárnap 1922 szeptember 10. 3 kétésfelesekkel kívánnak az amsterdamiak körös arcvonalat alkotni, ez az arcvonal azonban ismét nem irányulhat a békeszerződések ellen, még akkor sem, ha ennek az arcvonalnak jelentős tömegét éppen a német munkásság fogja alkotni, mert hiszen ennek a II. intemacionálénak az élén a belga Vandcrvclde áll, aki Nilleranddal, Brianddal, Clemenceauval és Tho. massza! nagyszerűen együtt iudott és tud működni. '\ Románia az entente pénzügyi ellenőrzése alatt tervezet ellen kormánv most nagy francia bankoknál letétbe helyezi a hátralékos és esedékes szelvények beváltásához szükséges pénzt és a bankok erre folyószámlát nyitnak. ^ A bukaresti Aurora legújabb száma azt a hirt hozza, hosv a román pénzügyminisztériumban francia és angol 'pank-kikűldöUek minden kiadás felett ellenőrzést gyakorolnak; az állami 'költségetés megszerkesztése is az o ellenőrzésük mellett történi, E ayámsác alá vetés az ellenértéke annak, hogy a rés vajúdó konszolidációs kölcsönt végre megkapta Románia. Néhány napja bocsátották ki Londonban a prospektust a kincstárjegyek konsz olidálásáról és a két és fél millió font sterlingnyi kölcsönről s a prospektus szerint a következő tervezet mellett rendezik Románia államadóságait: j. - A román kincstári bonok tulajdonosainak joga van az állampanirokat egyenlő értékű 4%-os kölcsönné kon'vertálni, melynek lejáirata 1968 áprilisában esedékes. A francra kincstárjegytulajdonosok Parisban vált hallják be bonjaikat. A kincstárjegyek első szelvényét, melyért nem jár osztalék, letépik. Románia kérni fogja, hogy e ' kölcsönt jegyezzék a párisi tőzsdén. Az így konszolidált kölcsön 35 millió font sterlinget tesz ki, ehhez járulnak nem kincstárjegy ellenében, hanem külföldi valutába felvett! kölcsönök, melyeket most szintén konvertálnak 1000, 500, 100, 50 és 20 font sterlingre, azonkívül 1000 és 500 dollár névértékű címletekre. Etádig ez az adósság! ansrol fontban, francia és belga frankban, olasz lírában, spanyol pepitában, svéd és cseh koronában, argentinai esktu'oszban és német' márkában volt. A kincstárjegykonvert-álási kölcsön fedezésére Románia elsősorban idegen valutában vagy aranyban fizetendő kiviteli dijait kötöké le. melyeket minitnálisan négymillió font sterlingre becsülnek. ' A többi külföldi adósság fedezésére később ujabb 4 százalékos, de rövidebb lejáratú kölcsönt bocsátanak ki, mely speciális elsőbbségi jogokat fog biztositani az exportban. A román Az Adverul párisi tudósítója e konvertálás ügyében ugy értesült, hogy az Egyesült Államok tiltakoztak a román kormánv és a külföldi bankok közt létrejött ezen szerződés ellen, mert ellentétben van az 1919-ben kötött amerikai-román kölcsön szerződésével, melyben Amerika minden más kölcsönnel szemben bizonyos elsőbbségi jögokat kapott. A mostani londoni szerződés hasonló jogokat biztosit az . angol pénzembereknek. "Érdekes, hogy mindkét szerződést a Bratianu-kormáriv kötötte s még a oénzügyminisztere is ugyanra* volt. Az Egyesült Államok kormánya követeli, hogy a londoni szerződés feltételeit vegvék revízió alá. Az 1022—23 évj költségvetés különben az első aktív budgel Nagyromániá, ban. látszik, hogy entenle ellenőrzés alatt készült. 2789 millió leivel több bevételt irányzóit elő a kezdődő faollsé&vetésí évre. mint az elmúltban volt és. az előirányzat 600 millió lei felesleget mutat. Az ugyan bizonyos, hogy ez n felesleg nemcsak elolvad, hanem nagy deficitté válik az év folyamán. Így csak az állami tisztviselők sztrájkját is az utolsó percben a fizetések bizenvos. emelésével szerelhette' le a kormány s ez az egy tétel több; mint félét elviszi az előirányzat szerinti feleslegnek. A bevételi előirányzat többletenem az ország vagyoni helyzetének javulását mutatja, hanem az adóprés végsőkig való memóriását hogy a rendkivülileg emelkedő kiadásokra fedezetet: lehesen teremteni. Egyedül a 'hadügyi tárcánál 842 millióval több kiadást irányoztak elő, mint a lezárt év kiadása volt. A bevételi többlet nagyrészét n közvetett adók emeléséből remélik Csehellenes hangok a francia sajtóban : Az úgynevezett utódállamok ban uralkodó viszonyokról, különösen pedig az ott élő nemzett kisebbségek rengeteg sérelméről eddig úgyszólván csak a magyarországi sajtó és elvétve néha-néha egy-egy igazán megveszt egethetetlen külföldi orgánum emlékezett meg, míg pld. Franciaorsztíu sajtója, főként azon része, amelyet kormánytámogatónak lehet nevezni három éven keresetül vagy hallgatott a Franciaországgal szoros szövetségben levő uj dunai államok nemzetiségi politikaijáról, vagy pedig éppen szövetségesének egyoldalú információi alapján ismertette azt. Csak a legutóbbi hetekben jelentek meg olyan cikkek1 a franciái sajtóban is. amelyek azt mutatják. hogy a francia publicisták is \ kérdenek tisztába jönni a helyzettel. \'Á franciák már nyitott szemmel tekinimek az imperiailizmusban még ök^is tullicitáló dunai szövetségesekre. A német-OrOsz összefogás lehetősége ráirányította a publicisták figyelmet az utódállamokra és Bainville, Danan, mmé Pilnon, íean Desthten cikkei «s könyvei tejesen nyílt szempontból vi» lágítiák meg a helyzetet. Á fölsorolt j^ivjálö publicisták körül először Bain~ ville fogalt állást Csehország politikaija elleni Már !1920 októberiében , cikket Sri a.. Reyue Universelle"-ben, A szélső nacionális ín „l'Action Francai* e" a minap hosszú prágai levelel köxöl. Ez a levél természetesen — keltezési helyének megfelelően — dicséri Benes politikáját és a esett nemzetet a francia kultumemzet ikertestvéreként tünteti fő!. Általános meglepetésre, néhány nap múlva a ., 1'Actton Francaisc" ugyanarról a kérdésről egy, ujabb és még terjedelmesebb cikket közölt és pedig, miként a szerkesztő csillag alatt megjegvezi, egyike volt ez azon cikkeknek, melyek az első cíklk visszhangjaként beérkeztek Válásaként a szerkesztőségbe. A cikk eime: „Toheques et Slovaques" volt és meggyőzően tárra föl a két fai és két nyelv közötti különbségeket „Az elférés — jria a cikkiró — léletóben. civilizációban. idealizmusban annyira nagy. hogy csodálkozom, miért nincsen Jobban' eltierjedve a küIőnibség tudata Franciaorsrág müveit iosztályai között'' A cikkiró. miután rávilágított a felvidéki cseh uralom mibenlétéré, arra a következtetésre jut* hogy „Szlovenszkóban'' tulajdonképpen két kultúra, két. világ: <, latin és az ortodox-szláv ütközött össze. A ,, 1'Acítlon Francaisc" cikkénél azonban sokkal jelentősebb' állásfoglalásra is akadunk' a francia sajtóban. Guy de Valons huszonhat' oldalas , tanulmányt irt a „Correspodent, 1j. legujabb számába. A cikk cime:., A nemzeti kisebbségek sorsa1 Csehszlo- 1 vákiában. " Valons megdöntbeteti«n adatok alapján tátik föl a csehek felvidéki rémuralmát. „A prágai esdi nemzetgyűlés — írja — alkotmányt adott olyan országoknak, amelyeket sohasem kérdezett meg, kívánatosnak tartják-e az egyesül ést vagy sem?" Valons szerint a felvidéki magyarságot 12 képviselőtől és 9 szenátortól fosztotta meg az igazságtalan kerületi beosztás s választási rendszer: enynyiyel több magyar képviselőnek es szenátornak kellene ülnie a prágai parlamentben Azután a csehek és tótok viszonyát bmertetb Megállapítja, hogy a két nemzet igen távoli rokonságban van egymással és ez az oka annak hogy a tót őslakosság küzd a cseh törekvések ellen. Valons terjedelmes fanlmányában külön fejezetet szentelt a felvidéki magyarság. sérelmeinek — amelyek az ő megállapítása szerint is — sokkal nagyobbak a tótok sérelmeinél. Részletesen ismerteti a választási, a népszámlálási visszaéléseket, az iskolák bezárását, a szoborrőmbolásokat, a sajtó elnyomását stb. Ilyen körülmények között — állapítja meg Valons — nem kell csodálkozni, hogy mindien maCVar párt elkeseredett ellenzéket alkot a cseh kormányzattal szemben. " A most ismertetet: cikk azonban nem áll egyedül irányzatában a francia publicisztika ujabb kőzéeupurópai vonatkozású termékei közölt. A nagy lapok és revük mind gyakrabban és élénkebben foglalkoznak az utódállamok nemzeti kisebbségeinek kérdéseí. yel. Meg lehet állapítani, hogv ma már a hangulat Franciaországban teljesen megváltózott és a legkülönbözőbb pártok követelik a közópeurópai konszolidáció érdebében a nemzetiségi probléma végleges és az összes nemzeti kisebbségeket kielégítő megoldását. magyar Kommunista párt átszervezése A magyar-orosz fogolycsere akció befejezése fordulópont a magyar kommunista pártmozgalom terén is. Abban a harcban. melyet a Landter-HambmGer-flirossiA-csoport olyan elkeseredetten folytatott Kun Béla, Pogány és ezeknek bécsi kreatúrái, » Vágó-csoport ellen, több izben kellett. Moszkvának csillapítólag téllépni, a végső döntést azonban akkorára halasztották, amikor Magyarországból a kicserélt kommunisták mind megérkeznek és a kérdésben nyíltan állást foglal balnak. A csereakció befejezése után megtörtént a moszkvai döntés: a magyar kommunisták igen eOTőhíg nyilatkoztak my Kun Béláék, mint a Landler-csoport emigrációs tevékenységéről. Az ö véleményük szerint egyik csoport sem alkalmas a magyar kommunista mozgatom irányitósara. Ezt a véleményt Moszkvában is elfogadták és Bécsbe már megérkezett az utasitás a Magvarországi Kommunista Párt ottaai vezetőségéhez. Az utasítás ugy szól, hogy a pártvezetőség adja át haladéktalanul helyét annak az ideiglenes direktóriumnak, melyei a kicserélt magiyar kommunisták' javaslata alapián a moszkvai végrehajtóbizottság kinevezett. Ennek a direktóriumnak a szökevények közül csak két tagja van: Gueth Antal ér. volt szolnoki orvos, egykori magyaromági közegészségűcvi népbiztoshélyettek majd! a dunántúli ellenforradalom alkalmával a kommunista kormánv teljhatalmú' megbízottja és Bettelheim Ernő. aki a magyarországi rémuralom idején az ausztriai agitáció^. vezetésével volt megbízva. A moszkvai rendelet ertelméiíen a magyar kommunista párt újjászervezését azonnal meg kell kezdeni és a pártszervezet kiépítése utján meg kell válasitáni a ui pártvezetőséget. A szeryezés költségeit Moszkvából bőkezüen küldik, eddig is már tekintélyes össrzeg érkezett, melyből Gueth és Bettelheimi a szökevények befi segélyösszegéi szeptemberre kétszeresére emelte az osztrák munkanélküli segélynek. A zsíros! jövedelmű vezéri állásokból kiesett kalandorokról is gondoskodnak azonban Moszkvából. A Vágó-csoportot Moszkva-; ba rendelték magasabb agitációs tan-1 folyam végzésére a Landler-csoportot' pedig a berlini kommunista-mozgalmi közponlnál helyezték el. Mindössze^ ketten nem fogadták el az ui sine cu-i rát: Landler Jenő és Lenaifel Gyula. Ok Bécsben akarnak maradpl. kiléptek a magyar szervezetből és beléptek': az osztrák kommunista pártba, mely a Rote Fahne szerkesztőségében juttaJ tott nekik állást. Ezeket a szomorú emlékű kalandoro-'j kat egyáltalában nem tartjuk olvan egyéniségeknek, akiknek személyi* ügyeivel érdemes volna a magyar sajtónak foglalkozni, mindössze azért em1 ékeztünk meg az egész bécsi mozgoló-, dásról. mert nagyon egyidőbe esik a" szökevények egy részének Berlinbe -te-.; lepitése a német kormány diplomáciai, léfpésével, amidőn meg nem engedhető!! módon beleszól abba. bogy állítólagos német monarchista menekültek ven-1; dégjogot találtak Magyarorszigon^' Csak a legnagyobb felháborodással uta sithatiuk vissza ezt a német jegyzéket^j Az az állam, mely minden társadalmi' rend ellenségeit megtűri és politikai^ laa működni engedi, hogy meri azt kifogásolni, ha saját, a jeienlesi konná^ nyeiól e-l'jérő potitikar' ekeket valló. állajupolgárai másutt menedéket talál arak? A háborús felelősségről! Két könyv-: „Die Politik der euto-*< päischen Kabinette 1871—1914" és a; német hivatalos kiadású,, Dokumen-' ten zum Kriegsausbruch" ismét! ak-1; tuálissá tették a háborús felelősség' kérdését, amely ugyan; eddig sem tűnt: el a politikai színtérről; mert egyes, köröket eddig is állandóan foglakoztátott. Stockholmban ennek a hábru rus féleiősségnek a megállapitása végett egy semleges bizottság is mükö-j dik, bár eddig édeskevés lényegbevágó1', eredménnyel. Az ententte-hatalmak1: kormányai ugyanis még mindig kitar-i; tnnak a maguk ismert álláspontija1 mellett a kérdésben és határozottan; sza-bofáinak minden kisérletet, amely;: pártatlan oldalról kívánja a problé-' mát megoldani. A stockholmi bizottság is határozottan szálka ezeknek a kormányoknak a szemében. A bízott-'] súg részéről énkezel-ti kérdésekre- vagy egyáltalán nem válaszolnak, vagy pe«j dig csak kertelve, káiíérve. Néhány hónappal ezelőtt azzal A kéréssel fordult! a bizottság Poincttrchoz, hogy nyilatkozzék. vajjon valódiak-e az ugynevezett. sieberí-akták, de: még válaszfal sem kapott, ami természetesen nem;, igen l-Cipheli meg azokat, akik tisztában vannak azzal a szereppel, amelyefjj Poíncaré a báboru előtt játszolt. Del a belga konnányhoz is fordult ez a . semleges bizottság egy kéréssel, mí-l szerint engedje meg a "kutatást aj belga külügyminisztérium archivnmá-j ban, a konnány azonban sürgetés el-"á lenére sem felelt a megkeresésre, ami] elvégre érthető, ha a kérdési esetleg túlságosan kényei reá nlézve. A bizott-< ság munkaja ilyen kiöitülmények köaJatít természetesen nem sok eredí' ménnyej járhatott eddig, viszont azon^ ban eléggé ér'dökes bepillantást engedi a bizottság mnnítíájának a céljába Ja/i píjtienak', a holland történfeiznek, \ a bizottsáig egy tagjának ama nyilatkozata, hogy, a1 háborus tfelelősségrevo-' nás kérdésében legfeljebb' morális büntj lehetne feíderíléni, de ennek! a felkutatá^ána is erősebbén vissza kelj nyulni a múltba, egy történelmi fordulóponttot jelentő dátjumig, amilyen például | az Í871, esztendő, amely a német! bi- j rodalora megerősödésének a kezdetét • jelenti s amelyet ipzm gondolkodás; szerint Németország részéről csakis békés politika következhetett.