Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 8. szám - A Ruhr-vidék megszállása francia megvilágításban

Budapest, 1923 IV. évfolyam, 8. szám ára 20 korona Vasárnap, február 25. ÍS VILÁGGAZDASÁG Politikai, közgazdasági és ggodalpolitikai hetilap Szerkesztőségi Rőkk Szilárd*. M. Tel. Uts 6J-39 K!vlónivaUl: Budapest, József kőrút 5. Tel. J6raef 43. PtlelS* ncrkMiMi RADISICS ELEMÉR Megjelenik minden vasárnap reggel Előfizetési ára: Egész évre 960 kor. Pél évre 480 kor. Negyed évre 240 kor. Külföldre kétszeret ár Fcb'j cikkeink i Figyelő: A Ruhrridék megszállása francia megvilágításban — He.: A fiuxnoi helyzet tisztázása — Fígjelő: A világsajtó és a magyar sajtó jelene — A tuniszi kérdés és a fasizmus — Egy év munkássága — Az angorai nem* letgyülés — bj-: Pártharcok a délszláv államban — Kasin halála — Csehország tragédiája — Az utódállamok gazdasági helyzete — — Szociális mozgalom — Közgazdaság — Tizenkét óv története U-920. jan. —deo. ) A Ruhr-vidék megszállása francia megvilágításban — A „Magyar Külpolitika" munkatársától — München, február 15. i Angsán, ahol nemcsak az üzlet; emberek, fcarum a po. itikusok és ÍAHamférűak is reálisan gondolkoznak 84 első perctói kezdve, meg vollak róla győződve, hogy Podncaré erőszakos poitikája kudarccal fog végződni, hogy a Ruhr-vidék megszállása nem; c«ak Németországnak, hanam elc0 !sorban Franciaországnak óriási kárt fog okozni. Ez a meg&yóződés képezi az angol politika fonalát, ezért nem , TÍSZ részt Angiié a Rnhr-«kcióhen s mivel minden eshetőségre akar e'kc•cü ve lenni, folyl-atjs szövetségesével . özemben a Jóindu-atn sem'egísség poütikáját. Az angol felfogás gazdasági okával foglalkozni tul hosszada mas lenne, azért csak azzal a kérdéssel óhajtok e he'. yen fogla kozni, milyen veszélyeket rejt magában a francia— belga vél-alkozás. ( A francia—belga megszállás veszélyességét nemcsak a Józan angolok, i hanem a hazáink sorsát szivükön vi. lelő franciák is felismerték. Az alant ; felsorolt aggályok egy francia fdrfiutól származnak, aki azokat egyik , francia tudományos hetilapban akarta i nyilvánosságra hozni, azonban a franj cia kormány, amely s. c: kkről ideje; korán tudomást szerzett, gondoskodott róla. hogy Philippe Mi et, így hívják állítólag a cikk irójfút, cikke ne kerüljön a francia olvasóközönség elé. Phi ippe Miiét cikke a „Manch*ner Guardianban" jelent meg íehát, s ezen lap alapján köz'óm a rendkívül érdekes, tanulságos és figyelemre érdemes cikket A Ruhr-vidék megszállása folvtán kétféle fajta nehézségei támadtak Franciaországnak és ped: g gazdasági és pénzügyi természetűek. Franciaországnak a mai nap'g nem sikerült legyőzni ezeket a nenézségeket s még kevesebb kilátása van, hogy ez a jövőben bekövetkezhessen. ; A Ruhr-vidék megszállása a január ! ÍO-ro! 11-re virradó éjszaka követke ; rett be és már másnap renr-'oteg megoldhalatan prob'éma merült fel. Szo'ritkozzunk azonban egyelőre csupán a széhkérdésre. Az elmúlt. vagyis az 1922-iki esztendőben a Rubr-vldék azénf?r.. iek"se 99 328 000 tonna volt, •mi egy 8 227. 000 tonnás ára/nak felel mej. Ezen szénmennyiségtől * ióvAlételi bizottság haU'urczata alapján egy bizonyos részt J óv'. tételi flzetés gyanánt kellett az enten'enak szálÖHni. Az 1922 január havi mennyiség 2, 053. 000 tonnát tett volna kJ. A Ruhr-vidék ipartelepei körülbelül UOO. OOO tonnái emésztettek fel, n fennmaradó ! V 20. 000 tonna RnhrI »zén Németoi r^is meg mm -'zállott l*SSta íelé vehette teajnjészetes útját A jóvátételi és a Németország belsejébe elszállítandó Szén napi 22 000 szénkocsit Úiénve'. A Ruhr-vidék megszállása e'őtt 22. 000 üres szénkocsi futott be a Ruhr-vidékre és ugyanannyi hagyta ei Essen vidékét szénnel megrakodva. Az üres szénvaggo. nokat három állomáson gj'üjtötték egybe, Essenben, Münsrerben és Elberfeldben. A szénvonatok a hiatáivana'ak mentén hagyták el a szénvidéket. Egy szén vagyonnak rendszerint tiz napra volt szütségc ahhoz, hogy a szenot rendetetési he'xéce elszálltsa s onnan üresen visszatérjen, ugy hogy átlagban 220. 000 szénszállító kocsi volt forgalomban. A francia megszállás óriási vá'to. zápokat idézett elő ebben a mintaszerű organizációban. A jóvátételi- és a megszálló csapatok által igényelt szén levonásával a rurhrvidéki szén elvben Németországba megy. A napi többlet 157. 220 tonna volna, amelynek Németország belsejébe való szállitétóhoz noirmális vasúti forga'omra voma szükséges. Szabotázs, sztrájkok, s vonalak dezorganizációja azonnal megakasztja az egész finom mechanizmust. Ez a feltevéj már az első napokban bekövetkezett. A szén a termelés helyén marad. úgy. hogv három-négy napon be ül az egész vidék irgy ol lesz dugaszolva (embouteillé), mint egy boros üveg. Mit csinálhat most már Franciu. ország a 4, 720. 000 tonna szénnel, ameiv havonta rendelkezésérc á'l? E'adja? Ehhez elsősorban vevőre volna szükséget... Egy uj kereskedelmi dlébauchét nem lehet egykönnyen találni, főként, ha ideig enes dologról van szó. Arról lehetne tehát szó, hagy Franciaországba viszik a szenet érlékesité8 vó^ett. Ámde Franciaországnak máris annyi n szene, hogy azt sem tudla mit kezdjen véle, főként amióta a Saar szénmedence kiaknázásához fogott. A „jóviátételi" szenet minden esetre el kell szállítania Franciaországnak a Ruhr-vidékről, nehogv cgv szép napon ennek a szénnek az elszállítása Is akadályokba ütközzön az e'-tor'aszolás folytán. Ez pedig nem Jolent mást, mint azt, hogy Franca, országnak napi 22. 000 s: énkoc*it loe'l állítania és egy 220. 000 sziínkocsira berendezett ranszport. - organizációt. Gondoljunk csak a Cher n de Fer de l'Est vonala: nak tujtMfbA? léiére! £» honnan vc-j/ye Franci aország a 250 100 srénko^sif? Franciaországnak • vi^íza pincén löbb mint . "IO. OOO ttsherii'ocsijá. Ebből a kocsiállománybó! kétötödöt egy uj, előre nem Tátott eélr, » kellene fordítania Nem hiszem, hogy ez lehetséges lenne, és pedig azért. mert Franciaország nem képes egy megfelelő szállítási organizációt teremjem. Ne lepje meg senkit sem ez az állítás. Az újságok máris jelentést tesznek a szénvonatoknak francia hatóságok általi „diversió"-játról. Az a tény. hogy tehorvenatűk eredeti rendeltetésüktől elvonatván, máris bizo. nyitja, hogy Franciaország és a Ruhrvidék között nem szervezhető meg rendszeres közlekedés. Mindezeket efiybevetve megállapítja MtUet, hogy teljesen lehetetlennek tartja, hogy Franciaország előbb vagy kés«5bb me^ tudia oldani a szénszáUitási és a kőz. lekedési problémát. A második nagy prob'éma. cm. cly súlyos gondoklat fog okozni Franciaországnak, a munkabérek és az í-lelmezés kérdése. Ennél is aggasztóbb I azonban a pénzegység kérdése. Attól a perctől kezdve, hogv a francia katonai hatóságok eühatározták, hogy a jóvátételi fizetések hátra1 léka fejében szenet fogntak rekvirálni, szükségessé vált, hogy Franciaország növelje a széntermeüís költségeit, illetve, hogy a munkások bérét fizesse, . íanuár 21-én két milliárd márkát fizetett ki Franciaország, amely már! likat 1200-as árfolyamon szereztek be. vagyis 1, 660. 000 frankért. Ez mindenesetre nam nagy ös«zeg, csakhogy ez nem több egy hetibérnél és azonkívül kizáró'ag a. jóvátételi" szén k; termeléséért fizetett bérösszegnél. Ha Franciaoriz. 'í megvalóshV , hatná ezt a tervét, liogy az egé^z ' ruhrvidéki szenet hasz-ositja a maga javára, teljasen más képet nyerne ez a számla! Ebben a» esetben 571. 000 szénbányász munkabérét keWene fizet| nie. A német bányanrunl isok ezidőszerinti át'a? napibére 4r"0 márka, ami napi 2. 398, 200. 000 mát! ^ vegyis heti 103A milliárd márkűt tenne ki. Ez a márka árfolyamánalk a'ac tnv állása mellett sem jelentéktelen summa! Megemlítendő, hogy Franciaország eredeti terve az rolt, hogy a munkabéreket a német szénadóbó! fogja fedezni. A francia terv szerint a németek saját szenük utjn 40 száza'ékos adót fizetnek, külőmben nem kapnak szenet. Ha azonban, — ami időközben be is következett — a franciák nem szállítanák, vagy nem szállíthatnának szenet Németországnak, akkor szó sem lehetne szénadó jövedelemről. A munkabéreket pedig fizetni kell, épp ugy gondoskodnia kell Franciaországnak a munkások élelmezéséről. A francia katonai hatóságoli kötettek is szerződéseket holland és dán élelmiszers^áHitó cégekkel, amelyeknek dán koronákkal é? h^i'and forintokkal kel! az árut megflsctniök. A va'ufAért beszerzett árukért a franciák rosSz márkikat kapnak a ruhrvidéki bafcosBÍgtől. A Ruhr-akció ilyenformán nemhogy jövi?de'mezne, hanem eüenkezft'eg, !ö't?éges és veszélyes váüa'kozássá fejlődik. A belgák és franciák Ibvimar rájöttek erre a veszedelemre és egy uj ruhr-rajna' pénzegység kibocsátására gondoltak; a rain«ii frank, amely rRymértékti lenne a francia frankkal. Az első kibocsátásnak február elsején kellett volna bekövetkeznie. A franciák és belgák janvjár 1-ge óta tart. rák megszállva a Ruhr-vidéket A, *zónadót" január 11-től február l-ig vethették volna ki tehát Tekintettel arra. hogy j „jóvátételi" szén adómentes, a következő egyszerű számadás jött volna létre: A Ruhr-szén ára 51. 500 márka tonnánként A szénadó 40 százalék, vagyis Lonnánként 20. 600 márka. A január 11. és február 1-je közötti időszak normális szóntermelése 4, 166. 600 tonna. Ennek 40 százalékos szénj adója 85, 831, 960. 000 márkát tenne ki. j Ezt a 85 milliárd papirmárkát Fran. • ciaországba kellett volna vinni a kibocsátandó Rajna-frank fedezetéül A 85 milliárd márka január végén 71' miMó P'ap. rfranknak, illetve 23 millió aranyfranknak felelne meg. A krbocsájtandó egymilliárd Rajnafrank fedezete 23 milllió aranyfrank lett volna. Az uá fizetőeszköz 4000 százalékos inflációval indult volna tehát el szenvedéses útjára. Az uj pénznem-' nck Franciaország és Belgium lenne az egyedüli jótáhója, mert OlaszorKB&ig nem volt hajlandó magára vállalni a rizikót. A Ruhr-akció kezdetén a négyes siövetaég lett » a pénzkérdésnél már csak két tagból állt a szövetség, az entente-cordiall. Az u. ' franknak egy másik szü'etési hibája is van. t. i. hogy kezdettől fogva ki lett téve a véle egyenrangú francia frank ingadozásának, sót még na^vobb ingndozásokna'c, aítól e tekintve, hogy a Ruhr- és Rajna-vidék lalkossága sohasem fogja fizetési eszköznek akceptálni. Miként a szállítási | probléma, a financiális probléma is c«ak kudarccal végződheti Tigyelö. A fiumei helyzet tisztázása A béketárgyalások során megvitatott kérdések közül egyik sem kiépezett oly nehézséget mint éppen a fiumei kérdés. Éveken ót húzódozott cz a kérdés, tárgyalták, vitatták, de megoldás benne sehogy«em jöhetett tótre. A rapailói szerződés idestova két év óta papíron szabályozta a fiumei kérdést, de a két leginkább érdekeit fél: Olaszország és Jugoszávia sehogysem tudtak megegyezni az egyezmény vé^'rehaitása tekintetében. Senkisem merte hinni, hogy azolasi fascíslák vezére, Mussolini fogja ezt X kérdést dűlőre vinni, ellenkezőleg mindenki meg vo't róla győződve, hogy a fascistják szemében a jugoszlávok aspi. rációi Fiumére szálkát f°g képezni, és ennek megfe'elő «g konfliktusoktól, komoly sLTlódásoktól tartottak. Nem ugv történt. Amit Mussolini, a fasr'sta vezér mint ellenzéki ember vitatett, azt Mussolini, Olaszország miniszterelnöke nem fo'ypthatta. Elődjeinek Ígérete őt U kötötte. O'asZország dhfl. tározta. hogy » rapal'ói szerződést végrehajtja. Mo*t méa hátra van a ratifikálások kicserélése, ami után a már, összeállított két határmegállapitó bizottság azonnal munkához láthat. Maga a fiumei kérdés elégflé ismeretes. A város, a kikötő és a régi frumcl terület, amelyhez Olaszország még egy kb. 5 ytcgr, 6 'km. hossen sávot adomaMAGYAR KÜLPOLITIKA