Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 36. szám - A kisebbségi kérdés a "keresztény internacionále" előtt - Az európai sajtó. 9. [r.] Anglia - Emlékezés az interparlamentális konferenciára

4 HAGYRR KÜLPOLITIKA Vasárnap, 1922 szeptember 3. X A kisebbségi kérdés f 99 Cl Elhatározták, hogy a különböző országok kisebb­ségeinek ügyét állandóan felszínen tartják A legkülönbözőbb nemzetközi szer­veitek sorra tártjaik kongresszusai­kat a kisebbségi kérdésben; látszik, hogy az elnyomott nemzetiségiek hely­zete' nem egyes kulturátllan áJlamdk belső ügye már, hanem az egész embe­riség] kezd érdeklődni a XX. száza­dot megszégyenítő jogfosztás iránt. A brüsszeli, müncheni, prágai népszövet­ségi kongresszusokkal, ,a most folyó bécsi iiiteripiarfaime'nftiá'ris konferenciá­val a na-páfeiadtó eléggé foglalkozik, tel­jesen figyelmen kívüli maradt oaomjban Magyarországon az augusztus elején tartott Kopenhágjai gyűlés. A The World Alliance far Promoting ínfer­náiional Friendship throug the Chur­chés szervezet, magyarul Az Egyházak munkájának Világszövetsége ülésezett, egy vPlósÉgOs „keresztgén internacio­nálé," amely elvi és gyakorlttii kérdé­sekben vitatta meg a béke összes pro­blémáit. Ülésezéseibe btelecsöaiömpölt a francia kard azi éppen iákkor meg­kezde ft s z&n kei ólkikial. A napirend eíteű pontja a népi és vallási kisebbségek ügye volt, melyet 'egy angol memorandum talapján tár­gyaltak. Huszomlhat állam képviseltette magát, az angol csoport elnöke a winchesteri érsek volt, az egész kon­ferencia anyiagii részét pedig az észak­amerikai jp,rotestánsi szervezetek kép­viselték. A viliág összes protestáns egyházAínak vezetői jöttek össze és határozták el, hogy állandóan felszí­nen fogják tartani a magyar kisebbség sorsát Romániában és Csehországban, a németekét Csehországban, Lengyel­országban és Szerbiában, a bulgávokél Romániában és Szerbiában, a görögö­két Törökországban. Hogy egyelőre közvetlen hasznuk ebből a gy ülésezés­ből .sem lesz az elnyomott kisebbsé­geknek, az természetes, de mint a vi­lág lelkiismeretóniek ujabb megimozdu­lását, elégtétellel fogadjuk a köpen­hágaii konferenciát is. A sóik kiis kő­ből végre mégiisi csak felépül a népszö­vetség batatllmas épülete. A kongresszus elnöke az amerikai dr. Neheinia Boynton püspök volt, aki csak az angol nyelvet beszéli, igy igen sok dolguk volt a tolmácsoknak. Ér­dekes statisztikát közöl egy dán laP, hogy az egyes delegátusok milyen nyelveken szólaltak fel: angolul be­szélt a japán, magyar, eszt, szerb és oláh kiküldött; angolul és németül a cseh. a finn és 'lengyel; angolull, né­metül és franciául a dán és a hol­land, németül a norvég. a görög és a portugál, a többiek anyanyelvükön, kivéve egy bPcsi teológiai tanárt, aki csak angolul szólalt fel. de olyan ki­ejtéssel, hogy egyik angol nyelvtudós az érdeklődőknelk odasúgta: --Ez áz osztrák nyelv. <>0000<X>000<>000000<>000<^ \ Mz európai sajtó \9. Hnglia* The Times. Anglia legbefolyáso­sabb és legismertebb lapja, egyszer­stíüná egyike Anglia legrégibb lapjai­nak is. lord Norlhdiffe ezelőtt 14 év­vel vette meg 900.000 fontéit és a 14 év alatt körülbelül kétmillió fontjába került. E lap természetesen elsősorban Northcliffe hatalmi érdekeit szolgálta és politikája is az ő egyéni nézeteit képviselte. Mig a háború alatt támo­gatta Lloyd George kormányát, az utóbbi években erősen szembekerült vele, főleg azért, mert a kormány a lapot nem látta el kellő információk­kal. Ettől kezdve a kormány elkesere­dett ellensége és mindent elkövet meg­buktatására. Mint a franciák törhetet­len hive, egy alkalmat sem mulaszt el, hogy a németek ellen a legkíméletle­nebb hangon irjon. Northcliffe^ halála óta a lap kezd enyhülni és a békülé­keng konzervatív politika hive kezd lenni, amely nem akarja mindenáron tönkretenni Németországot. A lap mindannyiszor támadja Magyarorszá­got, amikor a kis-entente érdekei azt megkívánják, noha utóbbi időben nem foglalkozik velünk sokat. Egyik leg­híresebb munkatársa Rehmead Bar­tlett, a németek ádáz ellensége. Daily Mail. Ugyancsak Northcliffe­lap, amely a Times eszméit kisebb lap­formában és népszerűbb stílusban igyekszik terjeszteni. Morning Post. Mostanában ünne­pelte fennállásának 150 éves évfordu­lóját, amely idő alatt a konzervatív eszmék harcosa volt. Ez a lap kép­viseli az angol imperializmust, mint a diehardok, azaz a túlzó konzervalivek szócsöve. Mint Franciaország lelkes barátja a németek ellen gyűlölettel ir. Konzervatív szellemű lévén, a bolseviz­must elitéli és Naggarországot is mind­annyiszor támogatja, mikor a nagyar kormányt politikájáért támadják. A lap támogatói közt legelőkelőbb a norÜbumberlandi herceg, aki maga is * Lásd: 1. A cseh sajtó (M. K. 28. sz.); 2. A felvidéki lót és a csehországi német sajtó til. K. 29. sz.); 3. A felvidéki ma­gyar sajtó (M. K. 30. sz.); 4. A német­országi sajtó (M. K. 31. sz.); 5. A román sajtó (M. K. 32. sz.); 6. Az erdélyi magyar sajtó (M. K. 33. sz.); 7. A délvidéki ma­gyar és német sajtó (M, K. 34. sz.); 8. Az amerikai magyar sajtó (M. K. 34. sz.). gyakran ir nyílt levelet, melyet a lap vezércikkeiben támogat. Salisbury márki, a konzervatív politikus is gyak­ran keresi föl. Daily Telcgraph. Ránk nézve azért fontos, mert a kis-entente közleményei e lapban látnak napvilágot és ez a lap az ő leglelkesebb harcosuk Angliában. Politikája konzervatív és legtöbb eset­ben támogatja a kormányt, ellenben rosszalja Lloyd Georgenak különösen Oroszországgal szemben követett poli­tikáját. Ránk nézve legfontosabb mun­katársa Repington alezredes, aki az utódállamokról kimerítő cikket szokott irni és olykor a mi igazunkat is ismer­teti, noha sokszor ellenségeinket védi. Németországgal szemben a lap mérsé­kelt és nem annyira kifejezett francia­barát hangon ir, mint a Times. Daily Chronicle. A koalició liberá­lisainak és Lloyd Georgenak hivatalos lapja. Mindazok a fenyegetések, ame­lyeket a franciákkal szemben nyltan nem akar hirdetni a miniszterelnök, ebben a lapban látnak napvilágot, és a franciák főleg az ebben a lapban megjelenő támadásokért haragszanak Lloyd! Georgera. Magyarországról a lap ritkán ir, olyankor eléggé jó akarattal. „Polilicus" néven érdekes eszméket pendit meg egyik munkatársa az európai nagy kérdésekben. Manchester Guardian. A liberális párt egyik főorganuma és a vidéki la­pok közül a legtekintélyesebb és a leg­régibb. A lap a szabadkereskedelem hive és igy a legmesszebbmenő enged­ményeket követeli mind Németország, mind Oroszország számára. A francia imperialista politikát állandóan tá­madja. Nagynevű munkatársa Keynes, aki e lapban szokta közölni eszméit az európai gazdasági helyzet rendezé­sére vonatkozólag. Magyarországról a lap az emigráns Fodor beállításában ir és igy gyakoriak hirei az úgyneve­zett „fehér terrorról". Westminster Gazette. A pártonkívüli liberálisoknak és Asquithnek hivata­los lapja lévén, az ő nézeteinek szó­csöve. A kormányt vámpolitikájáért támadja, valamint tehetetlenségéért az európai helyzettel szemben. Német­országnak barátja és a francia követe­lések leszállítását kívánja. Gyakran ve­zércikkezik az utódállamokról, mind­annyiszor kimulatva, mily károkat okozott a monarchia felosztása. A tria­noni és samt—germaiini békekötések tévedéseit mindig kiemeli. Daily Herald. A munkáspárt lapja, szociális eszméket hirdet. Főszerkesz­tője, Lansbury, börtönt is ült szocia­lista túlkapásaiért. A lap a jóvátételek leljes eltörlését kívánja és a béke fő­akadályának Franciaországot tartja. Magyarországról éles hangon szokott irni, noha utóbbi időben elég gyéren. Ezek a cikkek Kuh Frigyes aláírással jelennek meg. Daily News. Mint liberális lap a né­meteket védi a francia imperialista politikával szemben. Magyarország mellett már néhány cikk jeleni meg a lapban. Observer. Kormány párti, liberális laP' Suiulay Times. A kormány egyik lapja, amely vasárnaponkint jelenik meg és a Times-szel semmi összefüg­gésben nem áll. Éppúgy Lloyd George politikáját képviseli, mint a Daily Chronicle. Irish Times. Írország angolbarát lapja. Freeinan's JTpurnal. Az ir egyezmény előtt a Sinn Fein lapja volt. Ma az ir kormány álláspontját képviseli. Workers' Drcadnought és Commu­nist a kommunista párt lapjai. Jewish Guardian a cionisták lapja. ai A külföldi vendégek Budapesten Irta PÓKA-PIVNI BÉLA dr. Bécs, aug. A magyar országgyűlés két 28. • háza mindig igen meleg érdeklődéssel volt az interparlamentáris mozgalmak, iránt, Ez az érdeklődés a most, lezaj­lott konferencián tm felújult teljes mértékben. A mozgatóim 33 éves tör­ténelmének állatpozgalásánál mindig fel-felcsillan a magyar név. Az 1889. évi párisi alakulásnál icsak a francia és angol van jelen; 1890-ben már hét nemzet, köztük a magvar is. Később mind gyakrabban látjuk a hivatalos listában Magyarországot, és Tiirr, Jó­kai nevét, valamint az. 1896. évi bu­dapesti interparlamentáris konferen­cia elnökéinek nevét. Szilágyi Dezsőt. De az interparlamentáris teljes moz­galom középpontjában, s általában mindenkor, amidőn sikert, hatást je­gyez fel az Unió annalese. — Apponyit látjuk, ő róla ir főleg az 1895. évi bruxellesi, az 1900. évi párisi, a ké­sőbbi- 1905. évi st.-louisi, a következő évi berlini konferencia. Most. amikor az osztrák képviselőiház. tanácstermé­nek első padsorában Berzeviczy Al­bert elnök jobbján olt ül Apponvi klasszikusan parlamentáris megjele­nésű alakja, mindenki kérdezte, ho^y mily pontnál szólal majd fel Apponyi gróif . . . •Magyarországot ' 44 Unió-tag képvi­seli e, többen családtagijaikkal jöttek el. Ezzel a népeesség tekintetében a második helyen álltunk. Az olaszok delegáció ja még* nagyobb volt, 50—60 tagu. A 23 képviselt állam közül leg­kisebb volt Spanyolországé- egy tasu,, de ez urat Son Excelleence Jo­sedel Prado y Palacio, Marquis del Rincon y de San Ildefonso-nak hívják. A tanácsteremben közjíoen az ola­szok és magyarok, jobbra a mérnetek, svédek, norvégok- baloldalon az an­golok, amerikaiak foglaltak helyet. Az ülés megnyitása előtt a maguarok megkezdtük a munkát. Nem a magyar képviselők, hanem az emiaránsok. Ma­gyarország mosdani kormányzatát becsmérlő könyvecskét osztottak k*i a külföldiek közt német és. francia nyel­ven, sőt megbízottaik a tanácsterem­ben is megjelentek. Az elnöklő Malája ezt napirend előír, elitélte és megtil­totta. Mikor pedig még ez sem hasz­nált, a rendőrség hívását és az oszto­gatók elfogadását helyezte kilátásba. A nycíniiatvány alá Károlyi Mihály­Linder Réla, Jászi Oszkár, Hock János és Szende Pál vannak aláírva. Dél­után, az emigrántsok megjelentek ismét és kapacitálni kezdték a külföldieket, hogy ne fogadják el a maauarok meg­hívását. A magyar szociáldemokrata képvi­selők nem jelentek meg. Ezzel régi história újult fel ismét. Bruxellesben 1895-ben az interparlamentáris kon­ferencián nem jelentek meg a német szocialisták. Napirendre téri a közihan­gulat, afelett azzal, hogy éppen ott kellett volna lernniök és céljaikat amennyiben tudják !— eiőmozditaniok. Egyébként a nemzetgyűlés baloldalát. Rupert, Drózdw Dénes, kevésbbé bal­oldalát Giesswein, Rainnrecht által képviseli, ugy ihogy nem lehet semmi­képp ;sem mondani, hogy csak a kor­mánypárt lenne jelen a konferencián. Meglepő, hogy a kereszténypártiak: a jelentkezett Haíler> Ernszt. Huszár Károly nem jelenlek meg Bélesben. Fajsúly szerint a magyar delegáció e""ike volf a legerősebb interparla­mentáris csoportnak. Apponyi, Berze­viczy, Lukács, Gratz. Hegyeshalmii. Ráday> Maycr, Hoyos, Schandl stb. eleitől fogva legszorgalmasabb mun­kásai voltak a konferenciának. * íAz interparlamentáris. Unió kétszáz­hatvan tagja pénteken este Buda­pestre érkezett. A főváros és a kor­mány a külföldi vendégéket nagy ün­nepséggel fogadta, amely a napi saj­tóból már ismeretes. A vendégek pár naipig tartózkodtak Magyarországon, s reméljük láttak, tapasztaltak, s elvi­szik jó illírünket a külvilágba, ahol eddig kevés barátunk akadt- s ahol eddig jóformán csak ellenségeink ten­denciózus híresztelései alapján ismer­ték Magyarországot. ,<><><><><>oooooooodo<x><x><>oo<>o<x> A román-jugoszláv határKiigazitás A két fél által is vitatott és erősen igényelt Bánságiban a békeszerződés csak általánosiiágiban jelölte meg an­nak idején a szerb-olálh határvonalat, azzal a megjegyzéssel, hoa.v a végleges halár megállapítását illetően nemzet­közi bizottság főig dönteni. Minthogy a irossz valutaviiszonyok következté­ben az angol, francia és olasz szak­emberekből álló bizottsági Romániá­nak és Jugoszláviáinak tulnagy kölisé­get okozott vojna, a bukaresti és a belgrádi kormányok megállapodtak abban, hogy saját hatáskör ükben ba­rátságos utón, intézik el a kérdést. Ezen az alapon három határmcgáíla pitóbiizott^ág dolgozott eddig, Az első csupán a békeszerződéisbeta megjelent vonalak alapján állapitoi'ta meg pon­tosan a határt, a második javított az első bizottság munkáiéin néhány túl­nyomóan szerb, illeúve oláhlakta köz­séget kicserélve, a mosr! működő har­madik bízott'ágnak pedig az a fel­adata, hogy az előző bizottság mun­káját gyakorlatilag predzirozza. mér­nökök segítségével az egész határvo­nalat pontosan) megálhpitsa, ezen ideiglenes hat/uroszlopokat helyezzen eb és a határvonalról térképet készít­fien. Ez a harmadik bizoitsáf július elsején kezdte még munkáját amely előreláthatólag klé&ő őszig fog tartani. A tárgyalások folyamán Jugoszlávia három szerb községet kapott vissza Romániától: Nagv-Gályi, Suránt és Krivabarát. viszont Románia összecen tizenegy községet, kap Jugoszláviáról; ezek között Pusztakereszturt-. Kiskom­lóst, Kécsát, Újvárt. Karáconvügecet stb. A községek egvelőre n régi köz igazgatás alatt maradnak s ünnepélves átadásuk csak akkor fog megtörténni* amikor az egész határon befejeziték a munkát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom