Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 11. szám - A román kormány nyilt színvallása

Politikai, közgazdasági és szociálpolitikai hetilap Szerkesztőség: Rökk Szilárd-u. 31. Tel. Józs. 62-29 Kiadóhivatal: Budapest, József-körut 5. Tel. József 43. Felelős szerkesztő: RADISICS ELEMÉR Megjelenik minden vasárnap reggel. Előfizetési ára: Egész évre 1440 kor. Fél évre 720 kor. Negyed évre 360 kor. Külföldre kétszeres ár Főbb cikkeink: A román kormány nyílt szinvallása — bj.: A délszláv választási küzdelem utolsó fázisa — Ludwig Ernő: A Magyarország ellen való külföldi propaganda — bj. A zágrábi sajtó — A bagdadi vasutvonal mentén (II. ) — bj.: A délszláv vasutak válsága — A forrongó Balkán — Szociális mozgalom — Közgazdaság — Tizenkét év története 1922. A Magyar Külpolitika legutolsó számában már érintettük röviden azokat a parlamenti botrányokat, melyek az uj alkotmánytervezet képviselőházi benyújtását kisérték. Az első nap eseményei azonban normális, komoly és higgadt tárgyalásnak mondhatók a második tárgyalási nap eseményeihez képest. A magyar napisajtó egy része nagyjából ismertette a parlamenti botrányokat, de részint nem teljesen, részint téves vagy elferdített nevekkel. Az első nap viharja arra késztette a kormányt, hogy liberális pártértekezletet hívott össze, melyen a miniszterelnök leszögezte követelésszerüleg a maga álláspontját, mint pártkérdést. Eszerint: — „Erdély és Besszarábia nem a gyulafehérvári és kisenewi határozat jogán csatoltattak az oláh királysághoz, hanem az oláh hadsereg hódította meg a két tartományt, amelyek tehát nem önként vállalt föltételekkel csatlakoztak, de föltétel nélkül mghóditott területek s igy a kisenewi és gyulafehérvári határozatoknak semmiféle alkotmányjogi érvénye nincs. " A kormánynak ezzel a megformulázott álláspontjával áthidalhatatlan szakadék támadt a királyság és az uj tartományok közt. A kormány nyíltan bevallotta, hogy hódított gyarmatként, autokratikusan akart berendezkedni e régi kulturterükteken és szemfényvesztés volt az, hogy ugyanennek a miniszterelnöknek fölterjesztésére ugyancsak a mostani király szentesitette a kisenewi és gyulafehérvári határozatokat. Ahol a királyi szó szentségét egy pártkormány saját érdeke szempontjából felülbírálhatja és érvénytelennek jelentheti ki, ott a népet semmi nem védi a nyakára ültetett kormány önkényétől. Mind a besszarábiaiak, mind pedig az erdélyiek ragaszkodnak a történelmi fejleményekhez, saját határozatukhoz és a királyi szentesitéshez, melyek mind garantálják az egyesülés alkalmával kikötött föltételeket; azt, hogy az uj tartományok saját szuverénitásuk alapján önként csatlakoztak az oláh királysághoz, kikötvén autonómiájukat, saját nemzetgyűlésüket, a politikai és polgári jogok szabadságát, a nemzeti és vallási kisebbségek nem egyéni, hanem közjogi természetű szabadságát. Erre mutatott rá az erdélyieknek és besszarábiaiaknak külön-külön fölolvasott tiltakozása a tárgyalás első napján. Különösen jellemző a besszarábiaiak tiltakozása, melyet Halipa olvasott föl a pártkülönbség nélkül közös blokkba tömörült besszarábiai törvényhozók nevében. Megállapítja, hogy a mai uralom alatt a besszarábiaiakat még olyan jogaiktól is megfosztották, melyeket a cári uralom is tiszteletben tartott. Az uj alkotmányjavaslat hátrább áll még az 1866. évi régi alkotmánynál is és csak arra jó, hogy minden állampolgári működést megrontson, a nemzeti öntudatot megmérgezze és a lelkek egyesülését veszélyeztesse. Az egyetlen alap, melyre a kormány támaszkodni tud, a szuronyok ereje, de nem törhetnek össze egy hárommilliós népet, mely a cárizmus rabigáját is le tudta rázni és a szuronyok erejére támaszkodva semmi maradandót sem lehet építeni. A parasztpárt szintén tiltakozott az uj alkotmány ellen és a kormány terrorjánál szemben a tömegek terrorjával akart küzdeni. A kormány azonban körrendeletet intézett a csendőrséghez, hogy egyetlen parasztnak sem szabad elhagyni a faluját a községi elöljáróság külön engedélye nélkül, különösen Bukarestbe nem utazhatik. Igy meghiusitotta a parasztpártnak azt a tervét, hogy vasárnapra Bukarestbe vezényeljen tízezrekre menő parasztot, akikkel tiltakozó gyűlést tartson. De nemcsak a parasztságtól, hanem az intelligenciától is irtózik a kormány s ezért a belügyminiszter a március 15-ére engedélyezett országos tisztviselőkongresszust minden megokolás és határnap kitűzése nélkül eltiltotta. Ezen előzmények után érthetők csak azok a jelenetek, melyek az alkotmányjavaslat tárgyalásának második napján a parlamentben lejátszódtak. A kormánypárt egységes taktikával dolgozik és teszi lehetetlenné az ellenzék fölszólalását. Az első szónok, Junian parasztpárti képviselő még beszélhetett, személyes leleplezéseket közölve az alkotmányjavaslat előadójáról, Chirculescuról, akiről Bratianu Vintila, a mai pénzügyminiszter, 1917-ben, mint hadügyminiszter azt mondta, hogy Chirculescu Románia és a román nemzet egyik legnagyobb árulója. A következő szónok, Moldoveanu, már nem mondhatta el beszédét, mert Manolescu-Strunga háznagy, a kamara atlétája, megragadta, a földre teperte és gallérjánál fogva lerángatva a szónoki emelvényről, végighúzta a padlón és kidobta a teremből. Erre Ciugureanu, a Ház egyik alelnöke, eddig a besszarábiai liberális párt elnöke, lemondott alelnöki állásáról. — Ezennel ünnepélyesen, de utálatom és megvetésem kifejezésével bejelentem, hogy lemondok a Ház alelnöki tisztségéről és minden összeköttetést megszakítok a liberális párttal, mert ilyen dolgokhoz segédkezet nem nyújtok. Bejelentem, hogy minden erőmmel küzdeni fogok a benyujtott alkotmányjavaslat ellen, — fejezte be beszédét. Erre a legbotrányosabb verekedés tört ki a teremben. Egyik kormánypárti képviselő az erdélyi Popovicinak esett neki, de ez torkonragadta, összeverte és a padok alá rúgta. A többi liberális nekirohant az ellenzéknek és a legkíméletlenebb ökölharc fejlődött ki, melynek elnémulása után több mint harminc könnyebb-sulyosabb sérülést lehetett megállapitani. Az ülés ujabb megnyitása után a fegyelmibizottság kilenc ellenzéki képviselőt husz napra kitiltott az ülésekről. A határozat ellen az erdélyi Popovici akart fölszólalni, de a kormánypártiak lehúzták a szószékről, mire újra kitört a verekedés hasonló arányokban, mint előbb. A liberális párt ezután uj taktikát kezdett. A két ízben való kitiltással nagyon megfogyott számú ellenzékkel a verekedést nem folytatta, hanem mihelyt egy ellenzéki szónok beszélni kezdett, a liberálisok kezénél-lábánál fogva lerángatták a szószékről, aztán fejük fölé emelve, az ajtóhoz vitték és kihajitották a folyosóra. A verekedés azután a folyosókon folytatódott, belevonták az ujságirókat is, a megvadult liberális képviselők a nemzeti párt lapjának, az Epocának parlamenti tudósítóját, Raul Craciunt véresre verték, arcán és szemén is megsebesítették. Craciun különben ismert publicista és a francia becsületrend tisztje. Ezekben a küzdelmedben, jobban mondva verekedésekbén még csak a kormánypárt és a három legnagyobb ellenzéki párt: parasztpárt, erdélyiek és besszarábiaiak vesznek részt. A nemzetiségek csak normális tárgyalások keretében akarnak felszólalni, az Avarescu-párt pedig — ugy látszik — az udvar közbelépésére távol tartja magát a tárgyalásoktól. A lapok nyíltan szellőztetik már, hogy Avarescu tábornok legutóbbi audienciája a királynál szenzációs lefolyású volt. A király közölte vele, hogy ragaszkodik az alkotmányjavaslat leszavazásához, mert addig a liberálisokat a kormányról el nem bocsáthatja. Egyetlen országosan megszervezett olyan párt nincs, mely a centrális alkotmányt biztosíthatná s csak a liberálisok tudják az uj tartományok autonomista törekvéseit letörni. Ha azonban az uj alkotmány már életbelép, fel fogja menteni a Bratianu-kormányt és Avarescut bizza meg kormányalakítással, s felhatalmazást ad arra is, hogy az uj kormány törvényhozási uton módosithassa az uj alkotmány kiáltó baklövéseit és a tisztán a liberális-párt érdekében készült gyanus pontozatait. Avarescu a király ajánlatát elfogadta és így távol marad a parlamenti küzdelemtől, melynek hevében a liberálisok, a parasztpárt és az uj tartományok képviselői kölcsönösen ugy tönkreteszik és lejáratják egymást az ország előtt, hogy az Avarescu-kabinet biztos többségre számithat majd az uj választásokon. Hogy mennyire pozitív ez az értesülés, nincs módunk ellenőrizni, de hitelét valamennyire támogatja az, hogy Marghiloman, a parlamentben nem képviselt régi konzervativ párt elnöke színién audiencián volt a királynál s azóta formális összeköttetésbe lépett Avarescuval A konzervatív párt március elsején feltámasztotta a hajdanában még Eminescutól a legkiválóbb oláh költőtől szerkesztett Timpul cimü nagy napilapot s ez bármennyire szemben áll is a kormánnyal, a szövetkezett baloldali ellenzéket sem támogatja. A romániai közvélemény a jövő emberének már Marghilomant tartja, aki évek óta nem tud a politikai életbe bekapcsolódni, annyira kihasználták ellenségei vele szemben azt a szerepét, hogy a központi hatalmakkal a bukaresti békét ő kötötte, azelőtt pedig nyilt ellenzője volt a központi hatalmak elleni háborúnak és az ententeszövetségnek. Marghiloman kétségtelenül Románia legnagyobb államférfia, az ország egyik legnagyobb birtokosa, pénzügyi szaktekintély, reális ember, körülbelül ugyanaz, mint az olaszoknál Nitti vagy a franciáknál Caillaux. Ha egy Avarescu-kormányban tárcát vállalna, annak a kabinetnek igazi vezetője mindenesetre ő lenne. Birja az udvar bizalmát is s az egyetlen ember, aki a liberálisokkal szemben komoly kormányképes pártot szervezhetne. Mindez természetesen ma még találgatás, a helyzet egyelőre az, hogy Bratianuék szilárdan ülnek a kormányon s minthogy az alkotmánymódosításhoz szükséges kétharmad többségük nincs meg, egyszerűen turnusonként tiltják ki a házból az ellenzéki képviselőket. A javaslatból eddig egy betü el nem hangzott még, de már 18 képviselőt ilyen uton megakadályoznak képviselői hivatásának teljesítésében. Még néhány ülés, künn lesz az egész ellenzék, aztán távollétében a nemzetiségiek elvi tiltakozása mellett akadályta anul megszavazza a többség az alkotmányt, ha tetszik az országnak, ha nem. A szenátusban is folyik az alkotmányreform tárgyalása, de itt botrányok nélkül. Schullerus evangélikus püspök és Müller tanár, a két szász szenátor napirend előtt jelentették be, hogy az alkotmánytervezet a gyulafehérvári pontok kisemmizését jelenti, ezért a szászok, akik csak a gyulafehérvári határozatokban biztosított kisebbségi jogok elismerése mellett csatlakoztak Romániához, nem fogadják el. Utánuk Suciu Vazul balázsfalvi görög katolikus érsek szólalt fel. A külföldre való tekintettel nem nyilatkozik az alkotmányjavaslatról, de kötelességének tartja megvédeni a görög katolikus egyház érdekeit. Tiltakozik az ellen, hogy hatósági támogatással röpiratokat terjesszenek a görög katolikus egyház ellen. Azután Balan Miklós erdélyi görög keleti érsok támadja a görög katolikusokat is, a pápa bukaresti követét is, akinek eltávolítását követeli az országból, mert Románia görög keleti jellegű állam s nem tűrheti, hogy területén katolikus propagandát folytassanak. Beszéde további részén az alkotmányreform ellen nyilatkozott, követelte az egyházak autonómiáját s a felekezeti iskolák fentartását, de a görög keleti egyháznak államegyházi jellegéből, melyet a mai alkotmány garantál, nem enged és visszautasítja az alkotmányreform erre vonatkozó szakaszát.