Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 4. szám

nAGYAR KÜLPOLITIKA Politikai, hő 'gazdasági és nociáfpolitiüai hetilap ES VILÁGGAZDASÁG Megjelenik minden csütörtöK délut m Budapest, 1924 V. évf. 4. szám CsütörtöK, január 24 FŐBB CIKKEINK: Rákosi Jenő: Az antantok és Magyarország. — G.: A Népszövetség a lengyelországi kisebbségekért. — Kalinin. (Popor György könyve.) — Horváth Jenő dr.: A trianoni béke megalkotása. (X.) — Hilseher Rezső dr.: A nemzetközi munkásvédelmi törekvések kialakulása. (VI.) — Tomcsányi János: Harc Sachalin szigetéért. — G.: A petróleumkérdés Keleten. — Olasz könyv Jugoszláviáról. (VI.) — A szerbiai mohamedánok. — Orosz-skandináv összeköttetések. — Heti krónika. — Világsajtóból. — Közgazdaság. <X>C«X><X><X><X>0<X><><>CKXX><>^^ X Az antantok és Magyarország Irta: Rákosi Jenő. Ha erről a témáról az ember gon dolkodik, hamarosan rájön! és ha gondolkozás utján nem jött volna rá; akkor megtanulja most a iLondoni kőicsömárgyalásokból, hogy szegéjiy Magyarország sorsa klasszikusam és ellentmondást nem tűrve, meg voK már írva régen abban a versben, amely a következőképpen me.seli él egy vándor történetét: A nap és a szél azon versengtek, hogy melyikük erősebb és megegyezni nem tudván, próbát tesznek azon a vándoron, aki éppen arra bandukolt az uton. A próba az kígyen, hogy melyik tudja) előbb levetkőztetni a vándort. Elsőben is munkába vette a vidáman gyalogló vándort a szél El kezdte fújni, lerenrlelte északról legmetszöbb gyermekét és ráfujatta gyil kos erejét a vándorra. A vándor azonban a támadásra szemére húzta a kalapját, jobban a nyaka köré csavarta a sálját, mind alaposabban begombolkozott és annál jobban takargatta magát, mennél dühösebben fujt rá a szél, akinek végre is föl kellett adnia a versenyt. Most jött a nap. Ráeresztette mosolygó sugarak a vándorra, aki először a sipkáját lökte fel a homlokáról, majd leoldotta a nyakáról a sált és mikor a nap szimpátiája egész melegét ráhocsátotta, elsőbb csak kigombolta kabátját, végre a nagy szeretettől egészen pőrére vetkőzött. Szegény Magyarország igy járja kálváriája útját a világon. A kisantant ráfújja gyűlölete, gyávasága, rossz lelkiismerete mindenféle fajta szelét. A vándor persze erre még jobban beburkolóztk, magába vonul és védekezik, ahogy tud. De jön a nagyantanrt, rámosolyog, édes felköszöntőkben ünnepli a vándort, szeretettel megveregeti a vállát, fejedelmi fénysugarakat bocsát rá és ime Magyarország eldobja sipkáját, sálját, kabátját és pőrén áll a londoni konferencián. És ha valaki most azt hiszi, hogy ebben a fogadásban a nap a győztes, az téved. Ebben a győzelem az ellenséges szóié, mert a nagyantantnak csak mellékes érdeke Magyarország, a kisantantnak elíenben fö érdeke, hogy Magyarországot mei tül pőrébbre vetkőztessék. A vándornak azonban előnye az ebben, hogy ha elvégre verekedésre kerül a dolog, pőrén sokkal jobban lehet verekedni, mint téli kabátban. 00000<><X><><X>0<>^ ^Munkáspárti kormány Angliában ^Az angol parlament bizaíimatlansagi szavazata után a konzervatív kormánnyal szemben most már semmi kétség sincsen, hogy a király a kabinetalakdtással a legnagyobb ellenzéki pártnak, a munkáspártnak a fejét, Mac Donaldot fogja megbízni. A munkáskormány hivaiialba lépése után körülbelül egy hónapig semmi újra sem lehetünk elkészülve az' angol parlamenti életben, mert — mint a munkáspárt lapja, a Daiiy Herald kijelenti, —az uj kormánynak legalább ennyi időre lesz szüksége az ügyek átvételére. A leendő munkáskormány tagjai az egy Henderson kivételével mind oly emberek, akiknek a hivatalos ügyvezetésben semmi gyakorlatuk nincs. Henderson az egyedüli, aki a háború alatt a koalíciós kabinet egyetlen munkáspárti tagja volt. A konzervatív párt már most is élőre örvend az alkalomnak, hogy a közigazgatásban járatlan minisztereket igen könnyű dolga lesz megzavarni és bizonyára az interpellációiknak egész seregét készíti már most elő. A külpolitikában sem várható egyelőre sok változás. Mind a liberális, mind a munkáspárt kivánja ugyan az orosz szovjet elismerését, de egyfelől e lépést elő kell készíteni, másfelől ez az elismerés nem oly könnyű dolog, tekintve, hogy az orosz szovjetkormány egy munkáspárti kormánnyal szemben el&ayösebb feltételeket igyekszik majd kicsikarni. A tavasz előtt tetvát ennek az első programmpontnak a megvalósítása sem várható. A másik fontos kérdés a német jóvátételek kérdése, még nehezebb kérdés. Ebben a tekintetben íigydlemmel kell lenni FranciaOrszág kívánságaira is, mert a Francia országgal való hirtelen szakítás felelősségét a munkáspáírti kormány sem vállalhatja, tekintve, hogy a páni mindenütt a paoiíizmus jelszavát hangoztatja és minden fegyverkezésnek ellensége. E téren nagyon, valósziaü, hogy érdemleges lépések nem fognak töríénni az áprilisi francia választásokig, amelynek eredménye döntő lehet Anglia és Franciaország viszonyára. E ktérdésre vonatkozólag Mac Donald egyik politikai beszédében kiemelte, hogy a munkáskormány a józanabb francia elemekkel fogja keresni a megegyezést és a Daily Herald cikkeiből látszik, hogy e kifejezéssel Loucheurre és társaira gondolt. A megegyezés tényleg könnyebb volna az angol és francia kormányok közt, ha a drágaság miatt elkeseredett francia választók Poincaré étlen, döntenének. Ha mégis Poincaré marad uralmon, a szakítás majdnem elkerülhetetlen lesz a két ország közt, noha ebben az esetben is mindent el fognak követni a megegyezés érdekében, tekintve, hogy Franciaország Anglia legfontosabb adósa. Eltekintve a politikai programnipontoktól, sok nehézséget fognak okozni a munkáspártnak a befső ellentítek is, amelyeik a párt ke-belében elvitathatatlanul meg vannak. Különösen sok galibáit fognak okozni a clyde-i képviselők, a munkáspárt ,.vademberei", akik a múlt ülésszak a'iatt is éretlen közbes/ólásaikkal zavarták az ügymenetet a parlamentben. E képviselők a Clyde melletti skót iparvidékről, főleg Glasgowból jönnek és a legszélsőbb Ikomrounista irányt képviselik. A megbukott konzervatív párt e téren is erős hadakozásra készül. így már közvetlenül bukása előtt is, Neville Chamberlain, az egyik volt konzervatív miniszter, a munkáspártot kaméleonnak nevezte, amely eddigi haragos vörös színét halvány rózsaszínre változtatta át. Az ily kritikákkal anyagot akarnak szolgáltatni a munkás-párt extrém elemeóÉiek, akik bizonyára nem maradnak majd nyugodtan. Már a trónbeszéd bírálatánál is a clydei csoport más módosítási indwványt terjeszteti elő, mint ía munkáspárt zöme. Tekintve, hogy a munkáspárt számra nézve nem sokkal több, mint a parlament negyede, minden szakadás veszélyes lehet. A szakadás tünetei már mosv is mutatkoznak, pedig a párt még uraAra 350 korona