Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 12. szám - Az új vámtarifa és a magyar textilipar

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1924 július 15. lyeknek az ipari kultúrája sokkal jelentéktelenebb, mint a magyar iparé. A magyar textilipar évi termelésének értéke jelenleg körülbelül 220 millió aranykoronára beesülhető*. A textiliparban invesztált töke aranyértéke mintegy 150 millió aranykoronát tesz ki, aminek kereken egyharmad része esik az 1920 óta alakult új textilgyárakra, melyek, mint ismeretes, főképen külföldi tőkék (gépberendezések) idevonásával jöttek létre. A textilipar ma körülbelül 25—27.000 munkást foglalkoztat, az ipar által kifizetett munkabérek évi összege a mai állapot szerint tehát meghaladja a 600 milliárd koronát. Számítások, melyeket az új vámtarifatörvény tárgyalása alatt végeztek, kimutatták, hogy a legfontosabb textilárúk vámvédelme az új tarifában az árú értéke után számítva, körülbelül 20%-ot tesz ki, illetve e körül mozog. Ez a vámvédelem egy autonóm tarifában túlságosan magasnak egyáltalán nem mondható. Ha az új magyar tarifa vámtételeit összehasonlítjuk a legkülönbözőbb külföldi államok vámtarifáival! (Csehország, Lengyelország, Jugoszlávai, Bulgária, Olaszország, Franciaország), akkor azt látjuk, hogy vannak úgy ipari, mint mezőgazdasági államok (Csehország, Lengyelország, Bugária), amelyeknek vámjai sokkal, két-háromszor is magasabbak, mint az új magyar vámok s hogy az utóbbiak általában az olasz, francia és a jugoszláv vámok színvonalán mozognak. Az új magyar vámtarifa tehát nem szolgál más célt, mint csak azt, hogy vámrendszerünket összhangba hozza a mai általános európai irányzattal és nevezetesen azokkal a vámokkal, amelyek a mi gazdasági életünkre nézve legfontosabb államokban fennállanak. Hogy egy ilyen vámtarifát törvénybe iktatni Magyarországnak nemcsak joga van, de ez egyenesen önmaga iránt legelemibb kötelessége, az nem szorul bővebb megokolásra. Végül, ha azt vizsgáljuk, hogy az új magyar vámtarifa egyes tételei az érvényben lévő vámtételekhez képest aranyban mennyivel magasabbak s hogy ezzel egyidejűleg mennyivel emelkedtek a béke óta, ugyancsak aranyban számítva, a textilárúk világpiaci árai, akkor azt találjuk, hogy amíg a vámemelés indexe 170—240 (a békeéveket száz zal véve), de vannak egyes igen fontos tételeknél még kisebb emelések, sőt vámmérséklések is, addig az áremelkedés indexe 190—260. Vagyis az árak sokkal nagyobb arányban emelkedtek, mint ahogy a magyar tarifa a vámokat emeli, minélfogva az új magyar vámok az árúk értéke után számítva, az iparnak még azt a százalékos védelmet sem fogják nyújtani, amelyet a régi tarifa alapján a békében élvezett. — A*I*angya 25-ik évi közgyűlése. A minap tartotta meg a Hangya szövetkezet huszonötödik évi rendes közgyűlését s ebből az alkalomból terjedelmes jelentésben számol be üzleti működéséről s az elért eredményekről. A negyedszázados munka és fejlődés eredményét talán az első és a huszonötödik üzleti években elért tiszta nyereség számai i szemléltetik legkifejezőbben. 1900ban, az első esztendőben 38 forint 18 krajcár tiszta nyereséggel zárta mérlegét a Hangya, míg a most bemutatott üzleti év jelentése már 7-3 milliárdos tiszta nyereséget mutat ki a vásárlási visszatérítések és a közérdekű alapítványokra fordított összegek levonása után is. Az 1898-as évben mindössze 29, a Hangya kötelékébe tartozó szövetkezet működött, de ez a szám a béke utolsó esztendejében már 1251-re és a háború befejezésekor 2140-re rúgott. A békeszerződés területi rendelkezései 1349 szövetkezettől fosztották meg a Hangyát és a magyar gazdasági életet, ma már azonban ez a veszteség kiegyensúlyozódott, mert a szövetkezetek száma ismét elérte a 2000-et. A Hangya negyedszázados fennállását nemcsak altruista célkitűzésének megfelelően, de valóban nagystílű módon örökíti meg. Az évi jelentés így szól: Minthogy intézetünk, részben a kormány jóvoltából, az elmúlt év folyamán nagyobb összegű jegyintézeti hitelhez jutott s a korona romlása következtében, épp úgy, mint minden más hitelt élvező vállalat, jelentékeny valutáris nyereségre tett szert: kötelességünknek tartjuk, hogy ezt a rendkívüli nyereséget egyrészt visszatérítsük a fogyasztóknak, akik a valutaromlás következéseit elsősorban sínylették meg, másrészt közérdekű feladatok megoldására és közcélokra ajánljuk fel. Áthatva attól a meggyőződéstől és feltevéstől, hogy intézkedésünk a közgyűlés helyeslésével fog találkozni, igazgatóságunk elhatározta, hogy jótékony célokra alapítványi üzletrészekben, melyek kamatai évenkint a kitűzött célra folyósítandók, 2130 millió koronát, készpénzben pedig 450 millió koronát fordít, míg a földmivelők mezőgazdasági kultúrájának fejlesztésére 2000 millió koronát szavaz meg abból a célból, hogy ennek kamatai a mezőgazdasági termelés fokozására s földmívelőn épünk erkölcsi, kultúrális és gazdasági emelkedésének előmozdítására fordíttassanak. — A M. Kir. Folyam- és Tengerhajózási r.-t. június hó 20-án tartott rendes közgyűlése az 1923. évi osztalékot 2000 K-ban állapította meg, i mely június 23-tól fizettetik. — Az I igazgatóság a közgyűlést követő alakuló ülésen a társaság elnökévé Popovics Sándor belső titkos tanácsos urat, a társaság alelnökévé pedig Horváth Elemér miniszteri tanácsos és Végh Károly udvari tanácsos urakat választotta meg. — A Phöbus Villamos Vállalatok r.-t. közgyűlése a kimutatott 616 millió korona nyereségből részvényenként 1000 K osztalékot állapított meg. A szelvények folyó hó 16-tól kezdve a Belvárosi Takarékpénztár r.-t. főintézeténél válthatók be. Az igazgatóság Hcrzfcld Dezső vezérigazgatót alelnökké választotta. Ungcr Emil h. igazgató igazgatóvá, Nádasdi Vilmos cégvezető h. igazgatóvá, Varga Ernő főfelügyelő cégi vezetővé neveztetett ki. — A Magyar Cukoripar r.-t. a napokban tartott közgyűlése az osztalékot 50.000 koronában állapította meg, mely e hónap 23-tól kerül kifizetésre. — A Magyar Pamutipar Részvénytársaság elhatározta, hogy alaptőkéjét 100.000 darab 1924 január 1- től kezdve osztalékjogosult részvény kibocsátása által 33,000.000 koronáról 53,000.000 koronára emeli fel, olymódon, hogy minden 5 régi részvényre 2 új részvényt ad 100.000 koronás árfolyamon a régi részvényeseknek, amelyben a költségek és kamatok is bennfoglaltatnak, míg 34.000 darab a háborúelőtti külföldi kötelezettségek kiegyenlítésére fordíttatik. Az elővételi jogot június 2- től június 12-ig a Magyar Általános Hitelbanknál lehet gyakorolni. Az igazgatóságba vágfalvi Quittner Lóránd urat választották be, mint új tagot. Az esedékes szelvényt június 2-tól részvényenként 3000 koronával váltják be. — A Hoffher-Schrantk—ClaytonShuttleworth magyar gépgyári művek r.-t. igazgatósága megállapította az 1923. évi mérleget, mely 893,928.226 korona (mult évben 40,475.728 K) tiszta nyereséget mutat fel és elhatározta, hogy az ez év június 30-án V2I órakor a Magyar Altalános Hitelbankban megtartandó közgyűlésen indítványozni fogja, hogy a vállalat az 1923. évre osztalékjogosult 375.000 darab részvény után 200%, azaz részvényenként 2000 K (mult évben 150 K) osztalékot fizessen. — A Magyar Ruggyanta árúgyár Részvénytársaság ma megtartott közgyűlése részvényenként 150 százalék — 3000 korona osztalék kifizetését és jóléti alapjának 300 millió koronával való javadalmazását határozta eL — A Magyar Nemzeti Hitelintézet r.-t. rendkívüli közgyűlése elhatározta az alaptőkének 3 milliárdról 6 milliárd koronára emelését, amely tranzakció az intézet alap- és tartaléktőkéjét 18 milliárdra növeli. Az új részvények 20 :1 arányban június hó 18—26-ig vehetők át a részvényesek által az intézet központjánál és 31 fiókintézeténél 6000 korona kibocsátási áron: Az igazgatóságba újonnan megvá.'asztattak: Howard Back (London), gróf Ivan Leschinszky (London), Nagy Dezső, Kossalka János és Láng József. Magyar Tudományos Társulatok Sajtóvállalata Et. Budapest. — Igazgató: Szabó T. István.