Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 36. szám - Az amerikai szénbányászsztrájk

Vasárnap, 1922 szeptember 3. MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 Izociális mozgalmak Az amerikai szénbányászsztrájk . A munkaadóknak »az a kísérlete, bogy a munkanélküliségnek ijesztő.inérvüvé *v:alk> növekedését kihas/náiva. inunk ásaiikJkail szemben bédeszál'iilásl kíséreljenek meg, az egész: világon erő-, ellenáilássaiL találkozott. A hosszabb-rövidebb ideig tartó bérhürcokban csaknem mindig a. mm ikaadok kerekedtek felül és 'főkénli Angliában, Svájcba/ni, valamint az északi államokban sikerült fokról-fokra leszojiitani a munkásság igényét, egyidejűleg azonb'tn elífe'ej tettek arról gondoskodni, bogy az életszükséglet! cikkek Ára a munkabérRszálllitás arányával lépési tartson, >-Mm pedig' magával hozta azután a munkásság életszimivonaiánaik sülyedését. A nagy bérharcok, legalább egyelőre, Európában megenyhültek és a munkásság pillanatnyilag kénytelen engedni a kénysztribelyze!'n(ék. ellenben ji7 Ész'k-Amerikai Egyesült-Államokban változatlanul áll a harc a szénbányamiink'áisiok táborában. A sztrájk április .eleje óta tart és ötszálzezier szénbányamunkás van benne érd elkelve. Szolidáris a szénbányanumkásokkat a vasúti alkulmPzoLtak egy része, valiauiint bérharcban állanak a textilmunkások is, ugy hogy az Ésiziak-Amerikai Egyesült-Államokban ezioszerint több mint másfélmillió ember sztrájkol. Valamennyi szakma bérharcban álló munkásainak sorsa szoros összefüggésben ált a bányammnkások állal indifött mozgalom eredményességével és Ua ez bai'iul üt ki, az amerikai munkásság egyetemét éri a vereség, amelynek nyomán ujabb bérleszállitáisok bekövetkezése várható. Az Egyesült-Államók kormánya a hatalmas trösztök befolyásától, ugy látszik most sem tudja'függetleníteni magát és minden lehető eszközt megragad, hogy a sztrájknak letörését elősegítse. Az államügyészség, valamint a rendőrségi államidban figyelemmel kiséri a sztrájk mozzanatait, valamin! a sztrájkvezetőknek egymással való érintkezését és kü'önböző módon igyek. szik akadályokat, gördíteni a sztrájkolok útjába. A szénbányatulajdonosok azt hiszik, hogy a sztrájkolókat kiéheztethetik, azonban ezeknek anyagi erőforrása még jóidéig mem fog .kimerülni, mert a dolgozó amerikai munkásság minden áldozatot meghoz érettük. A sztráijik következtében széninség"gel iküzdő amerikai piac Európa szénkészl'eféniek igénybevételére szorult és a kiviteli kereskedelem pangása miatti tétlenül veszteglő hajóparkok tulajdonosai örömmel ragadták mea az alkalmat, mely a szénszállítás révén kínálkozik. .Teleaii'eg harminc hajó hagyta el az európai partokat, kilencvenezer tonna szénszálliitmánnyal, melynék az Egyesül't-ÁIÍiamokha kell jutnia. A staénvásár haszna Angháé és Franciaországé. Angisiának (valóban kapóra jön ez a viáiratilan alkalom szenének értékesítésére, hiszen a békeszerződés amaz intézkedése következtében, hogy Németország havi 1725 millió tonna szenet kénytelen jóvátétel címén az ententenak szállítani, Angíia elvesztette főpiacait: Franciaországot, Belgiumot', sőt a semleges államokat is, mert ezeknél Franciaország konJk'urrenoiájávatl kell megküzdenie. Franciaország különben már négy hónappá!! ezelőtt megkezdette a szénszállítást] az Egyeísíült-Ál'lamoik részére és most az a kérdés, ez a szén francia credetü-e, vagy a Németországtól kizsarolt szénnel kufárkodnak? Mindenesetre, ha a háboruelőtbi állapotokból1 következtetünk, kétségen Ikivül áll az, hogy Franciaország széntermelése sohasem jutott ivolna abba u helyzetbe, hogy ilyen nagymértékű szénexportra váií.'alkozhassé'k, hacsak a német jóvátétel erre nem képesítené. Eltekintve attól, hogy a német jóvátétel címén kizsarolt szénmennyiség megk!ö;nnyil!ii a francia szénbányatulajdónosak helyzetét munkásaikkal szemben, akiket éhbérért foglalkoztatnak, a francia politika erkölcsére élénken rávillájgit az a tény, hogy míg Németország ipara széninséggel küzd és Németország kénytelen a hiányzó szemet külföldiről beszerelni, ami a német pénz mai lerongyoltsága mellett Németország gazdasági helyzetét még súly osiaibbá teszV, ugyanékkor a német szén az Egyesült-Államokba, vándorol a francia erszény javára. Anglia és Franciaország szénfölöslegei téhát egyelőre ellhíelyezéjt találnak az amerikai bányászok jóvoltából. Most az a kérdés, vájjon meddig tart ez a kedvező konjunktúra, mert annyi bizonyos, hogy a szénszülkséglet beszerzésének ez a módja huzamosabban nem felelhet meg az amerikai közgazdasági koncepciónak. A német szakszervezetek M Jelentéseinek közzététele A németországi szakszervezeti szövetségek közül az Állgemeine Deutsche Gewerks,chaiftsbund! és a Deutsche Gewerkvereine most teszik közzé jelentésüket a szövetségeknek az 1921. év folyamán folytatott működéséről. Az Allgemeine Deutsche Gcwerksdhaftsbundhoz negyvenkilenc közuonti szövetség és 29.729 kisebb csoport tartozott. A tagok lészáma állandóan hullámzásnak volt kitéve. Az első negyedévben a tagok létszáma 7,778.306. a másodikban 7,715.144, a harmadikban 7.866.655, a negyedikben 7,751.957 volt, szemben az 1920. év végén fennállóit 8,032.057 létszámmai szemben. Az 1924. évbeli létszám, tehát az 1920. évihez viszonyítva, a szövetségnek igen erős vérveszteségére mutat' aminek magyarázatául a szövetséghez tartozó magánalkalmazott szervezetnek 312980 tagjával, való kiválása és az Allgemeinen Freien AngestelUenbund'hoz való csatlakozása szolgál. A szövetség bevétele az 1921. évben 1249 millió márka volt, melyből 929 millió a szövetséget, 245 millió a helyi szervezeteket illeti. A kiadások összegéből 68 millió márkát munkanélküli segélyre. 71.6 millió márkát bérmozgalmak támogatására, 135.4 milliót pedig agitációs célokra, konferenciák rendezésére fordítottak. A szövetség vagyona 509 millió márka. W ÍDeuHsche Gewerkverjeine-hez az 1921. évben 224.597 tas tartozott, szemben az 1920. évi 225.998 s az 1919. évi 189.831 taggal. Legnagyobb szervezet a fémmunkásoké volt, melynek taglétszáma az év végén csaknem elérte a százhuszonegyezret. A szövetség bevétele 23-5 millió márkát tett ki, mig a kiadások 18.4 millió márkát értek el. Ebből az öszszegböl bérmozgahnak támogatására 3.5 millió, betegsegélyre 1.7 millió, munkanélküli secélyre 1 millió, ac'ttációra 3.36 millió, lapkiadásra 1.16 millió márkát fordítatlakA szövetség vagyona az 1920. évi 9 millió márkáról 14 millióra emelkedett. WB E K LY PUBLICATION Bmericaanűthedeb^ of Europe A study by Mr. John F. Sinclair The perusal of Mr. Sinclair's essay reminded me of a picture of Vereschagin's symbolising the borrors of war wilh a skyhigh pyramid of humán skulls erected in the middle of a desert. Mr. Sinclair, who is animated by feelings not less generous than the great Russian painter does not take recourse to means so ghastly in their immediate effect, yet one cannot help shuddering at the thought of the appalling loss of goods and values destroyed by the war, of which the American author gives such a striking and vigorous deseription. He shows us in a few gloomy traits the gigantic burden, under which European civilisation will be buried for ever, he piclures a skyhigh pyramid of economical losses and absurdities, which stands forth like the monument of the world-bankruptcy and convinces us with forcible clearness, ihat the last hour has struck for the solution of the great pending problem. But his attempts at finding a solution, his manly struggles with the huge overpowering task impress us only with our utter helplessness against forces of nearly cosmic nature, which have completed this work of destruction and which can be paralysed only by other forces of similarly cosmic nature. The noble wisdom of Mr. Sinclair, the judiciousness and lucidity of his ideas may, lel us hope, give us somé light in the darkness, but light alone is not sufficient for the demolition of a pyramid heaped up by all the evil genii of the worldwar. So we stand there in rueful amazement, looking at the inexorable pyramyi and waiting for the unavoidable flnal doom, which is sure to come sooner or later. The pyramid, of which we have spoken in figurative language is in Mr. Sinclair's work constructed of the debts of Europe to America, the greatest part of which has been contracted during the world war. Surely this has been for several thousand years the only thing, the bulk of which deserves lo be compared to the gigantic monui ments of Egyplian tyranny. Mr. Sinclair 1 demonstrates alsó, whal a world of good could have been done and how the holdest dreams of mankind would have been easily realized by the means of these richeswasted for the purpose of destroying humán lives and fortune. He then discusses the suggestion of settling the problem of these debts, íirst from the slandpoint of those who demand that the debts be paid back dollár for dollár and then from the standpoint of those who suggest that the debts should be cancelled entirely and afler having shown the drawbacks and íinal impracticability of bolh suggestions explains his own constructive scheme: that the debts should be paid back at the opportune time but both interest and principal should be given over to the rehabilitation of European economic organizalion. These funds should be handled by American commissions composed of the best American experls who would be ready and capable „to cooperate in an inlelligent and helpful way in the rebuilding of this wartorn and soul-weary civilization." The sums thus invested under the direction of these commissions would gradually increase and develop the nalure of a great revolving fund, „aiding the weak spots here and there and transforming despair into hope." The proposal closes with a thrilling appeal to all Americans, calling upon them not to turn their back on Europe when she is in danger, but to help and assist her and to keep the fires of civilization burning. Mr. Sinclair looks at the problem from the exalted view of an utterly impartial student. He sees things as they are in reality, his vision is not biassed by any political prejudice or individual animosity, his broad horizon embraces a vast area of the most entangled questions, his logic is sharp and straight, his judgment calm and unerring, his conclusions are founded upon the eternal, unchangeable laws of economics. His words breathe the pure, strong, bracing air of the healthy subalpine climate and yet, inspite of all this wonderfül invigorating effect we must ask hesitatingíy: are we already in the position to follow the path he points us out? Let us slate frankly our fears and scruples here, on the other side of the Ocean. We agree with Mr. Sinclair that the means pointéd out by hím offer the last chance for the salvation of Europe but our first question is : when wdl these proposals become practicable ? When will the real rehabilitation oí European economic organisation come within the reach of practical realisation? Or is it possible at all, for the time being, to think of any useful constructive work in Europe? Our answer must be, we are sorry to say bf the most pessimistic nature, the prospecls with regard to these problems being gloomier than ever It seems as if mankind had not yet suífered enough to regain the sense of justice and good will; the spirit of distrust, hatred, revenge and all that rancorous athmosphere I should be tempted to call „Clemenceauisni1is at its worst, the faintest hope of economic cooperation betweenx the nations has utterly vanished. Under these circumstances, productive work is rather being punished than encouraged, the existence of nations has become the toy of numberless accidents and the life of individuals a nearly unbearable burden to themselves. All those grave complications from which we are so hardly sufíering and which lead from time to time to cataslrophes and erises símiiar to the actual one, are the best proof that Europe is, like a doomed ship, no more master of her course, that she is steadily drifting away from the Archimedic point upon -which Mr. Sinclair's suggestion is based. What will be the end of our drifting, on what rocks or cliffs shall we face the final shipwreck, we do not know. Our eyes are dim with the veil of uncertainity and with something else as we send a glimpse of farewell to the distant and disappearing light that comes from America. Dr. Dcsider Charles Rácz. >OOOOO<X>O<>OOOO<><><>OOO<XX><><X><J Bulgária Képvisel Géniben A Nemzetek Szövetségének genfi ülésére a bolgár kormánv is elküldött egy bizottságot, "hogy a dobrudzs»ai, tráciai és macedóniai nemzeti kisebbségek elnyomatása ügyében képviselje az országot. A küldöttség szeptember elsején indult el. Tagjai: Sztambulinszki miniszterelnök. Szavov párisi, Szlancsev londoni. Teodorov belgrádi követ,- Radev. a volt. bukaresti követ, Milev 'és Neikov egyetemi tanárok s mint titkár Sztancsev követ leánya. A küldöttség nagytömegű, aktaszerü bizonvitékokat vh« annak illusztrálására, hoc'v » dobíudzsai. tráciai és macedóniai elszakított bolgárokkal szemben a békeszerződésekben megállapitotl kisebbségi jogokat az utódállamok., nem adják meg, sőt teljes erővel be akarják olvasztani a minden politikai jogtól megfosztott bolgár tömoíreket. Érdekes ezzel kapcsolatban, hogy az utódállamok mivel akarják a bolgár bizottság fellépését meghiúsítani. A Bulgáriában lakó nagyszámú cigányság nevében szerb és oláh üsvnökök követelik, hogv adiák mes1 az ottani cigányságnak a politikai jogokat, mert a bolgár alkotmány szerint ezek nem viselhetnek közhivatalt é» nincs képviselőválasztási JOíSuk. A bulgáriai cigányság memorandumát ezelc az ügynökök akarják a Népszövetség elé lerjeszteni.