Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 4. szám

-2 MAGYAR KÜLPOLITIKA CsiitüiíGk, 1924 január 24. 'ómra se jutott. így a gépészek és fűtők szakszervezete a párt uralomra jutásának kezdetén vasúti sztrájkot hirdetett, hadat üzenve ezzel nemcsak a vasúti társaságoknak, hanem a má sik hatalmas munkás szakszervezetnek, az NUR-nak (National Union of Railwaynien, vasutas szakszervezet), A liberális és munkáspárti lapok hiába hangoztatják, mily tapintatlan c sztrájk, tekintve, hogy a munkabértanács döntése ellen történik, tehát megingatja a hitelt, a munkaadók és munkások közti békéltető bizottságok .ikerében, másfelől pedig a páiifegye!em ellen történik ép most. áruikor a ;ártnak legerősebbnek kellene mutatnia magái a hatalom küszöbén. Ez ellentétek a munkás szakszervezetek közt sem adnak jó óment a munkáspárt uralomrajutásához. <XKXX>OO<XX><XX><X><X><><>O<>OOO<X> A Népszövetség a lengyelországi kisebbségekért (G.) Hogy mennyire elvesztette Lengyelország a francia támogatást, a javorinai kérdés Csehország javára történt megoldásánál még jobban bizonyítja a Nemzetek Szövetségének decemberi döntése a Lengyelországból kiüzötl német telepesek Ügyében. Mig a kisantant államai szabadon követhetnek el bármiféle jogsértést saját nemzeti kisebbségeikkel, Lengyelországgal szemben a Nemzetek Szövetsége olyan határozottan lépett fel a kisebbség! kérdésben, hogy a lengyel kormány kénytelen volt hátrálni. Október közepén a hágai nemzetközi állandó döntőbíróság egyhangúlag azt a véleményt adta, a Nemzetek Szövetsége Tanácsától hozzá áttett kél panaszra, hogy a lengyelországi nőmet kisebbségeknek van igazuk. Arról volt szó, hogv a lengyel! állam az uralma alá kerüli területeken az államinak nyilvánítóit birtokokról a német telepeseket minden kártérítés nélkül elűzte. A hágai vélemény csak elvi győzelem volt, mert a lengyel közvélemény felháborodott és a kormányt él azt kivánta, hogy inkább a Népszövetségből lépjen ki. mint hogy az elűzött németeknek igazságot szolgáltasson. A Népszövetség tanáesa nem merte Ítéletének végrehajtását követelni, hanem megkérte a ilongyel kormányt, milyenformán gondolja a kérdést elintézhetni. A lengyel kormány nem is felelt a felszólításra, hanem ujabb törvényjavaslatot nvujtott be, mely további húszezer kisebbségi telepes birtokát veszélyeztette. Időközben jött azonban a nagy külpolitikai változás a francia-cseh szövetség és a lengyel kormány hirtelen jónak látta a népszövetségi átiratra felelni. Feleletében kijelentette, hogy fenn óhajtja tartani elvi álláspontját, hanem azért, hogy gyakorlatilag meg lehessen oldani a kérdést, olyan megoldást keres, mely egyfelől elveivel nem ál! ellentétben, másrészről azonban számol a Népszövetség tekintélyével és fontos működésével. Véleménye szerint tehát a kérdést ugy lehetne megoldani, hogy pénzügyi megegyezést létesítenének a lengyel államkincstár és a földjükről eltávolított telepesek között, másfelől lomond arról, hogy eltávolítsa ezután azokat a telepeseket, akiitkei szemléén az Ítéletet még nem hajtották végre. A pénzügyi megállapodás tekintetében az a konkrét ajánlata, hogy az eltávolított telepeseknek olyan összeget fizet ki, mely megfelel annak a közvetlen anyagi kárnak, melyet a telepesek clüzetésük alkalmával szenvedtek A lengyel kormánynak ez az engedékenysége meglepetésként hatott, de még nagyobb meglepetésként követ kezett a Népszövetség állásfoglalása. A lengyel ügy előadója a tanácsban Brazília képviselője volt, ez kijelen tette, hogy a Népszövetségi Tanács részére csak az állandó nemzetkőzi bíróság vélcménve lehet irányadó; az a kártalanítási mód. melyet a lengyel kormány indítványozott, nem kielégi!ö, az pedig, hogy a telepesek ellen a kisajátítási pereket folytatják, de az ítéleteket nem hajtják végre, még kevésbé kielégítő, mert azt a látszatot kelti, hogy a telepesek nem jogos tulajdonosai föl tjeiknek. Erre a tanács bizottságot küldölt ki Brazília, Anglia és Olaszország képviselőiből s ennek hasonló szellemű jelentéséi némi lényegtelen változtatásokkal elfogadta A végzés ragaszkodik hozzá, hogy az elűzött kisebbségi telepesek kártalanítása cdyan fokú legyen, hogy az minden szenvedett anyagi kárukat jóvátegve, minthogy a régi telkeikre való visszahelyezés gyakorlati okokból lehetetlen Lengyelország képviselője átvette kormányához való juttatás végett ezt a végzést, melyet a tanácsnak az a záradéka kisér, hogy a tanács ragaszkodik az elűzött telepesek birtokának természjetben való visszaadásához, ha a kár lalanitási összegben nem jön létre megegyezés. Állítólag Lord Róbert Cecil, Anglia képviselője fogta legenergikusabhan pártját a telepeseknek, rámutatván arra, hogy a kisebbségi szerződ'-sek sérthetetlensége lelett a Népszövetségnek őrködni kell, mert Közép- és Keleteurópában ötvenmillió ember létét csak ez a nemzetközi kisebbségi védelem biztosítja. Minthogy Lengyelország a válasz vétele óta sem ki nem lépett a Népszövetségből, sem kijelentésével nem fenyegetőzött, valószínűnek kell tartani, hogy a Népszövetség ítelete egyetlen egy utódállammal szemben végre érvényre jut. Sajnos, a magyar kisebbségek a maguk hasonló védelmét még mindig hiába várják, perük azonban függőben van s különösen értékes pre cedens ez a döntés a teiues.megyei három magyar kincstári telepes község ügvében, melyeknek tudvalevőleg egé-<z. határát kisajátította a román kormány. <KX>O<XXXXXXX><><X>O<><><><X>OO<><X> A MAGYAR KÜLPOLITIKA ÉS VILÁGGAZDASÁGRA minden hő 1-fől és 1,%-től kezdődően bármikor lehet előfizetni. X A szerbiai mohamedánok (G.) Szpáhónak, a bosnyák mohamedánok vezérének egyik képviselő házi beszéde alkalmával, amikor a niu zulmánok sérelmeit fejtegette, a kormánypártból odakiáltották: „Költözzetek ki ÁzsiábaI" Ez a jó tanács most nagyon is sok gondot okoz a szerb kormánynak, mert ha nem is a boszniai, de az ószerbiai, macedóniai mohamedánok tényleg tömegesen is költöznek ki az amúgy is roppant, gyér lakosságú Délszerbiából Kisazsiáb'a.j . Szerbia' izlámbitü ; lakossága "közel 1.30P.C0Q.lelket tesz ki. Ebből 588.247 esik Boszniára és Hercegovinára, de ezek fajilag tisztán délszlávok, akiket csak vallásuk választ el a szerbektől vagy horvátoktól. Ez az elválasztó fal ugyan éppen elég magas, mert szláv nyelvük ellenére törököknek tartják magukat. Politikailag külön pártba szervezkedtek az említett Szpcíhó Mchemed vezetése alatt, jóidéig támogattak is minden kormányt s a vidovdani alkotmányt Pasics csak az ő szavazatukkal szavaztathatta meg. A folytonos szerb támadások azonban most szélső ellenzékbe szorították a pártot és értékes szövetségesévé tették a Radics vezérlete alatt álló horvátoknak és Korosecz szlovénéinek, kikkel együttvéve az autonomista blokkot alkotják. Szervezetük neve Jugoszlovenszka Muzlimanszka Organizacija, melynek hivatalos lapja a szerajevoi Pravda s ez a délszláv állam alapításának ötödik évfordulóján kereken megirta, hogy az úgynevezett szabadság csak ujabb rabszolgaságot hozott rájuk. Változás mindössze az, hogy a mohamedán nép nem a bécsi kamarillának és a budapesti grófoknak dolgozik, hanem néhány belgrádi család jobbágya. „Ez a szolgaság azonban annál nehezebb, mert az uj ur testvérünk." Ezek a bosnyák mohamedánok minden sérelmük és elkeseredettségük mellett sem gondolnak kivándorlásra, hanem nagyon is erőteljesen szervezkednek arra, hogy az „uj urat", a „belgrádi testvért" vándoroltassák ki ősi földjükről. A kivándorlás az 1812-ben elfoglalt ószerbiai és macedóniai területekről indult meg. Itt több, mint 700.000 mohamedán lakik s ennek több mint fele albán. A kisebbik fele valódi töröknek tartja magát, kisebb részben oláhnak, de valószínűleg sok délszláv eredetű elem van közte. Együttvéve ezeket a törökül beszélő mohamedánokat itt is, mint Bulgáriában, Pomaknak nevezik. Az albánok a XVI. század óta északkelet felé terjeszkedvén, az izlámra téritettek és elalbánositottak sok szerb falut is. Ilyen lakosság él tömegesebben Macedónián kivül Kosztur, Uszküb és Kumanovó vidékén. Mindnyájan albánul vagy törökül beszélnek, dzsemijetekbe szervezkedtek, melyeket közös névvel most Dzsenubi Szrbije Muszlimen Teskilali-nak neveznek (Délszerbia muzulmánjainak szervezete); hivatalos lapja a töröknyelvü Hak Usz kübben. A dzsemijetnek tizennégy képviselő Gl a szkupcsinában s ha időnkint ezek ellenzékieskedni kezdenek is, általában a Pasics-kormány legbiz tosabb parlamenti segéd(.,apaLának te