Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 35. szám - A londoni konferencia - Balkánblokk készül

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA Vasárnap, 1922 augusztus 27. jelentették. A legtöbl>et a nyugatii és központi kormányző^ágo.k (Szaratov, Szimbirszk, Szamara, Perm. Ekaterinburg) szenvednék. Mindezeken fölül még a pestis réme is fölütötte fejét. A hahnukok területén 24 pestis megbetegedés történt s ezek közül 17 halállal) végződött. E nomádl nlép vándorlásai a pestis elterjedésével fenyegetnek. Negyven millió ember éhezik. Az epidémiák sorában ott szerepel az éhínség is, amelyről a jelentés azt mondja, hogy napról-napra növekszik. Az éhezők számát 40 millióra becsülik. A segítség nem elegendő. A pán-orosz bakteriológiai és epidemológiai kongresszus, amelyet májusban tartottak, megállapította, hogy az éhség a járványok legfőbb tényezője. A kongreszázus fölhívást intézett Eurtópa és Amerika orvos-szervezeteihez, amelyben siegitségüket kéri „egy haldokló nép számára". Az egészségügyi védekezés frontja. A külföld s >a (népszövetség, e fölhívás nélkül is teljesíti emberbaráti kötelességét. A Bulletin cpidcmologiquebóill megtudjuk, hogy az egészségügyi védekezést iSzovjetoroszországban 25020 orvosi és 45.146 ápoló látja el. A ragályos betegek számára Oroszország kórházaiban 20.000, Ukrajnában 30.350 ágyat tartanak fenn. A vesztegzárintézetekben s az egészségügyi ellenőrzőkben, amelynek 31 a száma, még 1075 ágy áll rendelkezésre. Víasma, Szmoleiniszk, Orsha, M.nszk és Vitebszk állomásain, amelyeken át a repatriállak forgalma IlebonyoKtódik, a beteglek szalmára 5225 ágyat rendeztek be. A fölszerelés azonban még hiányos. A fürdők melegítő berendezése és a fertőtlenítők igen siralmas állapotban vannak s az onvosok csiak a legmegerűltetőbb munkával tudják szolgálatukat ellátni. A betegszállító eszközök teljesen hiányoznak. Az éhség óriási tömegek vándorló ösztönét ébresztette löl. Az éhség) elől menekülök orvosi ellenőrzése Ihihetetfen megterhelést jelent a személyzetre, amit az ínségesek •nagy számából is következtethetni. A belföldi ás a határállomásokon 1921ben 758.853 személyt vettek egészségügyi ellenőrzés alá. Hasonló, de kisebb apparátussal folyik az ellenőrzés a szegélyállamokban iís; Esztországbaint a vasuiii vesztegzárintézet Narvában, a tengeri Rivalban van. Lettországiban két kvaranten működik: Rosittemben és Rigában, Litvániában ped.g Obelisibajj. Lengyelországban, tavaly 460.000 személyt repatriáltak s ezek száimára négy nagy intézetet rendeztek be 2500 ággyal. A kolera terjedését Uöbb ellenőrző állomással gátolták meg. Romániában az egészségügyi ellenőrzést a Dnyeszter mentén <a katonai hatóságok végezték. A statisztikai táblázatokkal és a ragadós betegségek terjedését szemléltető grafikonokkal ellátott bizottsájgi jelentés más államok egészségügyi állapotáról is részletes képet nyújt. Lengyelországban, Rovnóban" 11 uj koleraesetet állapítottak meg. Május 21-től július elsejéig leginkább a kelet; tartományokban 5131 tilfusz. es 3690 visszatérő láz-eslet fordult elő. E betegségek nagyobb számmal fordultak elő az Oroszorszálgigiaí határos Litvánfiában is. Bulgáriában tifuszjánvány volt, amelyet az orosz menekültek terjesztettek. Eszton iában, Csehországban, Danzigban és Konstantinápolyban is fordultak elő megbetegedések. Romániában a kolera Besszarábiában lépett föl, de gyorsan elszigetelték. A tJfusztóli és kolerától egyedül Finnország maradt mentési, viszont olt a téli hónapokban súlyos influenza, járvány dühöngött. ' A népszövetség intézkedései. A népszövetség tanácsa nagy elismeréssel fogadta a bizottság jelentését és kiiemelte, hogy az aránylag rövid idő alatt mekkora eredményt értek el. A tanács foglalkozott azokkal a javaslatokkal is,, amelyeket részint a hygiciiai bizottság, részben a varsói egészségügyi konferencia terjesztett eléje. A népszövetségi tanács elhatározta, hogy nemzetközi egészségügyi kongresszust hívnak egybe. Afrika egyenlitő-alatti vidékein az álomkórt a népszövetség szakembereikkel fogja behatóan tanulmányozinti. A kongresszust a francia kormány rövidesen egybe hivja s ezen az 1942-ikli egészségügyi egyezményt revi'zió alá veszik. Az előmunkálatokat az. Office intemational d'HyOiéne s a népszövetség bizottsága végzi. A Rockefeller-alapítvány segélye. A népszövetség tanácsa hálásan, emlékezett meg a Rockefeller.alapítvány emberbaráti áldozatkészségéről, amelylyel a bizottság küzdelmét a közeli kelet ragályaival szemben lehetővé tette, A ftóc&e/e/ter-alapitváiny öt éven át évente 30.000 dollárt bocsát a népszövetségi szervezet rendelkezésére » célból, hogy az egészségügyi statisztikai szolgálatot rendszeresitse esi három éven keresztül évemként 60.000 dollárt utalványoz a személyzet szükséglleLeinek ellátására. A varsiój konferencia szükségéi látta annak, hogy az egészségügyi szervezetben olyan államok is képviselve legyezők, amelyek1 aj népszövetségnek nem tagjai, így Németország és Oroszorrzág. A népszövetségi tanács elhatározta, hogy a bizottság tngjáid egy német szakembert is meghív. A tanács a főtitkárság uján fölsziőlitást intézett az európai államok kormányálhoz, hogy az epidémiák elleni védekezésnek, a varsói konferenciám megállapított módszereit sürgősen tanuknányozlassák és csatlakozzanak a nemzetközji védelem frontjához. A varsiói értekezlet nemzetiközi egészségügyi szerződés tenvezetét is kidolgozta. Az egyezményt a közép- és keleteuró'pai államok kormányának elfogadásra ajánlják. Lengyelország és Lettország ezt az egyezményt már ratifikálták j®. Népszövetségi körökben remélik, hogy a nemzetközi egészségügyi konferenciá.'g már hatalmas defenziv vonal alakul ki a Keletről fenyegető ragályok ellen s hogy ezeket a folyamatban levő intézkedésekkel még propagáciös középpontjukban sikerül elnyomni. <KX><X><><>C>OO<X>OO0OO<^ / A londoni konferencia • Németországban, de a világon egyébként is azt várták, hogy a londoni konferencia sorsa nem fog lényegesen különbözni tizenegy elődjének sorsától, azaz eleinte mindkét párt egymással éles ellentétben álló követelésekkel fog fellépni, melyből engedni nem akarnak, a helyzet kiélesedik, végül is azonban mindenféle engedmények létrejön a megegyezés — a francia álláspont kidomboritásával. A londoni konferencia azonban nem teljesítette ezeket a — talán — reményeket. A konferencia elején már nyilvánvalóvá lett, hogy ezúttal az eddigi kölcsönös engedékenységre kilátás nincsen, annál inkább, mivel Londonban teljesen kikapcsolják a politikai kérdések megvitatásának lehetőségé! annyira, hogy egy esetleges egyezménynek semmiféle bázisa nem lehetettt. Hozzájárult még, hogy az ismeretes Balfour-jegyzék állal mindkét fél helyzete rendkívül meg volt nehezítve. Egyedül a reparáció kérdését tárgyalták nem is tudjuk hányadszor írom év óta, mely időközben ugyanis annyira megvitatták minden esetleges megoldás lehetőségét, hogy e tekintetben semmiféle kedvező meglepetés nem érhette a világot. A reparációs kérdéstől tehát egyezményt nem várhattunk, viszont a világ gazdasági helyzete parancsolólag megkövetelte, hogy ez a felette kényes kérdés valamilyen megoldást nyerjen, legyen ez Németországra jó vagy rossz, mert azt mindenki érezte, hogy az a bizonytalanság, melyet a sok eredménytelen tárgyalás okozott, a legrosszabb és a legnagyobb baj. Az angolok, elsősorban természetesen Lloyd George, most a konferencia után azt állítják, hogy ők e konferenciát a jelen időszakban nem is akarták, hanem, hogy ők csak Poincaré nógatásának engedtek. A sokféle kommüniké, nyilatkozat, beavatott helyről nyert értesülés labirintusálban .gén nehéz eligazodni. De utólag körülbelül megállapíthatjuk, hogy Poincaré már hosszabb idő óta kidolgozott volt egy tervet, mely a nemzetközi adósságok kérdését, természetesen elsősorban a francia szempont figyelembe vételével, megoldani volt hivatva. Nem lehet megállapítani, vájjon az angolok tudtak-e erről a reájuk nézve föltétlenül sérelmes tervről, de lény, hogy a Balfour-féle jegyzék a terv kivitelét teljesen lehetetlenné telte és így Poincaré úgyszólván minden előkészítés nélkül Londonba jött. Referensei hevenyészve összeállítottak egynéhány javaslatot, de Poincaré magatartásából nyilvánvaló, hogy a konferencia elején ő maga sem értékelte e javaslatokat valami nagyra. Ennék folytán a konferencia közepe táján kialakult az a felfogás, hogy egy kompromisszum lehetséges, még pedig egy oly kompromisszum, mely az eddigi francia álláspont feladását jelentette volna. Azonban akár csak Genuában, a kritikus pillanatban megmozdult Páris, jobban mondva az ismert francia közvélemény, mely Poincaré engedékenységéi makacssággá változtatta. Azonkívül Lloyd George, aki azt hitte, hogy Franciaország most már nem fog semmi nehézséget csinálni, néhány napra eltávozott Londonból és ezen idő alatt Poincaré nem maradt tétlen. Rövidesen, mikor Lloyd George visszatért, a helyzet teljesen megváltozott, a belgák niosí már hallani sena akartak engedményekről, Scbanzer ola.sz miniszterelnök a háborús adósságok kérdésben valahogy megegyezett Poincaréval és mivel az angolok ez alkalommal mér annyira lekötötték volt magukat, hogy nem engedhettek, a konferencia sorsa el volt döntve. Mellékesen megjegyezzük még, hogy a helyzetnek ilyképpen való kialakulása folytán Anglia diplomáciai pozíciója, mely a konferencia alatt határozottan jó volt, lényegesen meggyengült. Ugylátszik Franciaország ez alkalommal a Ruhr-vidék megszállásának jogát akarta elérni. Poincaré eleinte vámhatárra gondolt, e tervnek azonban ellentmondtak ugy az angolok, mini a belgák, mire Poincaré színleg, ideiglenesen elfogadta az angol álláspontot, a háttérben pedig Theunis belga miniszterelnökkel más tervben állapodott meg, amelyet miután mind a két fél elfogadta, meglepetésszerűen az angolok elé tárt. Ez az uj megállapodás abban csúcsosodott ki, hogy a Ruhr-vidéket egy szövetségközi (értsd francia) felügyeiő hatóságo tkap; jelentősége az lett volna, hogy a Ruhrvidéket kiszolgáltatta volna Franciaországnak. Ezen okból az angolok e tervről hallani sem akartak. Egy másik áthidalhatatlan nehézség abban állt, hogy az angol javaslatok szerint meghatározatlan időre a németek évenként kb. 60 millió fontot, azaz körülbelül a 26 százalékos kiviteli illetéknek megfelelő öszegnél többet ne fizessenek. Ezt azzal okolták meg, hogy ellenkező esetben a németek hitelképesség hiányán nem jutnak nemzetközi kölcsönhöz. Ezzel szemben a franciák azonnal kijelentették, hogy ez a 60 millió font a megszállási költségek, a belga elsőbbség, valamint az esetleges külföldi kölcsön kamatjának fizetése által teljesen fel lenne emésztve, minek folytán Franciaország legalább is 5 évig egy pfenniget sem látna. A mereven elutasított francia állásponthoz hozzájárult Belgium is. A konferencia tehát eredménytelenül végződött. Az angol sajtó egyérlelmüleg Franciaországra hárítja a felelősséget, természetesen az érvek pártállás szerint változnak. A konzervatív lapok ez alkalommal Lloyd Georgeot is támadják. A liberális lapokból nyilvánvaló, hogy Anglia esetleg kész bizonyos engedményekel is tenni. Az Asquith-sajtó szárazon kijelenti, hogy a Franciaországgal való entente-nak csak akkor van célja, ha tényleg Európa talpraállásán közre tud működni. Végeredményben senki sem tudja, hogy e viszás kérdés hogy fog fejlődni és az angol kormánykörök gondoson kerülnek minden állásfoglalást e kérdésben. Még a legoptimisztikusabb felfogás az, hogy a végső szó még nem lett kimondva és az angol kormány be akarja várni az őszi amerikai választások eredményét, mielőtt ujabb döntő lépéseket tenne. Még egyet. A konferencia tanácskozásai mindvégig nagyon komolyan folytak le és az eddigi konferenciáktól eltérően sok kellemetlen és kíméletlen szó hangzott el a tanácskozásokon. Áttérve a (konferencia kritikájára, mindenekelőtt meg kell állapítani, nogy ez az első eset, hogy Anglia nem engedett. Az európai politika uj helyzet előtt áll és a politikai helyzet Késne* • országra nézve föltétlenül rosszabb, mert köztudomású dolog, hogy Anglia tartotta vissza a franciákat a könyörtelen politikától. Franciaország most, ugy látszik, egyedül, akar követeléseinek érvényt szerezni. Érdekes ezzel kapcsolatban föllemliteni, hogy a k°nferencia összeomlása után itt is, ott is hírek keletkeztek, melyek szerint Franciaország közeledni kíván Németországhoz. Szó volt arról, hogy Stinnesék francia pénzügyi körökkel tárgvalnak. Föltűnést keltett a szélsőséges francia nacionalista lapok hirtelen barátságos hangulata Németországgal szemben és bár e hangoknak nem tulajdonítottak különös fontosságot és a német saitó nagv része meg sem említette őket, mégis vannak, akik azon a nézeten vannak, hogv h ondón után föltétlenül me^erösödöt azoknak a francia gazdaságpolitikusok nalk a befolyása, kik mi% dénáron Németországgal ki akarnak egyezkedni. A német lapokból megállapítható, hogy ők nem hajlandók Franciaországnak közeledését a kétségtelen angol jóindulat ellen — melyről különben meg vannak győződve, hogy csak érdek áll mögötte — becserélni. A kezdeményezés Franciaországnál van. A márka pedig rohamosan sülyed. ,<>oooooo<c>oo<>o<><>ooo<^ alkánblokk készül A szerb minisztertanács a marienbadi tárgyalásokra Pasics miniszterelnököt és Nincsics külügyminisztert küldte ki egy hivatalos hirad'ás szerint. Hogy tulajdonképen mi készül Marienbadban. arról nem adott még n'yjiliatikozatot a minisztertanács, de nagyon fontos politikai kérdés lehet az, melyre a két legsúlyosabb diplomatát látták szükségesnek kiküldeni. Egyik cseh lap híre szerint Csehorszá-, gOD maga Masaryk és Benes fogja képviselni. Bécsi ktsentente diplomáciai forrásból derül'l némi világosság erre a kérdésre. Arról lesz szó, hogy a kis entente kebelében két külön csoport alakult ki, s ezeknek tagjai külön szorosabb szerződésben lesznek egymással. A déli csoport Romániából és Szerbiából áll és be akarják vonni ide még Görögországot is, vagyis az egé-*z romám rIohenzollern-érdekeltsé<; zárt blokkot fog alkotni a Balkánon. Az északi csoport Csehországból és Lengyelországból áll, de ezek közt még egyáltalában kötelező megállapodás nincsen. E megállapodások létesítésére gyül össze a maienbadi kisententekonferencia. hogv pontosan körvonalozza az északi csoport államainak egymáshoz, valamint együttesen a déli csoporthoz elfoglalandó viszonyát. Legfőbb programmpont azonban azon lépésiek megállapítása lesz, hogyan hiúsítsák meg a kis entente államai Magyarország tervbevett felvételét a Népszövetségbe. Az értekezleten hir szerint Sándor szerb király is résztvesz, minthogy különben is Marienbadban nyaral.