Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 6. szám - Woodrow Wilson meghalt

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA Csütörtök, 1924 február 7 hacsak a szovjet el nem ismeri leg­alább elvben a háborús és háború előtti adósságait. E tekintetben az an­gol töke erős követelésekkel szokott fellépni, amint azt a volt monarchia háború előtti adósságainak rendezése is bizonyítja, melyeknek kérdésében az angol tőkések merevebb álláspon­tot foglaltak el, mint a franciák pél­dául. Másik káros kihatása ez elismerés­nek az lenne, ha az elismerés után Oroszország hitele annyira helyre­állna. hogy a mezőgazdaság és közle­kedés újra fellendülne. Ebben az eset­ben egy-két éven belül újra megindul­hatna a gabonakivitel Oroszország fe­lül és legerősebb konkurrensünk újra megjelenne az európai piacol'on. Oroszország belépése a világterme­lésbe a gabona árának esését vonná maga után, amit Magyarország mint agrárállam erősen megsinylene. Az orosz konkurrencia megerősödése leg­alább is addig nem kívánatos, amig Magyarországnak sikerül pénzűgyeit ismét rendbe hozni. <x><xxx>oooo<x>o<x><><><x><>c>ooc><><> Az angol világpolitika X Horváth Jenő előadása a Magyar Külügyi Társaság külpolitikai osztályában. Horváth Jenő egyetemi tanár, a Külügyi Társaság igazgatója január 31-én előadást tartott Az angol világ­politika cimmel. Előadó vázolta első­sorban is töirténölani felépítését annak a nagy különbségnek, amely az euró­pai és az angol külpolitikai rendszerek 'Jtözött van. Anglia szigetország, mely a történelem folyamán, felszabadította magát az európai államok szövetség­rendszeréJbőJ és csupán azon alkalmak idején határozta el magát arra, hogy háborúba lépjen, amikor a szemben lévő partokon olyan hatalmi alakulá­sok fordultak elő és olyan fegyveres készületek történtek, amelyek Anglia biztonságát fenyegették. Ilyen alkalom volt a XVII. században XIV. Lajos és a XIX. század elején Napóleon hatalmi politikája és ilyen alkalom volt a XX. században a német világpolitika felké­szülése is. Ezeket az alkalmakat nem tekiníve, Anglia, mint szigetország, figyelmét in­kább a tengeri kereskedelmi és ten­gerentúli földrészek felé fordította. Ezért vett részt a XVI. századtól kezdve mindig nagyobb erővel a gyar­matok szerzésében, minek eredménye­ként Észak-Amerikában, Dél-Afriká­ban és Ausztráliában összefüggő nagy angolszász gyarmatok alakultak, ame­lyek teljes önkormányzatot élveznek. Ezen gyarmatok az anyaországgal együtt alkotják a mai brit birodalmat. Az angol külpolitika tehát nem ki­zárólag Angliának a politikája, mert Anglia csupán az anyaországot jelenti, hanem az összes brit területek együtt szabják meg az angol kormány külpo­litikájának az irányait. Magyarország szempontjából a fen­tiek alapján és az európai hatalmak külpolitikájával ellentétben az angol világpolitika csak egyetemes nemzet­közi szempontból bir fontossággal. A HÉT KRÓNIKÁJA jan. 29. Poincaré és Jaspar belga külügyminisz­ter megegyeztek abban, hogy a pfalzi kérdést a nagykövetek értekezlete elé 'terjesztik. A jóvátételi bizottság a magyar köl­csön ügyében ma délutáni ülésén vizs­gálat tárgyává tette a jóvátételi fizetések elhalasztását. A (tanácskozások során egyre erősebben megnyilvánul az a szándék, hogy a tárgyalásokat mennél előbb a döntésig juttassák. jan. 30. Macdonald és Poincaré levelet váltottak egymással. Macdonald levelében hivatko­zik arra, hogy ámbár Anglia és Francia­ország egymással vállvetve válságos idő­szakot éltek ál, mégis neki biztosítania kell saját nemzeti érdekeit s Poincarénak ugyanúgy kell tenni a maga nemzeti ér dekeivel. Hogy azonban Európa békéjét és biztonságát helyreállítsák, szükség van Franciaország és Nagy-Britannia együttműködésére. Poincaré válaszában sajnálatáit fejezi ki afölött, hogy a két országot közösen érdeklő számos fontos kérdés még nincs rendezve. Kijelenti, hogy hajlandó ezeket a kérdéseket köl­csönös megelégedésre megoldani. Ha Európa meg akarja találni békéjét, az antantot újra hatékonnyá kell alakítani és Anglia és Franciaország között fenn kell tartani az együttműködés politikáját. A szakértők bizottsága Berlinbe érke­zett és Bawes elnöklésével a kereske­delmi minisztériumban megkezdte ülése­zését. A görög köztársaságiak szembeszálltak Venizelosz közvetítési kísérletével. Veni­zelosz elhagyta a kamara termőt. A roya­lista lapok megjelenését 206 szavazattal 59 ellenében engedelmezték. jan. 31. Venizeloszt szélhűdés érte és a minisz­terelnökségről való lemondása küszö­bön áll. Jaspar belga külügvminiszter a kama­rában törvényjavaslatot terjesztett elő a belga-luxemburgi gazdasági unió és Ma­gvarország között kötött egvezménv jóvá­hagyásáról. Az egvezménv a háború előtti tartozásokról szól és 1923 májusában ír­ták alá. febr. 1. Anglia kormánya formálisan elismerte az orosz szovjetkormányt. Hodgson, moszkvai angol konzul ezt a tényt jegy zékben közölte az orosz kormánnyal. A jegyzékben a de jure való elismertetés után az angol kormánv kijelenti, hogv véleménve szerint a szovjetkormánv el­ismerésének ténve a nemzetközi elfoga­dott elvek szerint automatikusan életbe­lépteti mindazokat a szerződéseket, me­lyeket a két ország a forradalom kitö­rése előtt egymással kötött, kivéve azo­kat, melyeket azóta visszavontak. Föl­említi az orosz kölcsönök rendezésének ügyét is, majd fölkéri az orosz kormányt, hogv minél előbb küldje Londonba kellő fölhatalmazásokkal ellátott képviselőit. Az olasz-orosz szerződést megkötötték Rómában és még a hónap elején aláírják. Bár kereskedelmi szerződésről van szó, politikai jelentősége is van, mert magá­ban foglalja a szov jetkormánv jogi el­ismerését. Tokióban politikai zavargás tört ki, melyek a kormányt arra kénvszeiitették, hogy a tartalék rendőrséget is készen­létbe helyezze. A Házban viharos jelene­tekre került a sor, sőt néhánv képviselő tettlegességre vetemedett. A miniszterelnök bejelentette a Ház fölószlatását. febr. 4. Wilson, az Egyesült-Államok volt el­nöke meghalt. Halálát érelmeszesedés és szivgvengeség okozta. Seipel osztrák kancellár és Grünberger külügyminiszter Bukarestbe utaztak. Lá­togatásuk célja, hogv a gazdasági viszonyt Ausztria és Románia között szorosabbra fűzzék. 0000<XX>00<XXXX>OOC>OOOCX><>000 X Woodrow Wilson meghalt Woodrow Wilsnn, az Egyesült­Államok veit elnöke február 3-án déli lőtt 10 óra 15 perckor meghalt. Wilson betegsége véreüényelmeszese­dés volt, később egyoldalú szivbénulás érte. A halál bekövetkezését általános testi kimerültség és az utóbbi időben mind erősebben fellépő emésztési za­varok siettették. Wilson, pályája elején a tudományt és nem a politikát tűzte ki célul. Ebből a korból való több történelmi munkája. Később az egyetemi tan­szék vonzotta és 1902-ben a Prin­ceton egyetem rektorai lett. Ebből a tudományos pozícióból lépett át a po­litika területére. Kormányzója lelt a Ncw-Yersy állannnak, 1912-ben pedig, mint a demokrata párt jelöltje föl­vette a harcot aiz Egyesült-Államok elnöki állásáért. A siker kezdetben uj méltóságában is kitartott mellette. Több belpolitikai reformot honosított meg, melyek növelték népszerűségét és másodszor is elnyerte az elnöki tisztet. A békeszerető elnök egy évvel később, 1917-ben föladta eddigi sem­legességét a világháborúval szemben és belevitte Amerikát a háborúba. Dicsőségének tetőpontja iá hires 14 pont kihirdetése volt. Bukása a béke­kötés lett, ahol vele együtt a 14 pont is elbukott. Wilson legnevezetesebb tette a 14 pont megszerkesztése volt, amikor az egész világ szinte megváltóját látta benne. A 14 pontnak, amely a de­mokratikus világszabadságot rajzolta a firmamentumra, óriás hatása volt világszerte. Ma aizok közé a végzetes tényezők közé kell számolnunk, amelyek az indulatokat, a harci készséget, az ellenálló képességet a vesztesekben úgyszólván leszerelte és megvetette ágyát ama békék lehető­ségének, melyek Középeurópát rab­sorsra juttatták és melyek az égről leütötték Wilson hírének fénylő csil­lagát. WiKunnak szerepe a tárgyalá­sokon igen szánalmais volt. A törté­ne-lem azt fogja rólai följegyezni, hogy soha szebb szavakkal, ideálisabb elvekkel nagv pusztítást ember n;m e>kozott, mint ő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom