Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 35. szám - A Kis entente sajtóhadjáratából

.Vasárnap, 1922 augusztus 27. MAGYAR KÜLPOLITIKA Minthogy Lengyelország helyzete a jiis ententeban még minidig igen határozatlan és a most lefolyt kormányválság még azt is kétségessé teszi, hagy Skirmuntnak a lengyel közvélemény mindjén ellenszenvével szemben létrehozott cseh orientációja, érvényben van-e még, a kongresszust akarják a kis enten'te diplomatái arra fel használni, hogy ennek keretében Lengyelországra döntő nyomást gyakoroljanak a helyzet tisztázására. E bécsi liirekkel némile« ellentétben áll a Dimineala belgrádi értesülése; e szerint a marienbadi konferencia véglegesen nem foe határozni , a lengyel kérdésben, ez csak előértekez(ete leisz a szeptemberi prágai nagyobb konferenciának, melyten a kis ententeot érdeklő összes politikai és gazdasági kérdések az illető külügy, és pénzügyminiszterek hevonásávaíl megvitatásra kerülnek. 'Erre a halasztásra azért volt szÜkséti, mert a marienbadi értekezlet összehívása óta komoly ellentét keletkezett Szerbia és Csehország között. Az ellentét két kérdésben is fennáll; egyjik a kis entente képviseltetéscnék ügye a Nemzetek Szövetségének Tanácsában, a másik pedig a Bulgáriával .szeemben folytatandó politika. Augusztus 10-én a belgrádi lapok azt jelentették, bogy S*3rbia semmiesetre nem járul hozzá, hogy a Nemzetek Szövetségének Tanácsában az egész kis entente együttes képviselője a cseh Benea legyen, akinek fellépése már nagyon is ellenszenves Szerbiáiban, minthogy vailóságos prolektorként viselkedik és a szerb hadsereggel is kezd már rendelkezni. Szerbia ragaszkodik hozzá, hogy az ő kiküldöttje tegyen a fk's entente közös képviselője, mert. egy annyira belső bajoktól aláaknázott állam, mint Csehország, nem való a kis entente vezéri szerepére. Ugy látszik, a kulisszák mögött elnyomták ozt a szerb megmozdulást, mert a szerb külügyminiszter nyilatkozatot tett közé, hogy a két szövetséges állam közt semmiféle ellenlét nincsen és Kalina, a belgrádi cseh követ szintén nyilatkozóit a lapokban, hogy sajnálatos! ujságirói incidens volt ez a felszólalás mert Benes a leghalározotlalbhan óhajtja a szoros együttműködésit Szerbiával és szó sincs ró'la, hiogy Szerbín érdekei ellen lépett volna ifel vaiaha. A másiikellentét nem prejLZtizskérdés, hanem nagyanis komoly kiülpoliíikai háttere van. Csehország teljes erejével folytatja a pánszl'áv politikát a legyőzött Bulgáriában, mellyel szemben azt a .protektori szerepet szeretné felújítani, melyei Oroszország játszol l annyi időn keresztül'. A cseh diplomácia szerletné a kis enteníoba bevonni Bulgáriát, hogy igy hátvédet kapjon magának a 'túlságos nagyranőtf szerb önérzettel szenitben, a szerb körök azonban hallani semakarnak a bolgárokkal való együttműködésről. Eziért tehát előbb ezeiket az ellentéteket kéül elsimítani a marienbadi konferencián, mielőtt a nagyobbarányu prágai tanácskozásokra kerülhetne a sor. A szerb-cseh függő kérdések rendezése azért 's nagyon sürgős, mert az 1920-ban három évre kötött cseh.szerb konvenció január elsejéveii lejár, ezt meg kell aijüani, mert különben szétesik az egész kis entente, Niincsiies exposéjából már kiderült, hogy hosszabb lejáratú és szorosabb szövetségi szerződést akarnak kötni. x><x>ooooo<><><><><><><^ A Kis entente saftóhadfáratából Aknamunka Németország ellen — A bánsági svábok pángermán törekvése 1. noszlav megyében levő cukorrépaföldeket tizenöt évre átadták a német asrárbankok szindikátusának. Ugyancsak ennyi időre átadták neki a cukorgyárakat is azzal a feltétellel, hogy a bankok újítsák fel és egészítsék ki az egész felszerelési, ugy, hogy uj gépek behozatalával a cukortermelés két éven belül elérje az 1915. január elseji magasságot.1 Hogy a cukorrépa termelése biztosítva legyen, Oroszország beleegyezett, hogy 25,000 nemeiét telepil ide, akiknek az otthoni uzus szerint megfelelő parcellákban osztják ki -i földet. Továbbá tizenöt évre a Stinnes. esoportnak is koncessziót adtak a dóni szénmedencére. A szénbányák kitermelése, a szén elosztása és exportja a nőmet vezér/kar külön bizottságának és :| szovjet forradalmi katonatanácsának ellenőrzése alatt történik. „Magától értetődik — folytatja szószerint Badek — hogy a kitermelés elsősorban a német és orosz szövetségesek stratégiai céljait szolgálja és a megrendeléseket a rendkívüli katonai alapból fogjá,k fizetni". A fenii engedményeken kívül még koncessziót adtak mezőgazdasági területre Kubán vidékén 20.000 német gyarmatos részére. Ezekkel a'gyarmatosokkal egyúttal helyettesíteni is akarják ;1 kiköltözött kubáni kozákokat. A szovjetkormánv gyöngíteni akarja ezzel az elleniforradalmi érzelmű benszülölt kozákságot 'A franciáknak jogcim kell Németország tönkretételére. A kis-entente sajtója hűségesen szállít ilyen jog:cimet is. A belgrádi Nooe Vreme szolgáltat Poincarénak adatokat, hogy Németország offenzívára készül Franciaországgal szemben. Sajátságos véletlen, hogy a 'Nove Vreme augusztus U-i számában megjelent cikk másnap már a cseh. oláh és a lengyel apókban is megjelent. Nagyon kitűnő lelhet a postaösszeköttetés az utódállamok területén. A belgrádi lao Radek állítólagos jelentését hozza, helyenként szóróitóra idézve, a szovjet központi végrehajtó tanácsának elnöségéhez. Ebien Badék a következőket jelenti: — A rapallói szerződés titkos pontiái közül legfontosabb a harmadik: ínémeteknek biztosított koncessziók íélkeleti Oroszorzágban vagyis az a kötelezettség, melyet ígértünk Németországnak azért a rendkívüli katonai I gazdasági támogatásért, melyet lyideje akkora arányokban, oly szoisággal és ténylegesen kapunk tőle, oqu június végére teljes szabadsággal i minden gond nélkül védelmezhetik politikánkat Nyugatcurópávai szemen olyan energiával és a nagyorosz ?Krehaitó központi bizottság ünegaltozhatallan határozata értelmében, ni azt jelenti, hogv támadóiad is ^léphetünk Nyugalcurópávat szemen, mihelvt belső és külső ihelyzein'k megengedi. — IA koncessziókat a német iparok és kapitalisták részére a német atonai specialisták kivatiságanak legifelelőleg adtuk meg: ezek azt Indiák, hogy sürgősen szükséges, Wii a német tartalék hadsereg Déltoszországba gyarmatosnak telepítsék le azzal-a szereppel, hogy az ső Nyugateurópa ellen intézett fosz-német támadás nemsikerülte etén, ha a háború megbosszabbiH'dík. élelmezhesse az orosz hinlerndol. A koncessziók részleteiről beszáolván, Badek kijelentette, hogy az krajnai Karkow, Kiew és JekateriII. A Magyarország elleni sajtótámadásokat illetően érdemes rámutatni a prágai németnyelvű Bohemia egy cikkére. Orendi-Hommenau Viktor, a hírhedt temesvári pángermán szerkesztő illa és másnap a bukaresti lapuk már vezércikkben foglalkoztak vele, nagy dicsérettel említvén mt'g, honit a romániai eggik kisebbség már ország-világ előtt publikálja, milyen türelmet mutat Románia kormánya a nemzeti h'scbbségckkel szemben. Orendi azt, iria a Bohemiában, hogy a bánsági svábokat a teljes elmagyarosodás fenyegette a magyar uralom alatt, de most az oláh uralom alatt önálló nemzeti életre ébredtek, minthogy megvan mindaz a szabadságuk, mely nem volt meg a múltban. Hogy a svábok önként nagymértékben magyarosodtak, az régi dolog és Orendinek és néhány kebelbarátjának minden aknamunkája sem tudta ezt megakadályozni. Az is ismeretes, hogy annál nagyobb erővel indult most meg a pángermán mozgalom. A svábok be akartak olvadni a magyarságba és ezért nem tudott gyökeret verni köztük a pángermán izgatás, ellenben hallani sem akarnak az oláhságba való beolvadásról s ezért kétségbeesve kapaszkodnak a nagynémet eszmébe, minthogy magyarok már nem lehetnek. A pángermánizmus a megszállás elején az oláh kormányt támogatta, csakho"v a magyarságnak ártson, most azután nem bir vele s legalább igy akar hasznot hajtani belőle, hogy saját kisebbségi poiltikájának dicséretére használhassa fel a kebelbarát Csehországban. <x>o<xx>o<xx><x>oooooooooo<><x>o<x>o<x>ooooooo Franciaország elnéptelenedése A Irancia fa| kihalófélben van — A francia kormány telepítéssel akarja a hiányt pótolni — Felvidéki tót és lengyel telepesek Franciaországban. Külföldön rendesen tsok a párisi nagy francia világlapokból értesül a világ Franciaország ügyeiről, de nagyon hézagosan, mert ezek szándékosan homályban hagynak egy kérdést, még {

>edig azt, melyen Franciaország sorsa eginkább megfordul. Csak ha a franciaországi vidéki sajtót is figyelgeti az ember, ismeri fel, hogy milyen rettenetes veszély fenyegeti az imperialista elvakultságban tomboló francia nemzetet. Különösen a német megszállás alatt volt területek lapjai fejtegetik keserűen, hogy mit használ minden gloire, kinek ragadozzák össze a hatalmat, az uj területeket és a sok gazdagságot, hogyha maga a francia nép kihal? Ha a születések arányszáma tovább is ennyire esik, nagyon hamar ki lehel számítani, hogy mikor csökken Franciaország népessége, mai létszámának felére és veszíti' el vele nagyhatalmi állását. A különböző statisztikusok különböző alapokon indulván el, azonos dátumot nem állapithatnak meg, de számításaik csak pár évben térnek el egymástól és a legszélső határidő, melyet hazájuknak a nagyhatalmi állás elvesztésében adnak az 1975. év, hacsak addig valami óriási fajmegujitási folyamat nem indul meg és a francia anyák fajfentartó kötelességüket komolyabban nem veszik. Francia politikusok és különösen orvosi szaktekintélyek régóta igyekeznek hazafias kérdést csinálni a francia faj kihalási folyamata ellen való küzdelemből, a küzdelmet átviszik a gyakorlati életbe azzal az intézkedéssel, hogy úgyszólván napról-napra ujabb, meg ujabb dijakat alapitgatnak szülő nők részére. Legújabb vívmány, hogy a francia Ipari Szövetség tűzött ki magas prémiumot minden születendő gyermek után, a sajtó kellő reklámmal meg is ünnepelte ezt az eseményt, de kénytelen volt fájdalommal konstatálni, hogy az eddigi jutalmaknak a várt hatása nem volt meg, mindössze arra voltak jók, hogy egyes több gyermekes családok gondtalan megélhetését biztosították. Hogy mekkora a gyermekhiány Franciaországban, különösen kitűnt a katonai szolgálati idő csökkentéséről szóló kamarai vitában. Egyik előadó azt indítványozta, hogy azoknak a szülőknek legidősebb fiai, kiknek öt vagy több gyermekük van, mindössze egy évig katonáskodjanak, hogy ezzel is kedvet kapassanak a lakossággal a bővebb gyermekáldásra. A makacs militaristák természetesen ezt az indítványt ellenezték s csak akkor járultak hozzá, amikor hivatalos adatokból meggyőződtek róla, hogy az egész országban tizenőtezret sem tesz ki azoknak a katonáknak száma, kiknek még négy vagy több testvérük van odahaza. A születések számának mesterséges növelése sehogysem akar tehát sikerre vezetni, ezért a politikai világ mindinkább egy másik eszközhöz akar nyúlni az ország' benépesítésére: nevezetesen nagyarányú bevándorlást hirdet. Az e kérdésben meginduló vitában kitűnt, hogy egyes területeken milyen ritka már a lakosság. Az elszászi és lotharingiaipapok kereken megírták: „Takarékoskodni kellelt volna a kiutasításokkal, hogyha tudták az illetékesek, hogy az elűzött németek munkás kezél nem pótolhat ják saját embertartalékukból. Mi figyelmeztettük a kormányt idejében, de a győzelmi mámorban nem hallgattak ránk.* Most tavasszal azt irták meg a vidéki lapok, bogy nagy területeken teljes megszűnés előtt áll a cukorrépatermelés, mert nincsenek végzésére munkáskezek. A különböző földmivesegyesületek sűrűn ostromolják a kormányt, hogy a leggyorsabb tempóban vezessen bevándorlást az elnéptelenedett területekre. Az újjáépítési minisztérium meg is kezdte Lengyelországból és á tói Felvidékről telepesek bevitelét. Teljes csendben folyt le ez az akció és folyik ma is, mert nem akarják bevallani, hogy külföldiekre van szükségük, mikor olyan fensőbbséges gőggel utasították el a német munkások alkalmazását. Hivatalos adatok nem is jelentek meg erről a szláv betelepítésről, de bogy jelentékeny, lehet látni a vidéki lapok rendőri és törvényszéki rovatából, ahol egyre több lengyel név jelenik meg a különféle tulajdon elleni vétségek és kihágások közt. Valami sok öröm ugy látszik nem igen lesz Franciaországnak uj fiaiban. Éppen ezért más nemzetiség betelepítéséhez szeretnének fogni, de nagyobb tömegben nem sikerül sem a tótokkal, sem a magyarokkal, mindössze az olasz nép szolgáltathatná a megkívánt nagy kontingenseket. Olaszországnak olyan nagy a népfölöslege területéhez viszonyítva, hogy évről-évre kénytelen kivándorlórajokat bocsátani ki. Csakhogy ezekkel a latin testvérekkel is baj van. Ugyanis Olaszország 1901-ben törvényt hozott a kivándorlásról s ebben nemzeti ügynek deklarálta a kivándorlást. Minden kivándorló, mielőtt hazáját elhagyná, külön kurzusokat végez államköltségen, hogy milyen kötelességei vannak régi hazájával szemben és milyen szervezetek révén maradhat meg uj hazájában az olasz népegység tagjául. A kivándorló olasz azóta nem válik ki a népközösségből, hanem külön állami szervek utján állandó összeköttetésben van Olaszországgal és annak védelmét az uj haza hatóságaival szemben is mindenütt megtalálja. Olaszország e felügyeleti szempontból külön szerződéseket kötött Luxemburggal, Braziliával, Argentínával, Svájccal és Franciaországgal, tehát azokkal az államokkal, melyek felé számottevőbb az olasz kivándorlás. Az olaszok nem asszimilálhatók már, nem vesztik el nemzetiségüket mint régebben Délfranciaországban, ahol már csak az olasz családnevek mutatják az egykori olasz lakosságot. Most már zárt tömegekben telepednek le és Olaszország kormánya állandóan számontartja őket. Igy aztán nem uj hazának néznék Franciaországot, hanem olasz gyarmati területnek, melyen nemzeti feladatot végeznek, mikor meggyökereznek és terjeszkednek. Nagvobbarányu olasz bevándorlás a francia anyaország egyes területeit ugyanazzal a veszéllyel fenyegetné, mint a francia fennhatóság alatt álló Tuniszt, ahol már túlsúlyban vannak az olasz bevándorlók és az egész ország, leszámítva a francia helyőrségeket és hivatalnoki osztályt, egy darab Olaszországnak látszik. Már tavaly októberben három képviselő sürgős javaslatot tett külön kivándorlási minisztérium felállítására, mely rendszeres néptelepitést indítson a barátságos külföldről Franciaországba, ott ossza el az uj lakosságot az emberben nagyobb szükséget szenvedő területeken és gondoskodjék beolvadásukról, hogy lehetőleg már első nemzedéken az idegenekből franciák váljanak. A kamara tekintélyes része magáévá tet te ezt a^ javaslatot, de kivitelre még nem került. Most a Nemzeti Blokk újra benyújtotta és követeli, hogy az uj minisztérium azonnal kezdje meg évenként legalább 150,000főnyi idegen betelepítését Franciaoiszágba, hogy igy pótolják a születések elmaradása folytán a népességben beálló hiányokat. A francia kormány ügynökei most házalnak szerteszét a világon, lehetőleg rokontalan kis népeknél, csábitgatják a magyarokat, litvánokat és Íreket, hogy legyen aki búzát és cukorrépát termel es a francia hires szőlőhegyek lassanként pusztasággá ne váljanaK. A másik francia miniszter ugyanezalatt tömegesen utasítja ki Elzászból a németeket és szerecsen katonáival készül a hódító ulra az úgyis tulnépes Németország ujabb terűiéinek elrablására.