Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 12. szám - Az új vámtarifa és a magyar textilipar

1924 július 15. MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 pártja két képviselője is, kik közül egyik most végezte a moszkvai kom­munista paraszt-egyetemet. A kor­mánynak kapóra jött Radiesnak ez az utazása s most azt hirdeti, hogy az állam fokozottabb védelméről szóló törvény alapján megsemmisít­teti a Radics-párt minden mandátu­mát. A hatvankilenc mandátum meg­semmisítése esetén természetesen némi többséghez jutna a parlament­ben. A Radics-párt pünkösd hétfő­jén már a kommunistákkal együtte­sen akart népgyűlést tartani Zág­rábban, a rendőrség azonban a gyű­lést nem engedélyezte, mire a diák­ság az egyetemeken nagy tüntetést rendezett és letépte a szerb nyom­tatványokat. Egész Horvátország különben nagyon izgatott hangulat­ban van a trbovljei események miatt. Ebben a községben ugvanis az Or­juna tagjai megtámadták a horvá­tok gyűlését s a beavatkozó csend­őrség valóságos vérfürdőt rendezett a horvátok között. III. Elhalasztották a cseh kormány re­konstrukcióját. — Bomlás a cseh pártokban. A kisantant államai közül arány­lag legcsendesebb, sőt egészen csen­des a politikai élet Csehországban. A koalíciós kormány agrárius fejé­nek, Svehlának sajtója pár hete be­jelentette ugyan, hogy rekonstruál­ni fogják a kormányt, és több mi­niszter onnan kilép. Valószínűleg kilép a koalícióból az egész cseh szociáldemokrata párt is, melyet a legtöbb panama terhel. Minthogy így elvesztené a koalíció a parla­mentben többségét, a lapok találga­tása szerint valószínűleg a cseh szociáldemokraták helyére a német agráriusok lépnének be s így erősen jobbfelé tolódnék a kormány. A rekonstrukció azonban hirtelen elmaradt, olyan heves támadásokat indítottak ellene a kommunista cseh pártok, amelyek semmi szín alatt uem tűrnék a németek részvételét a kormányban. A nemzeti demokrata párt vezetői nyíltan a fasizmus be­vitelével fenyegetőztek a németek­kel való megegyezés esetére.-A párt elnöke, Kramarz pedig kijelentette, hogy a koalíció mindenesetre fenn­tartandó, mert Csehország ezzel áll vagy bukik. Így Hodzsa, Bechyne és társainak a kormányból való kivá­lása elmarad s az egész válság el­húzódott. Benes genfi időzése alatt tehát nem kell belpolitikai válságtól tartani. Az egyes pártok keretén belül azonban a súrlódások nem | szűntek meg. Legerősebb a bomlási folyamat Kramarz pártjában, a nemzeti demokratáknál, melynek felvidéki elnöke Fajnor dr. volt mi­niszter, jelenleg a pozsonyi ítélő­tábla elnöke, lemondott állásáról és kilépett a pártból. Állítólag azért, mert nem helyesli a pártnak Masa­ryk és Benes ellen indított támadá­sait. Lemondott Englis is, a párt morvaországi elnöke. Szakadás fe­nyegeti az agráriusokat is; Prasek, a szenátus volt elnöke, akit a szesz­panamában való részesség miatt mondattak le, nyílt támadást kez­dett a kormány ellen s midőn pártja ezért írásbelileg megrótta, híveivel együtt külön szervezkedett. Az egész cseh politikai élet külön­ben most is még a szeszpanama ha­tása alatt áll. A Rude Právó és a Cech leközölték egy Masaryk elnök­höz intézett memorandumot, melyet az állami tisztviselők szakszervezete állított össze. Eszerint a 33,200.000 cseh korona szeszpénzből 17 milliót kaptak a kormányon levő pártok szervezkedési költségül, azonkívül két és félmillió ment el közhivatal­nokok megvesztegetésére. A szesz­panama törvényszéki tárgyalása ép­pen a napokban kezdődött meg s ha a kormánynak nem sikerül elsimí­tani a dolgot, a nyilvános leleplezé­sek felboríthatják az egész koalíciót. Olvasóinkhoz ! Örömmel jelenthetjük olvasóinknak, hogy lapunkat ősszel, újjászervezve, régi méretei­ben és valamennyi bevált rovatával bocsájt­juk ismét olvasóink rendelkezésére. Addig, a lap korlátolt terjedelme miatt szíves elnézésüket kérjük. KÖZGAZDASÁG Az új vámtarifa és a magyar textilipar. Irta: dr. Schiller Ottó, a Magyar Textil­gyárosok Országos Egyesülete főtitkára. Mióta pénzünk értékének lerom­lása következtében a kereskedelmi mérleg passzívumának csökkentése Magyarország egyik legfontosabb gazdasági problémájává vált, azóta a magyar textilipari termelés jelen­tősége is egyenes arányban fokozó­dott. Hiszen 1922-ben 548 millió aranykorona értékű összes beho­zatalunk 3iy2%>-át, illetve a 286 mil­lió aranykorona értékű készárú-im­portnak kerek 60%-át tette ki a tex­tilgyártmányok behozatala 173-3 millió aranykorona értékben; 1923­ban pedig az 579 millió aranykorona értékű összes behozatalból, illetve a 240 millió aranykorona értékű kész­árú-behozatalból 20V27o, illetve 50°/o esett a textilárúkra 117-9 millió aranykorona értékben. Világos te­hát, hogyha kereskedelmi mérle­günket komolyan javítani akarjuk, akkor elsősorban azt a textilárú­importot kell részben belföldi ter­meléssel pótolnunk, amely az összes készárú behozatalnak pontosan a fe­lét köti le. Mint ismeretes, a magyar textil­ipar a legutóbbi években csakugyan rendkívüli mértékben fejlődött és az ipari föllendülésnek Magyaror­szágon szinte páratlan példáját mutatta. Pamutfonó iparunk gép­berendezése 1921 óta 33.000 orsóról 93.000 orsóra, pamutszövő iparunké 4100 szövőszékről több mint 8000 szö­vőszékre emelkedett; a gyapjúfel­dolgozó iparban 18.000 új fonóorsót állítottunk fel és a szövőszékek szá­mát^ 370-ről 1000-re szaporítottuk. A kender, és lenfeldogozó iparban 500 új kenderorsót, 4000 lenorsót és 400 szövőszéket állítottunk fel. A juta­ipar kapacitása körülbelül 20%>-kal, 565 szövőszékről 640 szövőszékre emelkedett. Erősen fejlődtek a se­lyemszövő-ipar (550 szövőszékről 600 szövőszékre), a nyomóipar (32 rou­leaux-ról 37 rouleaux-ra), a' festő­ipar, kötezövőipar, kalapipar, mű­selyemipar és a cérnaipar is. Az említett iparokon kívül képviselve van Magyarországon a textilipar­nak csaknem minden más szakmája is, nevezetesen a selyemfonóipar, a nemezipar, a viaszkosvászon- és mű­bőripar, a szalag- és paszomány­ipar, a kötélverőgyártás, a csipke­ipar, a himzőipar, a bútorszövet­gyártás, a bársony- és bársony­szalagipar, a vasfonálipar stb. Nagyjában tehát az a kép alakul ki, hogy a legfontosabb ipar­ágakban a mai Magyarországon már elértük a régi Nagy-Magyar­ország termelőképességét s ezen­kívül számos új ágát is sikerült a textiliparnak meghonosítanunk, amelyek azelőtt Magyarországon nem is léteztek. Hogy a ma­gyar textilipar mennyire életképes, azt legjobban bebizonyította már a háború előtt, amikor közös vám­területen kellett versenyeznie a régi multi-a visszatekintő és már egészen amortizált osztrák és cseh iparok­kal és bár ezeket az egyenlőtlen versenyföltételeket természetesen mindig súlyosan megérezte és iga­zán kialakulni éppen miattuk nem is tudott, mégis a közös vámterüle­ten belül is elért egy igen számot­tevő fejlődési fokot és jóval túl­szárnyalta a tőle keletre fekvő or­szágoknak (Jugoszláviának, Romá­niának stb.) textiliparait. A nyers­anyagellátás szempontjából a ma­gyar textiliparnak általában csak azokat a nyersanyagokat (pamutot és jutát) Kell a külföldről importál­nia, amelyeknek beszerzése tekinte­tében minden más európai ország is a tengerentúli importra van utalva. Egy másik bázis, melyre a magyar textiliparnak a termelés közvetlen az ország nagy mértékben agrár la­kosságának az átlagosnál nagyobb fogyasztó ereje a legkülönbözőbb textilárúkban. A nagy importszá­mok is mutatják, hogy a magyar textiliparnak a termelés közvtelen szomszédságában jelentékeny fo­gyasztópiaca van és ez a piac még lényegesen nyerhet kiterjedésében, ha sikerül az ország kedvező geo­gráfiai fekvését és a régi történelmi tradíciókat kihasználva, a magyar textilgyárak termékeit újból eljut­tatni legalább azokra a területekre, amelyek a múltban is mindig Ma­gyarország felé gravitáltak és ame-

Next

/
Oldalképek
Tartalom