Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 5. szám - A csehek háború előtti kapcsolata a nyugati szövetségesekkel - Lengyelország és a memeli kérdés

MAGYAR KÜLPOLITIKA Vasárnap, 1923 február 4. W t tertkséteeel szemben. (Hogy mennyire ellenszenvesek a Wrökséggd szemben, kiviláglik abból is, hogy a szir-kald komiték folytatják most a legélesebb propagandát a törökök ellen). A régi Törökország ezeken a területeken, általában Mezopotámiában volt kénytelen a legjobb csapatait: — a kurd ezredeket á'lomá^ztafni. Bagdadban, Moszulban s Kerkukban -állandóan megbizhatö csapatokat kellett tartani. Ez a terttlet ma a hatalmak Erisz almája; ezért vérzett Németország, ezért vérzett Oroszország, ez4rt küzdött Frntiaorszák e Angija. De a legkeserrjsebb napokat a benszülött népnek kellett elviselni. Oroszországnál nem is annyira Mezopotámia keiletf, mint inkább a Perzsa-öböl, amit két irányán próbált elérni: Pcrrsián vagy Mezopotámián át. Előrelátható volt, hogy az előbbi nem fog sikerülni, m*rr ha Perzsia északi része tartozhatott volna i» Oroszország érdekszférájába, dél Perzsia nem, mert ott őrködött már Anglia, így Oroszország kénytelen tolt Örményországon át lejutni Mezopotámiába a Perzsa-öböl felé: az örményeket sikerült a törökök öldöklő karjai közé dobni, — célját azonban nem érhette el, mert idő előtt összeroppant. Franciaország egész keleti politikájának egyetlen egy sikere, hogy kezében tarthatja ideig-óráig Szíriát. Franciaország nem aspirált egész Mezopotámiára, csupán a moszuli vilajetet kívánta érdekszférájában tudni. Érvényesült is a francia befolyás aa ittietni néprétegekre, de Anglia kiütötte a oye. regből. Anglia a legszimpatikusabb módon lépett fel e területen. Az elégedetlenkedő nép mellé állt; egyenesen propagálta az arab nacionalizmust s azon fáradozott, hogy a mohamedánok tekintetét Stambultól elterítse » Mekkát állítsa oda nekik, mmt vallásuk irányító oszlopát. Ez sikerült is neki. mert már 1915-ben elfordul Mekka Stambultól s válik Mezopotámia s Szíria arabaága „megbízhatatlan elem"-mé a török hadseregben. Németország a törökségre fámaszfrodva akarta megalapozni pozícióját Mezopotámiában, amikor már a török félhold hatalma ugyanott a nagyobb városok határain tul nem terjedt a a nagyobb váro=nkban is szuronyokra támaszkodott. A német diplomácia elegendő garanciának tartotta az ottani benszülört nép előtt kevéssé rokonszenves törökség szimpátiáját arra, hogy egy tiszta arab területen befektetéseket kockáztasson. \A porosz ugy látszik szántén a szuronyaira akart volna támaszkodni. E téves diplomácia eredményezte azt, hogy a német ész és töke által megépített hatalmas mii: a bagdadi vasútvonal fele, mint érett gyümölcs, a francia és angol kezekbe esett. A török delegáció a petrolei. -mvittéket a következő érveléssel kívánja magának: 1. A fegyverszünet megt-ötése urán Ls egy darabig a lötök' ', birtokában maradt teritlet. 2. A vidék nem ti«zta arad). (Kurdok lakják. ) 3. A vidék nagyrésze Abdul Kamid birtoka. i. Moszul varosa, mmt kereskedelmi tsomópont, nélkülözhetetlen Törökország számára. 5. A vidék népének1 hangulata teljesen angoléi lene s. Az első pontban igazuk van a törököknek. De Törökország aláirta a sevrési békél. Anglia és a többi halslmak nem ismerték el az angorai kormányt. Azok a csapatok pedig, amelyek megszállva tartották a vidéket, legális csapatok voltak s még mielőtt Kemal fellépett volna, Anglia már fénylegesen megszállotta a. vidéket. A második pontban a török delejeié állítása — annyiban helytálló, amennyiben a terület valóban nem ti«zta arab, de a kurdok és a szírek, káld. k kisebb-égíi i: vannak. Viszont a török delegáció nem veszi észre, hogy éppen a <zirek káldok és a kurdok Lengyelország és a memeli kérdés Három kormány egyszerre — Clemenceau rtt is ígérgetett — A mentei! kérdés mai állása 'A versailksi békezersződés 99. cikkely-B oz úgynevezett meme'i teriiletet, •vagyis Kelctporoszországmak azt a területét, mely a Njemen Tolvő Jobbparfján és deltájánál terül el, összesen mintegy 2700 km. -t. elcsatolta a német birodalomtól nzral, hogy anmak sorsáról a nagyköveteit lanscsa fog határozni. A terület koimányzAsa egy főmegbiiuttra. a Irancin PtlisnéTe bízatott, aki l iiagy-ententelól nvert hatalmánál fo"Va és tárnasrkodva a mintegy 7—800 főből álló francia helyőrségre, kormánvozta a területet, amelyen mintegy 116 000 ember lakik, kiknek fele német, fde pedig litván. Midőn a francia hadsereg memndutt. hogy a Ruhr vidékét „műszaki" megszállásnak vesse alá. megindult egy. úttal Litvánia felől is 400 „felelőtlen egyén", as Vas Farkas tagjai, hogy Memel területét elfoglalják. Nyomukban állítólag 3000 lityin katona menetelt, akik nyomatékot adtak a négyszáz Vas Farkas-nak. A területet nagyobb bai nélkül el is fogielták, a csatározás- kban állítólag agy francia esett el Parisban, "hív -/érint, fölháborodast keltett a litvánok erőszakos cselekedete, az. angolok é franciák hadihajókat küldtek, nailv rbb baj azonban nem történt. A bchitult litvánok magukat l i. lyi lakosságnak itla\Uvén ki. kormányi alakítottak, kormányt alakított a proletariátus is és mivel Pct'sné »ero volt hajlandó • kormánvzói állásról lemondani, a három Irtí járás terület'. nejt éppen három kormánya vau. mindegyik parancsol és az emberek MVlknek sem fogadnak szót. Körülbelül ez a helyzet Menteiben, amelvet iit \ánul Klajpcdának hivnak. Lengyelorizás azonban, nmelv a m--meli kikötőben rendkívül nagy érdekeltségül bír. a dolgok ilyen folyásával sehogy sincs megelégedve. Arra hivafkozlk. hogy a memeli kikötő forgalmának hatvan százalékát a lengyel kereskedelem szolgáltatja, hogy észak keleti részeinek u Niemen folyón át ez legközelebbi tengeri kijárata < hogy az Oginskij csatornán keresztül Oroszország belsejébe is erre vezet az uf. tehát rendkívül nagy érdekei füzednek hozzál, hogy a kikötő ne az el lenséges litván hatalom kezében lágyén. Ha Litvánja arra hivatkozik, hegv listára egyetlen, kicsi, alig par kOomé 'ernyi hcsszu vonalon ütközik ki •' tengerhez, akkor Lengyelország még inkább hivatkozhatik arra:, hogv e részen egyáltalán nem jut ki a tengerhez, holott a kikötő szabad használata lét érdeke. Ez természetesen nem zárja ki az!, hogy Litvánia is hasonló szabad Sággal használhassa a memeli kikö'öt. amelyre kéfagtelenül szintén reá van utalva Ilyen körülmények köpött l, itváuia nem is tiazdaséai érveket hoi P6l, sem 2 Jelentékeny résre heves propagandát folytat ellentik. IA harmadik pontban hangoztatott érv helytálló odáig, amíg a birtokok Abdul Hamid örököscinek — és nem a török állam birtokai. Ezek nem állami földek, hanem Abdul Hamid magánbirtokai voltak, amelyeknek központjuk Kalat sehergat. Az angol érdekeltségen ki fognak tudni cgyeani az örökösökkel, (habár a követelt őszszeg: egymilliárd dollár látszóla«>san és momentán horribilis. A negyedik pontban fogl-dl kivánság nem állhat fenn. Moszul nemcsak Kisázsja, de Mezopotámiának és Szíriának Perzsia felöl iövö kereskede'mének gócpontja. Elvágni tehát Törökország számira Szíria és Mezopotámia megrövidítésével nem lehet. Kereskedelmi szerződéssel randizni lehet csak a dolgot, — annektá!á*sal semmi esetre sem. Ami az ötödik pontban hangoztatott angolellenes néphangulaiot illeti, megfelel a valóságnak. A nép máv többszőr adta tanújelét angolellenes | rnpgatartásártsk és ebben a szírek. káldok s kurdok jártak legelöl. Fejszál király ellenaéke e vidékről való. E; mozgalmak azonban nem spontán elhatározásokból erednek és nem irányulnak a teljes szakadásra — autonómiát, hírnek csupán. Francia intfikára vezethetők vissza. Angóra porrá törte n sevresi békét és kivivla Törokor-zág feltámadását, ts most tovább megy, kockáztatva: 'z c-ldigi sikereit. Megindullak a bassioral és bagdadi angol helyőrségek é» megmozdult maga Moszul városának arab népe Is, amely önkéntes csapatokat toborzott. A törökök pedig Mordin környékén és a Tigris völgyében őssrpontositottik haderejüket. Anglia el fog menni a legvégső h»tírie; falán hajlandó lesz lemondani a kurd dombokról és a halirt Moszul közvetlen folai előtt látni. Tovább azonban semmiesetre sem mehet. Mert kiszakítani Mezopotámiának ezt. a részét nem lehet Mezopotámiát csak egy tagban, egészében lehet birtokolni. Khauatt Wadth Simniullah. A csehek háboru előtti kapcsolata a nyugati szövetségesekkel Irta: Nyáry György. Ar a hatalmas gai I Ijgl szervezkedés, mely a világháború kitörésével óriáai választófallat vette körül a központi hatalmak országait, mely hatalmas szervezet a porbasujtott központi hatalmak népét ma is fojtogatja — ezen ellenséges szervezkedés a háború kitörése előtt is már elég hatalmas volt a volt monarchia területén. Ez a gazdasági szervezkedés több részre oszlott. Külön szervezkedtek az oláhok, tótok a csehekkel, o'aszok, horvátok, egyszóval azok, akik a monarchia és j vele Magyarország pusztulását okoz- j ták. -, A szervezkedések közt leghatalmasabb volt a csehek gazdasági szervezettsége. Sajátságos tragédiája a Habsburgoknak, hogy ők a monarchiában lévő népek közül egyetlen népet sem halmoztak el annyi kitüntetéssel, anyagi támogatással, mint a cseheket és-ez a nép volt az, mely a monarchia megdöntésére máT jóval a háború előtt hatalmas gazdasági szervezkedést folytatott. Ez a tartomány, melynek gazdasági felvirágpzására. iparának fellenditésére még az értékes ni&nelség feláldozáséval k mindent megtettek, ez a nép volt ar, mely a központi hatalmak köré fonódó gaztisjági válaszfalat a gazdaságilag egy terűletet alkotó monarchiába is bevitte. Már Bosznia annexiója alkalmával nem kerülhették el a gondos figyelő figyelmét azek a jelenségek, hogy a későbbi háborús nagy entente az annexió alkalmával egységesen járt el a csehekkel. Mikor az annexió alk»lmával már ugy látszott, hogy a háüjoru cfkerüHiefctlen. akkor Prágában, a Habsburgok,.: lnta Praháiöban", nz aranyos Prágában ar. utcai |tinteté<e. k odáig* fajultak, hogy statárium és kivételes állapot elrendelését kellett kihirdetni. Ennek • politikai mesávyilatkorásnak az előbbi időkből származó mélyreható gazdasági okai voltak. M&r az annexió előtt az akkori háunas szövetség ellen a legnagyobb rsendbeu erős pénzügyi szervezkedés folyt a későbbi nagy entente részéről. Ezen pénzügyi szervezkedést a franciák vezették, de az angolok iránvitotlS'k. Hogy mennyire a központi hatalmak szövetségben lévő államok ellen Irányult ez a szervezkedés, semmi sem bizonyitía jobban, mint hogy Magyarország Széli Kálmán idejében tárgyalásokat folytatott nagyobb összegű franela-kölcsön felvételere, mely már ugy látszott, hogy meg le-, z -- s a kölesem meghiúsulása a«>n múlott, hogy a magyar kormányzat nem volt hajlandó a •Vártnasszövetseg ellenes magatartáWl vállalkozni. V c«íh pénzügyi világ, mely mar az annesió előtt elég szoros összeköttetést tartott fenn a francia pénzügyi körökkel, minden alkalommal el volt látva elegendő tökével. Ezen töke révén s-ike. rült, nekik a cseh területen lévő és német alapítású ipari és közlekedési vállalatok részvényeit megszerezni ús Csehország jelentékeny számú német nemzetiségű lakosságát anyagilag kisajátítani. M-ikor az annexió á|t«l felidézett bonyodalom lángjai már-már a háboru kitörésének lángját mutatták, akkor az' efüésr monarchiában egvazisrre pénzszűke lett, kivéve Csehországot, hol a francia tőke bőven ellátta a cseh nemzetiségű bankokat pénzzel, amely pénz a gazdasági szervezkedés mellett politikai szervezkedést is szolgált. Abban az időben a felsőmagyarors-zági tót nemzetiségi pénzintézetek teljesen cseh befolyás alatt állott-, k. Ezek az intézetek cseh támogatás segítségével több ipari vállalkozást létesilettek. mely ipari váflalkozásolj ugyan nagy anyagi veszteséggel dolgoztak, de hiszen ezeknél nem is az anyagi nyereség volt a fő, hanem a tőtságnak a cseh érdekkörbe és a cseh politikába va!6 bekapcsolása, mely már abban az időben francia járszallagon ment. S azck ar. Intézetek, melyek visszleszámelásl viszonyban < >ak i seb nemzeti intézetekké állottak, melyek aránylag az akkor, felvidéki magyar pénzintézetekkel szemben Csekély tőkével rendéikortek. ezek az intézetek akkor, amidőn a helyzet borotva éles volt a háboru és a béke közt, akkor pénzbőségben voltak, m«rt a ctíh bankok bőven rendelkeztek már ebben az Időben francia származású tőkével A Habsburgok tragédiájánál csak az akkori prágai vezérkari főnökség vaksága lehetett nagyobb, mert aki figyelemmel kísérte az cttani mozgalmakat, feltétlenül látnia kellett hogv. a ítatiriunii? menő tüntetést ciak külföldi pénzen irányithatják. De hát ki merte volna az udvari tisztviselők s az osztrák vezérkar mintegy óO ?S-át alkotó cseheket me^yanusiígni, hogy már akkor a> ellenség pénzén szervezkednek legnagyobb jótevőjük, a Habsburgok, ellen. A magyarság akkor is megbizhaflan rebellis volt< talán azért, hocv az ö szervezkedésükről a figyelmet elkerüljék. Tehát aki aH hiszi, hogy a csehek a háboru alatt válCk hűtlenné a monarchiához, annak látóköre nagyon rövid, mert n csehek már jóval a háboru előtt elég szoros összeköttetésben állattok a későbbi nyugati szövetségessel. Még élénk emlékezetben vannak azok a tüntet-í látogatások, melyeket a cseh küldőitek a balkánháboru alatt Szerbiában tettek, ami nem volt más megint, mini színvallás a monarchia ellenségeivel való barátságban és egyetértésben. A világháború előtti régi diplomáén világpolitikát és nem gazdasági po'irikát űzött, pedig a kettő egymástól elválaszthatlan. A központi hatalmak katonailag jól, de gazdaságilag és szellemileg rosszul felkészülve mentek a világháborúba és ezért kellett az öszszeomlásnak bekövetkeznie.. 1 pfttoháboru megmutatta, hogy a s~lávsáá nem alkotó, hanem bomlasztó erőt képvisel s a fent elmondott jelenségek csak arra intenek, hogy minden ellenfél ellen eredményesen csak sajül fegyverével lehet hadakozni.