Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 12. szám - Jegyzetek az elmult negyedszázad történetéhez. Külpolitikai útmutató. 4. [r.]

1924 július 15. MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 elfoglalási tervei 1915—16 folyamán. Az eredmény Oroszország összeomlása. Anglia ettől kezdve a nyugati frontra nehezedett, hol Amerikával szövetkezve, a francia-olasz harctereken sikerült a háborút megnyernie. Mivel az őt érdeklő kérdések Európán kívül fekszenek, Európát sorsának engedte át és a vezetőszerepet a magányos Itáliával szemben, Oroszország megmaradt elővédéire támaszkodva, Franciaország szerezte meg. Prágában, Belgrádban és Bukarestben 1918 végén francia tábornokok vették át a rendelkezést; az esetleg ellenálló Itália, letörése végett 1919-ben franciaszerb katonai szövetség jött létre. A francia politika célja Németország erejének teljes megsemmisítése. Ezzel szemben Ausztriát a Németországhoz való csatlakozástól megmentendő, Csehország gazdasági, politikai és katonai befolyásának, Magyarországot a kisentente (1. o.) ellenőrzésének engedi át, Bulgáriával nem törődik, Törökországot Anglia ellen támogatja és a sévresi béke bilincseiből kiemelve talpraállítja. Itália nyugaton Angliához csatlakozik, keleten a szlávokkal szemben Magyarországban Romániában és Lengyelországban keres kapcsolatokat. E kísérletek azonban még nem jelentenek egyensúlyt: Európa 1918 óta Franciaország lábainál fekszik. Csupán két terület nem tartozik a francia érdekzónába: egyik a tengertől elválasztott Nagy-Británnia, másik Szovjet-Oroszország. A francia hegemónia erőpróbája Németország teljes leigázása, mely a világ közvéleményét 1919 óta hovatovább élesebben és határozottabban megosztja. E megoszlás azonban mindeddig csupán látszólagos jeleit mutatta Franciaország és Anglia különválásának; a valóság Anglia politikai érdektelensége maradt, melynek indítóokai egyrészt a német rivális megtörésének közös érdeke, másrészt a kontinenst uraló Franciaország katonai felkészültsége. Evert Alexej — (1857—1917) orosz tábornok, 1914. a IV. hadsereg, 1916. a nyugati front parancsnoka. Falkenhausen Lajos báró — (1844—) porosz tábornok, 1917—18. Belgium főkormányzó ja. Falkenhayn Erich (1861—1922) porosz tábornok. 1913—15. hadügyminiszter, 1916. a IX. hadsereg vezére. Románia ellen, 1917—18. az ázsiai hadtest, 1918. a X. hadsereg vezére. Emlékiratai: Die oberste Heeresleitung 1914—16. in ihren wichtigsten Entscheidungen. 1921 és Der Feldzug der IX. Armee gegen Rumánen und Russen. 2 kötet, 1921. Falkland-szigetek — brit koronagyarmat a Csendes-óceánban. Területe 19.400 km2, lakóinak száma 3450. Fővárosa Port Stanley, 950 lakossal. Itt ment végbe 1914 dec. 8. a falklandi angol-német tengeri csata, melyben Spee gróf német admirális elesett. Falliéres Armand — (1841—) francia államférfi. 1876 óta képviselő. 1882 óta több ízben miniszter és miniszterelnök, 1899. a szenátus elnöke, 1906—13. köztársasági elnök. Fascisták — a kommunisták ellen szervezett olasz nemzeti ellenállás, melyet a háborúban résztvett katonákból (fascio dei combattanti) szerveztek meg (fascisti). Fashoda — szudáni falu a Nílus mellett, hol Mai-chad kapitány 1898. a francia zászlót kitűzte (fashodai incidens). Faure Félix — (1841—99) francia államférfi. Havrei hajótulajdonos, 1895—99. köztársasági elnök. Fayolle Emil — (1832—) francia tábornok, 1918. a döntő támadás egyik vezére. Fegyverszünetek — 1. Világháború. Fehrenbach Konstantin — (1852—) badeni születésű német politikus. Freiburgi ügyvéd, 1903 óta birodalmi képviselő, 1918. a birodalmi, 1919. a nemzetgyűlés elnöke, 1920—21. birodalmi kancellár. Feiszál emir — (1885—) Husszein hedsaszi király fia. 1885.dsiddai képviselő a török parlamentben, 1918— 19. párizsi békedelegátus, 1920 márc. Sziria királya, de a franciák elől Mezopotámiába költözik, hol 1921 aug. 23. Irak királyává proklamálták. Ferdinánd — (Koburg Ferdinánd, 1861—) 1887—1908. bolgár fejedelem, 1908—18. bolgár cár. Neje parmai Mária Lujza (1893—99) és Eleonóra reussi hercegnő (1908—17). Gyermekei: Boris (1894—) cár (III. Boris 1918—), ~Kyrill (1895—), Eudoxia (1898—) és Nadesda (1899—). — (Hohenzollern Ferdinánd, 1865—) Károly román fejedelem unokaöccse, 1889 óta román trónörökös, 1914 óta király. Neje Koburg Mária (1893). Gyermekei: Károly (1893—) trónörökös, neje Heléna (1896—) görög hercegnő (1921 márc. 10), Erzsébet (1894—), férje György görög király (1921 febr. 27), Mária (1889—), férje Sándor szerb király (1922 jún. 8.), Miklós (1903—) és Ueara (1908—). Ferenc Ferdinánd — (1863—1914). Osztrák-magyar trónörökös. 1900. nőül veszi Chotek Zsófia grófnőt. 1914 jún. 28 Szerajevóban merényletnek esett áldozatul. — József — (1830—1916). Ausztria császára és Magyarország királya (1848—1916). Neje Wittelsbach Erzsébet bajor hercegnő. Fia Rudolf tróni örökös (megh. 1889). Ferrer Ferenc — (1859—1909) spanyol forradalmár, kit izgatásai miatt 1909 okt.^13. kivégeztek. Fidsi szigetek — brit koronagyarmat Óceániában. Területe 19.260 km2, népessége 166 ezer, köztük 40 ezer hindu. Fővárosa Suva. Finnország — köztársaság (finnül Suomi): Területe 377.400 km2, lakóinak száma 3*3 millió. A lakosságból 2-578 millió finn, 339 ezer svéd; felekezet szerint lutheránusok. Fővárosa Helsinki (svédül Helsingfors) 185-5 ezer lakossal. Vasútvonalainak hossza 4024 kim A hadsereg létszáma 36 ezer ember. A flotta 2 ágyú na szádból áll. — Alkotmánylevél kelte 1919 júl. 17. Egykamarás parlament 200 képviselővel. — V. ö. Annuaire statistique de Finnlande. Helsingfors, évente. Finnland im Anfang des XX. Jahrhunderts. Helsingfors, 1919. — 1917-ig orosz függőség, azóta független köztársaság. II. Miklós cár tróm-alépése óta a finn nagyhercegség a teljes eloroszosítás veszedelme elé került és az 1899 febr. 15-i császári manifesztum a finn országgyűlést törvényhozó jogától megfosztotta. Két évvel azután, 1901-ben a finn hadsereget az orosz haderőbe olvasztották, az orosz hivatalos nyelvet rendszeresítették, az ország: élére pedig 1903-ban a vaskezu iSobrikov orosz tábornokot állították. A Finnország érdekében tett közbenjárások és feliratok nem találtak meghallgatásra, mire azok helyét a fegyveres ellenállas foglalta el. Bobrikov tábornok 1904 jún. 17-én merényletnek esett áldozatul és a japán harctéren szenvedett vereségek után az 1905 nov. 7-i császári manifesztum végül is az 1899-i állapotot ismét visszaállította. Három évvel azután, 1908-ban ismét feszültté lett a viszony a nagyhercegség és a birodalom között. Az 1910 ápr. 17-i cári ukáz szerint annak el döntése, hogy valamely kérdés finn vagy orosz ügynek tekintendő-e, Oroszországot illeti meg, miáltal Finn ország ismét elveszítette önrendelkezési jogát, de az orosz forradalom kitörése után, 1917 márciusban parlamenti kormányzatát újból visszanyerte. Rövid nyugalom után 1918-ben polgárháború tört ki egyrészt a fehér finnek és a svéd lakosság, másrészt a szocialisták, a vörösök és az orsz lakosság között, mire a németbarát kormányzat március 7-én Berlinben Németországgal békére lépett és német csapatok elküldését szorgalmazta. Április 3-án a németek partra is szállottak Aboban és Goltz Rüdiger gróf 14-én már Helsinkiben foglalt állást, az ápr. 28—máj. 2. favustehusi csatában pedig szétverte a vörös csapatokat. A finnek hálából Károly heszszeni herceget királyukká választották, de mikor a trónt elfoglalni készült, a német hatalom is összeomlott. Ezért a kormány dec. 11-én a svédbarát Svinhufvod kezéből Marverhjelm tábornok kezébe került, ki a németek távozása után is teljes rendet tartott. Első elnökké 1919 júl. 25-én Stahlberg Koarla Inhót választották meg, ki 1920 okt. 14-én Dorpatban Oroszországgal békére lépett. Azóta Finnország békét élvezett. 1921 jún. 24-én a Svédországgal vitás Aland szigeteket a Nemzetek Szövetsége Finnországnak ítélte oda, mely keleten a turáni fajtestvérektől lakott Kurjulát is magának igényeli. — V. ö. Arnheim