Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 13. szám - A szovjet Csehország ellen

1924 november 5. MAGYAR KÜLPOLITIKA "ette, mennyire veszélyezteti ez az fc öpai békét, de a neutralitási ég. ^zménynek, melyet később Kückve i,s< cherungvertrag-nak neveztek el, visszautasításával csak siettette volna a francia-orosz szövetség létrejöttét, s ezzel a két fronton való háború súlyos veszedelme a gyenge természeti határokkal rendelkező Németországnak egy csapásra az ajtaja előtt lett volna. Hiszen már a neutralitási egyezmény megújításának tárgyalása (1887 jánilár—június) is Szinte tüntető francia-orosz barátkozás jegyében folyt le. S abban az időpontban Bismarcknak nem állott rendelkezésére oly erős új szövétségestárs szerzésének lehetősége, mely áz orosszal kötött neutralitási egyezményt elejthetővé tette volna. Engedett tehát, s a semlégességen túlmenő pozitív irányú igére tét kéríilft úton tette üres formulává. Sugalma- r zására az indiai út biztonsága miatt a Balkán sorsábáíí nagyon is érdekelt Anglia 1887 vége felé egyezményt köt Ausztria-Magyarországgál és Itáliával a Balkán status tiüö-jának megóvására. Az egyezméy tárgyalásai Bismarckon át mentek végbe, s ez önként magával hozta Angliának bizalmas barátságát Németországgal. S ha nem lettek volna Bismarck kezei megkötve a néhány hónappal azelőtt megkötött, illetve újított Rückvérsicherüngsvertrag-gal, úgy Anglia a hármasszövetség tagjává vált volna. Ily tüneményes ügyességgel, a nagyhatalmak vitális érdekeinek megegyezésekben való felhasználával sikerült Bismarcknak nemcsak egy németellenes túlhatalmas európai koalíció létrejöttének megakadályozása és a hatalmaknak egyensúlyozása, hanem egy általános európai háború eshetőségének minimumra való redukálása is. Szinte minden, az európai bókét veszélyeztető eventualitásra kiterjedt Bismarck figyelme, s az elhárító eszközt is mindig idejé- . ben megtalálta. S éppen e tágas horizontú, minden jelentősebb civilizált nemzet érdekeit méltányló diplomáciával szolgálta a legjobban és legbölcsebben hazája boldogulását. Bismarck kancellársága alatt Németország a szó legszebb értelmében vett közvetítő volt a két rivális államóriás: Oroszország és Anglia között. Ily tendencia szolgálatában a hármas-szövetség valóban az európai béke legerősebb biztosítéka volt, s lehetett is. Lutter Jáwos dr. (Folytatjuk.) Határrendezés Albánia és Szerbia között. A Népszövetség tanácsát szeptemberben egy albán panasz foglalkoztatta, melyben az albán kormány az albán-montenegrói határon levő vitás Vermos-völgy hovatartozandóságának kérdését bolygatja. Egy szerbalbán határmegállapító bizottság az ősz folyamán készül ebben a kérdésben dönteni, közben azonban szerb bandák törtek be Montenegróból és megszállták a völgyét. Az albán kormány panászára a szerb kormány egy 18 pontból álló jegyzékkel válaszolt, melyben a maga részéről visszautasítja a vádakat, illetőleg az albánokról akarja niegállaptani, hogy ők törtek be szerb területre. Akárhogy történt az eset, bizonyos, hogy éppen akkor történt, amikor a határmegállapító bizottság Podgoricára érkezett és az is tény, hogy a Vermost szerb katonaság tartja megszállva, természetesen a a rend helyreállításának címén. A Vermos-völgy régóta vitás a két ország között. 1912-ig tőrök terület volt, de a montenegrói Kucs törzg magántulajdona és az itt lakó albánok a völgy használatáért Kucs községnek legelői illetéket is fizettek. A balkánháború után Albániához csatolták, azóta folyik érte a versengés. Az albán kormány nyilatkozatot adott ki, hogy egy ilyen eset „igen könnyen megzavarhatja a Balkán békéjét". Amilyen béke a Balkánon van, az csakugyan felborulhat egy völgyi legelő kérdésében ís. A szovjet Csehország ellen. Külügyi vita a szovjet-unió végrehajtóbizottságában. — Oroszország nem mond le az Erdős-Kárpátokról Való igényéről? A cseh kormány németnyelvű félhivatalosa, a Prager Presse részletesen beszámol a szovjetköztársaságok szövetsége központi végrehajtóbizottságának október 18-án és 19-én lefolyt külügyi vitájáról. A tudósító szerint ez volt a szovjetnek eddig leghosszabb külpolitikai eszmecseréje. Csicserin népbiztos expozéjában minden fontosabb nemzetközi problémáról és a szovjetnek ezekhez való álláspontjáról beszámol, kivéve a német kérdést. Feltűnést keltett, hogy Németországot meg sem említették. Ellenben kereken kijelentette, hogy a szovjet Magyarországgal semmiféle titkos megállapodást nem létesített, valamint semmi más országgal sem. Legfontosabb külpolitikai kérdés orosz szempontból a Franciaországgal való megegyezés és az angolorosz szerződés ratifikálása. Az elsőre nézve kifejtettte Csicserin, hogy a szovjet csak abban az esetben fogadja el, hogy ha Franciaország minden feltétel nélkül elismeri a szovjetet és ez az elismerés a szovjet-unió egész területére vonatkozik; azonkívül kölcsönösen követségek állításával fog járni a megegyezés. Megemlítette, hogy a nyugati államokban bizonyos kiábrándulás jelei mutatkoznak a szovjettel szemben, mert egyideig azt hitték, hogy az új gazdasági politika a „Nep" a magánkapitalizmushoz tér vissza. Most, amikor látják, hogy az orosz gazdasági politika megint radikális útra fordult, nem tudják csalódásukat leplezni. Az angol-kérdésben a szovjet igen fontos részletekben nagy elvi engedményeket tett forradalmi programmjából, de kénytelen volt vele, mert a szovjet elismerésének kérdése a tengelye volt az angol választásoknak és az angol válság, úgymond Csicserin, a világkrizisek egész sorának kezdetét jelenti. (Az angol választás eredményének hallatára alighanem megváltoztatta felfogását. Csicserin. A szerk.) A Skandinávállamokkal és Lengyelországgal normális a viszony, a Balti-államokat azonban óvta attól, hogy a szovjet izolálásának tervéhez csatlakozzanak. Feltűnő Csicserin beszédének további része, melyben a legbarátságosabb szavakkal emlékezett meg a keleti szomszédokról: Törökországról, Perzsiáról, Afganisztánról, Hedzsászról és különösen Kínáról. Világpolitikai jelentőségű történelmi eseménynek tartja a keleti kínai vasút ügyében kötött orosz-kínai megállapodást. Reméli, hogy Japánnal is sikerül a megegyezés, mert a két államot már csak a Sachalinszigeti nafta koncessziójának ügye választja el. Az expozét követő vita rendkívül élénk volt, különösen az angol szerződés körül egyenesen viharos. Egész sor szónok támadta a szerződést s különösen a parasztpárt képviselői hallani sem akartak arról, hogy a szovjet az adósságok fizetését elvállalja. A vita legérdekesebb fejleménye Szkripnikov ukrajnai igazságügyi népbiztos felszólalása volt, aki Csicserint a Csehországgal való viszony ügyében interpellálta meg. Sajnosán nélkülözte népbiztostársa expozéjában a cseh köztársasággal való viszony megrajzolását. Csehország teljesen a francia politika vizeiben evez és még mindig hallgat a szovjet elismeréséről. Oroszországot pedig nagyon is érdekli Csehország magatartása, mert a st. germaini szerződést azért nem fogadhatja el, mert ez az Erdős-Kárpátokat Csehországnak engedte át. Oroszország erre a területre való igényéről éppúgy nem mondhat le, mint Besszarábiáról. Az interpellációra Csicserin csak másnap, vasárnap felelt. Csehországgal expozéjában azért nem foglalkozott, mert a cseh-orosz viszonyban semmi új nincs. 1922-ben megegyezést kötöttek ugyan, de Masaryk és Benes azért állandóan a jövő Oroszországot várják, azt a kormányt, mely a szovjet helyére jönne. Ebből a célból Csehországból fészket csináltaik mindenféle politikai kalandornak, akikből új orosz intelligenciát akarnak kiképezni. Az ErdősKárpátokra vonatkozólag Csicserin egy szót sem szólt. Ez is valami, mert nem cáfolta népbiztostársának azt a kijelentését, hogy a szovjet soha le nem mond erről a területről.