Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 1. szám - Oroszország tárgyalásai

12 1 MAGYAR KÜLPOLITIKA Csülörtök, 1924 január 3. s a hozott javaslatokat hat csoportban foglalták össze.* Az első csoport a bányamunkának szabályozásával foglalkozik. Kivána-. tosnak mondja, hogy a földalatti munkára alkalmazható gyermekek minimális életkora a tizennégy évben állapittassék meg. Déli országokban ez a korhatár a tizenkettedik életévig leszállítható. Nök földalatti munkáknál nem foglalkoztathatók. Olyan esetekben, midőn a bányatechnika segítségével nem sikerül kiküszöbölni mindama veszélyeket, amelyek a munkás egészségét fenyegetik, a munka időtartama korlátozandó. A javaslat minden országra rábízza, hogy ezt a feladatot törvényhozási, közigazgatási uton. vagy a munkások és a bányavállalkozók kölcsönös megegyezésének segítségével valósitja-e meg. A bányamunkás biztonságának és egészségének érdekei valamennyi, |a tudomány fejlődése révén rendelkezésre álló eszközzel előmozdíthatok és ezeknek az intézkedéseknek végrehajtását az állam ellenőrzi. A bányamunkásoknak és családtagjaiknak betegség, baleset, időleges munkaképtelenség, aggság és halál bekövetkeztére való támogatását végző intézményeket minden országban a legalkalmasabbnak tartott módon kell megszervezni. Munkaviták esetére a legcélszerűbb eszköz a békés megegyezés létrejöttére, az ily célra létesített itélöbiróságok igénybevétele. A javaslatok második csoportja a vasárnapi munka szabályozását érinti. Az ipari munkások számára a vasárnapnak pihenőnapul kell szolgálnia. Kivételnek csak azt az esetet szabad elfogadni, ha az üzem technikai természete megszakíthatatlan munkát igénvei, vagy ha az üzem folytonosságát a közönség nélkülözhetetlen életszükségleti cikkeinek biztosítása kívánja meg, vagy ha az üzem csak meghatározott évszakokban végezhet munkát. Ilven esetben is feltétlenül szükséges, hogy minden két vasárnap közül legalább egy^t pihenőre fordíthasson a munkás. Hogy a kivételeknek hasonló szempontból való megállapítása lehetővé váljék, célszerű, hogy ebben a tekintetben a különböző államok közös megegyezéssel járjanak el. A harmadik csoportban a gyermekmunka szabályozása szerepel. Kívánatos, hogv az ipari munkára boc.sájtható gyermekek minimális életkora a 12 évben, déli országokban a 10. évben állapittassék meg. Alkalmaztatás előtt a gyermekeknek az elemi iskolai oktatásra nézve fennálló szabályoknak eleget kell tenniök. Tizennegyedik életévet betöltött gyermeket éjszakai vagy vasárnapi munkára alkalmazni nem lehet. A gyermek napi maximális munkaideje: hat óra és ezt is félórás pihenőnek kell félbeszakítania. Az egészségre káros és életveszélyes üzemekben gyermekek nem dolgozhatnak, vagy csak bizonyos előzetes óvórendszabályok betartása mellett A negyedik csoport a fiatalkorúak munkájára vonatkozó intézkedéseket * Die Protokolle der internationalen Arheilerschulzkonferenz. 1890. tartalmazza, óhajtandó, hogy a 14. és 1G. életév között lévő fiatalkorúak a vasárnapi munkától távoltartásának, napi munkaidejük tiz óránál tö£b ne lehessen és ekkor is legalább másfél'>rás pihenőidőt kell közbeiktatni. Különösen veszélyes és egészségtelen üzemekben bizonyos korlátozások állapifandók meg. A 16. és 18. év között lévő fiatalkornak érdekében ugyancsak szabályozni kell a maximális napi munkaidőt, az éjszakai és a vasárnapi munkát, valamint a veszélyes és egészségre káros üzemekben való foglalkoztatás módozatait. Az ötödik csoportban a női munka szabályozása érdekében teendő intézkedésekkel találkozunk. Kívánatos, hogy 16. és 21. életév között levő nők éjjeli muikán ne dolgozzanak, s hogy tényleges munkájuk naponta tizenegv óránál több ne legyen, a közbecső másfélórás pihenővel együtt. Veszélyes és egészségre káros üzemekben külön korlátozásokat kell tenni. A gyermekszülést követő négy héten belül a nök munkára nem bocsájthatók. ,o<x>ooo<x>o<>c^<xx><><><x>o<x><xx>o Oroszország tárgyalásai Szovjetoroszországnak az európai polgári államok íészéről való de jure elismerése ediig sokak előtt szinte lehetetlennek látsz itt. most azonban, ha az előjelek nem csalnak, számolni kell azzal, hogy az évekre elszigetelt szovjetország előbb-utóbb szintén résztvesz Európa politikai és gazdasági vérkeringésében. A kezdemény/ő lépést ehhez kétségtelenül az orosz diplomácia tette meg, talán mert felismerte, hogy országa elszigetelt mivoltával többet árt sajátmagának, mint másoknak. Csicserin már hosszú idő óta hangoztatja, hogy állama részt akar venni az uj Európa felépítésében, de rendszeres és tervszerű tárgyalásokról csak azóta van szó, amióta Kamenev a szovjet végrehajtó bizottságában véglegesen precizirozta az uj orosz külpolitika irányelveit. A vonatkozó tárgyalásokat majdnem egészen egyidejűleg folytatja Oroszország mai kormánya a nagy-antant és a kisantant államaival, sőt ezeknek a tárgyalásoknak betetőzéseként Csicserin az északameriikai Egyesült Államoknak is ajánlatot telt, hogy bocsátkozzanak tárgyalásokba vele. Az Egyesült Államok részéről Hughes államtitkár folytatta a tárgyalásokat. Hughes nem a legrokonszenvesebben kezelte a kérdést s visszautasító maga tartásának pgyik okát abban adta, hogy Amerika nem akar beavatkozni Európa belügyeibe, legkevésbé Oroszországéiba, másik okát pedig azzal adta, hogy adathalmazától sorakoztatott fel annak bizonyítására, miszerint az oroszok az Egyesült Államokban földalatti politikát folytatnak. Az amerikai orosz követség ezeket az adatokat hamisaknak nyilvánította és azóta Washington és Moszkva között éles diplomáciai hadakozás folyik, amelynek bizonnyal az lesz az eredménye, hogy Hughes ellenmozdulata legalább egy évre kitolta a szovjetkormány elismerését Amerika részéről. Ilyen körülmények között az orosz kérdés egyelőre még tisztán európai kérdés marad és Szovjetoroszország de jure elismerésének elsőbben az európai államok részéről kell bekövetkeznie. Mindenesetre leszögezhető, hogy a diplomáciai szálak szabályszerűen szövődnek ez irányban s talán itt leli magyarázatát az a hir, amely szierint január 21-én a Népszövetség tengerészeli kongresszust tart Genfben és ide csendcsen előkészítették Szovjetoroszország meghívását is. Ami az egyes európai államok magatartását illeti, a legnagyobb szenzációt utóbbi időben Olaszországnak Szovjetoroszországhoz való közeledése keltette. A fasiszta Mussolini az egész jobboldali Európa ámulatára kijelentette, hogy nemcsak kereskedelmi szerződést hajlandó kötni a mai Oroszországgal, de kész >azt mint európai hatalmasságot is elismerni és hajlandó biztosítani számára azt a pozíciót, a mely egy nagyhatalmat megillet. Az olasz-orosz közvetítés Janson orosz ügyvivő kezében van, aki azzal magyarázza Olaszország engedékenységét, hogy Mussolini emelni akarja befolyását a Földközi-tengeren és olyan hatalmakhoz közeledik, amelyek vele egvütt nemzetközi hatalmasságot lennének képesek létesíteni, másrészt Olaszország iparának felvevőpiacot akar biztosítani, minthogy Olaszország jelenleg meglehetősen súlyos ipari válsággal küzd. A már-már barátságossá váló diplomáciai viszony a két állam között legújabban azonban váratlan akadályba ütközött, amely miatt egyelőre a tárgyalások is megszakadtak. Az olasz rendőrségnek ugyanis összezördülése támadt az orosz kereskedelmi küldöttséggel, amikor az olaszországi kommunista propaganda szálait kutatta. Nincs még tisztázva Szovjetoroszország helyzete a nyugati antant másik nagyhatalmával, Angliával szemben sem. Számítanak ugyan arra, hogy az angol munkáspárt, ha a legutóbbi választásokon aratott győzelme révén uralomra kerül, hivatalosan el fogja ismerni Szovjetoroszországot s ebben az esetben valószínűnek tartják, hogy Oroszország elismerése mellett foglal állást a liberálisok, sőt a konzervatívok egy része is, de a voltaképeni közeledésnek egyelőre még nagy akadályai vannak. Angliának két teltétele van az elismerés tekintetében: 1. Oroszországnak rendeznie kell a húszmillió fontnyi háborús hitelt. 2. az angol kereskedelem számára ötvenmilliónyi hitelt kell engedélyezaie. Ezekhez a gazdasági nehézségekhez aztán egy ujabb külpolitikai nehézség is hozzájárult. Az angol kormány csak minap tiltakozott kábel utján igen erélyesen az ellen, hogy az oroszok Afganisztánon keresztül törjenek Indiába. Éppen az afganisztáni kérdés miatt a nagyantant harmadik állama. Franciaország viszont nagvon is közel került Szovjetoroszországhoz. A franciaangol érdekellentét ebben a kérdésben is megérlelte a maga gvümölcseit. A francia kormány külpolitikai félhivatalosa, a Le Temps vezércikkben hangsúlyozza, hogy Franciaország és Orosz-