Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 13. szám - A Magyar Külügyi Társaság vidéki akciója

1924 november 5. MAGYAR KÜLPOLITIKA 9 hatnak. Elvileg- — úgymond — nem szabad megtagadnunk a jobb felé iranyulókkal való politikai együtt­haladást, amennyiben ezek csak fenntartásszerűen ismerik el jogér­vényesnek az alkotmányt. Éppoly kevéssé vetjük azonban el elvben a szociáldemokrata párttal való együtthaladást, mintán ez csupán politikai célok közös elérését jelenii világnézleti elvek bármilyen fel­adása nélkül. A szudáni kérdés. A pánarab mozgalom veszedelme. Zaglul pasa, Egyiptom miniszter­elnöke, eredménytelenül végződött tanácskozások után visszatért Lon­donból Alexandriába. Most nagysza­bású előkészületek folynak az egyip­tomi kormány terveinek keresztül­vitelére, de taktikai okokból minden elhatározó lépéssel várnak az angol választások kimeneteléig. Zaglul pasa ötven esztendei politikai múlt­ja után most sem akar kockáztatni semmit, megvárja, hogy talán az új angol kormánnyal békésen elintéz­heti Szudán dolgát. Tudja, hogy Szudánt semmiféle külhatalom sem tarthatja, ha nincs bázisa, élelme­zésiésutánpótlási lehetősége Egyip­tomban. De az angol politikusok is tudják, hogy Szudán miért fontos rájuk nézve. Az erősödő pán-izlám mozgalom akadálytalanul csaphat át Ázsiából Észak-Afrikán végig, lia Anglia az ázsiai és afrikai arabok közt valahol nem veti meg a lábát. És ez a pánarab mozgalom a Szuezi­csatornát, ezzel Anglia délnyugat­ázsiai befolyását és az Indiához való közvetlen útját fenyegeti. Ezért ra­gaszkodik Anglia Szudánhoz s mint­hogy Szudánt nem tarthatja meg egyiptomi bázis nélkül, ezért sem akarja a függetlenített Egyiptomot katonailag kiüríteni. Zaglul pasát hazatérésekor megin­tervjuolta londoni lítjáról a párizsi Matin munkatársa, kinek a 73 éves, de még mindig friss erőben levő ag­gastyán az alábbiakat mondta: — Az angol külügyi hivatal kö­zölte kívánságaimat lord Allenby­vel és kikérte véleményét. Ügy lát­szik, MacDonaldot helytelenül infor­málták, mert az angol kormányel­nök kéréseinkkel szemben hajtha­tatlan maradt. MacDonald szerint a brit haderőket a Szuezi-csatorna vé­delmére feltétlenül ott kell tartani. MacDonald formális szövetséget ajánlott fel Nagy-Britannia és Egyiptom között, melyet mi is elfo­gadtunk volna, ha nem állott volna közben nagy akadályként Szuez. Kategorikusan visszautasítottam az angol tervet és a következő okokkal okoltam meg lépésemet: — 1. A katonai okkupáció nem fér össze a szövetség gondolatával, mert arra még nem fordult elő eset, hogy béke idején idegen csapatok tartóz­kodjanak egy szövetséges területen. — 2. A Szuezi-csatorna az 1888-ban kötött és három nagyhatalom által aláírt konvenció szerint semleges zóna. — 3. Ha MacDonald úgy gondol­kodik, hogy nincsen meg a nagy­hatalmak kellő garanciája a csator­nával kapcsolatosan, mi elfogadjuk a Népek Ligájának fennhatóságát. Ez annál inkább természetes, mert a Szuezi-csatorna világút és egyfor­mán érdekli a Népszövetség minden tagját. — MacDonald kijelentette, hogy ezt a magyarázatot nem fogadhatja el és nem hagyja el szudáni érdek­politikáját. Erre megmagyaráztam, hogy Szudán a mi területünk inte­gráns része és a szudániak sohasem mennek bele, hogy őket Egyiptom­tól elszakítsák. A beszélgetés további során a tár­gyalások meghiúsulta miatt a be­'állható lehetőségekről volt szó és Zaglul pasa kijelentette, hogy az egész egyiptomi parlament az angol haderőknek Egyiptomból való kivo­nulása mellett foglalt állást. — Egyelőre népünknek ezt a ha­tározatát diplomáciai úton akarjuk keresztülvinni. Hegy mint lesz ké­sőbb, majd meglátjuk. Egy bizo­nyos: Angliának ki kell ürítenie Szudánt és Egyiptomot. (Folytátjuk.) Coolidge Európa megsegítéséről. Coolidge elnök Európa feásegítésé­ről nyilatkozott a Foreign Born Citizen s Association előtt, amely küldöttségben jelent meg nála, hogy biztosítsa őt az idegen születésű pol­gárok támogatásáról a küszöbön álló választási küzdelemben. A küldött­ségből a magyarokkal együtt min­den más nemzetiség is képviselve volt. Az átnyújtott memorandum­ban elítélik La Follette és Wheeler szenátoroknak azt a törekvését, hogy az ország idegennyelvű polgárságát nemzetiségek szerint akarják fel­sorakoztatna és biztosítják az elnö­köt az amerikai zászlóhoz való hűsé­gükről. Coolidge elnök válaszában többek között a következőket mon­dotta: — Ha a nagyközönség azt fogja látni, hogy az itt élő faji csoportok elsősorban az ország érdekeit riselik szívükön, semmi nehézsége nem lesz annak, hogy az európai országok megkapják a nagyon kívánt ameri­kai segítséget. Legjobban úgy le­hetne segíteni Európát, mondotta, ha egyesítjük az amerikai nemzetet, erőssé tesszük, megőrizzük függet­lenségét és kifejlesztjük hajlandósá­gát a segítésre. Leszögezett dolognak tekinthető, folytatta, hogy vala­mennyien segíteni akarunk Európán. Ezt azonban nem tehetjük olyan ak­cióval, amely sérelmet jelentene Amerikára. Ügy sem, hogy megsért­sünk vele valamilyen európai orszá­got. Azok, akik ezt az országot fo­gadták hazájuknak, csak úgy lehet­nek hűek szülőhazájukhoz, ha elő­ször Amerikához lesznek hűségesek. KÜLÜGYI TÁRSASÁG A Magyar Külügyi Társaság / vidéki akciója. A Magyar Külügyi Társaság te­vékenységét az első időkben a szer­vezkedés nehéz munkája, valamint a külföldi kapcsolatok megterem­tése foglalta el teljes mértékben. Mint a Nemzetek Szövetségét támo­gató" Társaságok Uniójának (Union Internationale des Associations ponr la Société des Nations) tagja, ál­landó kapcsolatban volt a vele ha­sonló célt szolgáló külföldi társa­dalmi egyesületekkel is s a külföld számos: városában, ahol az Unió ülé­seit tartotta — Párizsban, Genfben, Zürichben, Hágában, Bécsben, Prá­gában és Lyonban — a maga dele­gátusai útján a közös munkából ala­posan kivette a részét. Nemrég, hogy a szervezkedés munkája bizonyos nyugvóponthoz jutott, elérkezettnek látta az időt a Társaság agilis vezetősége arra, hogy tényleges munkájába bekap­csolja a vidéken élő értelmiség so­raiból mindazokat, akik erre rész­ben képzettségüknél, részben haj­landóságuknál fogva alkalmasak­nak bizonyulnak. E célból gyűlése­ket rendszeresített a vidék nagyobb városaiban s az eddig elért feltűnő siker bizonysága annak, hogy a Társaság igazgatósága közszükség­letet elégít ki ezzel a munkájával s a vidéki akciónak még szélesebb kör­ben való kiterjesztése lassan meg­teremti azt a közvéleményt, amely tájékozottságával és a tájékozottsá­gon alapuló higgadt felfogásával legerősebb támasza a kormány kül­ügyi politikájának. A vidéki akció jelentősebb állo­másai eddig a következők voltak: Pécs, 1924 április 24. Résztvevők: Apponyi Albert gróf elnök, Pavkert Alajos és Ludiwig Ernő alelnökök, Eöttcvényi Olivér ügyvezető igaz­gató, Lutter János dr. és Pázmúny Zoltán dr. igazgatók. Előadást Ap­ponyi Albert grófon kívül Ludwig Ernő és Eöttevényv Olivér tartot­tak. A város részéről megjelent Zichy Gyvda gróf megyéspüspökkel és Fischer Ferenc dr. főispánnal az élén a társadalom színe-java. A vá­ros köszönetét Nendtwieh Andor dr. polgármester tolmácsolta. Szombathely, 1924 május 27. Az ülés ünnepi szónoka Apponyi Albert gróf volt, a megnyitó beszédet Kap! Béla evangélikus püspök, a Vas­vármegyei Kultúregyesület elnöke mondotta. Előadást tartottak még Eöttevényi Olivér dr. és Lutter Já­nos dr. A siker Tarúnyi Ferenc dr. főispánén kívül elsősorban Kiskos István polgármester, Újváry Ede helyettes polgármester és ifjú Ma­róthy László vármegyei tb. főjegyző önzetlen buzgalmának volt köszön­hető.

Next

/
Oldalképek
Tartalom