Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 13. szám - Két választás - Marx Németország feladatairól

4 UYAR KÜLPOLITIKA 1924 november 5. MAGYAR KÜLPOLITIKA ÉS VILÁGGAZDASÁG Felelős sze RADISICS ELEMÉR dr Főmunkatárs: BIHARI IMRE Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd-utca 31. szám Telefon: József 62—29 Szerkesztő:égi órák naponta d. u. 3—5-ig Az előfizetés ára: Egész évre: 72.1 OJ K Fél évre: 36.000 K A Magyar Külügyi Társaság tagjainak: Egész évre: 6 ).00<J K Fél évre: 30.000 K Egyes szám ára : 3uO0 K Külföldre kétszeres ár. Két választás. A konzervativek győzelme Angliában. — Coolidge-ot újra megválasztották az Egye*ült»Államok elnökévé. A konzervativek győzelme tavalyi bukásuk után részint ügyes választási taktikájukra vezethető vissza, részint a munkáspárt megosztottságára. A munkáskormány ellen az agitáció már az orosz szerződés kérdésével kapcsolatban megindult és azzal vádolták a kormányt, hogy a munkáspárt túlzó, Moszkva parancsa alatt állott tagjainak nyomására cselekedett, mikor a szovjetkormánynak kölcsönt ígért az angol kormány garanciája mellett. E nagy engedékenység annál inkább szembeötlő volt, mert ugyanakkor Németország, melynek hitelképessége mégis csak nagyobb az orosz szovjeténél, csak népszövetségi jótállásra és javainak zálogbatételével kaphatott kölcsönt a Dawes-terv szerint. Ehhez járult Campbell kommunista szerkesztőnek esete, aki a Workers' Weekly kommunista lapban lázító kiáltványt intézett az angol hajóhadhoz és akinek pőrét a munkáskormány ügyésze, Hastings, a kormány utasítására törölte. A kormányt e lépésre ugyanazok a túlzó, kommunista hatás alatt dolgozó képviselők kényszerítették. E túlzó képviselők közül legismertebbek Lansbury, a „Daily Herald" című munkáslap volt sezrkesztője, akit a mult évben be is börtönöztek, mert London Poplar negyedének pénzügyi igazgatását törvényellenesen vezette és Morell, aki az év folyamán leleplezte, hogy az osztrákok muníciót gyártanak Szerbia részére. A választásnak tehát már eleve is főkérdése volt, akarja-e az angol nép az orosz szerződést az angol kormány kezessége mellett, vagy pedig elzárkózik a bolsevikokkal való együttműködéstől. Ezt a hangulatot a konzervativek ügyes fogással még fokozni tudták az utolsó pillanatban. A külügyminisztérium ugyanis október folyamán egy állítólag Zinovjcfftöl származó, kommunista lázító levelet fogott el, amelyet a munkáspárt lapja a Daily Herald szerint Rothermerenek, a Daily Mail lap tulajdonosának emberei hamisítottak. MacDonald, mint külügyminiszter felismerve, hogy a levél közzététele — akár igazi a levél, s tár hamisítvány — mekkora ütőkártya az ellenfél kezében, I ©gyideig megpróbálta visszatartani a levelet. A külügyminisztérium arisztokrata, konzervatív érzelmű magasabbrangú tisztviselői azonban a hivatalos titok ellenére, beszélni kezdtek az ügyről, hogy tehát a nagyobb bajnak elejét vegye, a miniszterelnök mégis kénytelen volt még a választások előtt közzétenni a levelet, a szovjethez intézett erőshangú tiltakozó jegyzék kíséretéber.. Ez az elhamarkodott lépés azonban már nem segíthetett és a választók azzal a meggyőződéssel járultak az urnák elé, hogy a kommunista izgatás veszélyes Angliára és a munkáspárt további uralma e kommunista izgatás megnövekedését jelentené. Ez áz oka annak, hogy a választók nagy része a bolsevisták ellen akarván szavazni, nemcsak a munkáspárttól vonta meg szavazatát, de a liberálisoktól is, akiktől e küzdelemben nem várhatott oly erélyes fellépést, mint a konzervativektől. Mivel a liberálisok abszolút győzelme kizárt dolog volt, inkább óhajtottak erős konzervatív kormányt, mint egy meglehetősen egyenletesen megoszló parlamentet, ahol egyik párt sem tud határozottan vezetni. Hasonlókép elősegítette a konzervativek győzelmét a munkáspárt megoszlása. E megoszlás igen mélyreható, mert nemcsak a kommunizmus felé hajló skót képviselők gáncsolták el a kormány működését lépésről lépésre, hanem az egyes miniszterek közt is komoly nézeteltérések voltak. Így Hendcrson a békereviziókat sürgette, míg MacDonald erről egyelőre hallani sem akart, Snotcdcn pénzügyminiszter ?lítélt<> a londoni szerződést és a Dawestervet, amely Németországot 'kereskedelmileg ismét erős versenytársává teszi Angliának és végzetes lehet a szénbányászok érdekeire is Angliában. Ha Németország szenet szállít Franciaországnak jóvátétel gyanánt, akkor ez az angol szén kiszorítását jelenti Franciaországból és az angol szénbányászat hanyatlását. A szakszervezeti vezetők az iparvédelmi politikát sürgették, míg a kabinet, többsége a szabad kereskedelmi politika mellett volt. De nagy volt a megoszlás a liberálisoknál is. Míg egyesek azt hangoztatták, hogy a liberálisoknak inkább a szintén progresszív munkáspárttal kell haladniok és a konzervativek győzelme káros a liberalizmusra, egy másik rész, Lloyd George vezetésével paktumot kötött a konzervativekkel, hogy egyes kerületekben a liberálisok a konzervativeket, másokban a konzervativek a liberálisokat támogassák a munkásjelölt ellen. E paktum híre nagyon sok választót elrettentett a liberálisoktól, akik. elveik ellenére, alkuba bocsátkoztak a konzervativekkel. Ennek tulajdonítható a liberális párt majdnem teljes szétforgácsolódása, úgyhogy még vezérük, Asquitli is megbukott régi kerületében. i A választás részleges eredménye a 1 következő: sl Ex S Konzervatív 346 258 415 4156 Munkáspárt 144 192 152 — 40 Liberális 117 158 44 —114 Független 8 8 4 — 4 615 615 615 Lapunk zártakor értesülünk arról, hogy az amerikai nép nagy többséggel az Egyesült-Államok elnökévé választotta Coolidge-ot. X Marx Németország feladatairól. A centrumpárt fölfogása. A centrum minapi pártkongreszszusán Marx kancellár több órás beszédben vázolta a centrum jövendő feladatait. A centrumnak — úgy mond — a középút politikáját kell űznie, a centrum-pártnak erősnek kell maradnia és ezért egységesen és felzárkózva kell megvívnia a jövendő választási harcát. Külpolitikai tekintetben kiemelendők a kancellár következő nyilatkozatai: , — Mint nemzetnek az életre való jogot, egy szabad Németországot, bilincsektől szabad, katonai felügyelettől szabad Németországot kíván, egy Nagy-Németországot, amelyben az egész német nemzet egyesülve van, egy Németországol gyarmatokkal, hogy e békés Németországnak piacai és csereterületei legyenek nyersanyagok és árúk számára. Ezt a szent jogot, hogy mint szabad nemzet éljünk, nem játszottuk el. Németországnak a háborúban való egyedüli bűnössége olyan mese, amely a történeti kutatásban egyszer már összeomlott. A bűnösség bevallásától való megszabadításra csupán erkölcsi okokból törekszünk. Végzetes önámítás volna, ha azt akarnánk feltenni, hogy annak bizonyítéka, hogy a háborúért való egyedüli vétkességet nem lehet ránk tólni, azzal a következményei járna, hogy a versaillesi békeszerződésről ránk háramló kötelezettségektől megszabadultunk. Sajnos, ez a tévedés igen messze elterjedt. Mi azonban ragaszIvodunk ahhoz, hogy a békeszerződésből való kötelezettségeink megmarnának még akkor is, ha e bizonyíték sikerül. A Népszövetségre vonatkozóan teljes határozottsággal hangsúlyozta a kancellár, hogy a Népszövetség gondolata igazi keresztény gondolat, amely teljesen megfelel a centrum hagyományainak. Csak ezután tért át a kancellár a belpolitikai feladatok és irányvonalak ismertetésére. Üjból a weimari alkotmányt jelölte meg a német állami rend külső alapjául, amelyet jogszerűnek és lelkiismeretesen kötelezőnek ismer el. A német centrum-párt célja továbbra is az igazi népközösség megteremtése marad, amelyben az összes nemzeti szociális és kultúrális erők érvényre jut(Folytatása a 9. oldalon.)