Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 39. szám - Moszkva veresege Norvégiában

MAGYAR KÜLPOLITIKA Csütörtök, 1923 dec. 13. volnának e természetellenes egyesülésnek és a munkáspárt végleges lejáratásának, csak vagy konzervatívliberális, vagy liberális-munkáspárti koalícióról lehetne szó. A liberális-munkáspárti koalíció alapján véve könnyen megvalósítható, tekintve, ho»y ;» kél párt programja majdnem minden tekintetben megegyezik. E koalícióhoz nem kellene egyéb, mint hogy a munkáspárt egyelőre ejtse el a vagyonváltság és a vasutak, illetve bányák államosításának elvét. A munkáspárt vezérei és mérsékeltebb elemei erre hajlandóak is Volnának, hiszen ök mérsékletükkel már eddig is egyengették az utal a párt kormányra jutása felé; a pártnak mérsékelt frakciója Thomas-szal élén nem túlságosan ragaszkodik sem U vagyonvállsághoz, sem pedig az államosítás elvéhez és inkáhb a munkabérek növelésének elvét hangoztatja. Viszont a liberálisok részérói is többször megnyilvánult a vágy, különösen az Asquith-csoporl részéről, hogv a munkáspárttal együtt működjenek. De ;miiiit az eddigi együttműködést megakadályozta, akképp közös koalíció keretében kormányrajulásukat is meg fogja gátolni a munkáspárt túlzó, kommunista frakciója, amelyik ha nem túlnyomó erejű is a munkáspártban, de igen hangos és aggressziv, különösen a skót (glasgowi) kommunisták. S hn mérsékeltebb szakszervezeti vezéreknek esetleg mégis sikerülni fog féken tartani a túlzókat, a liberálisok részéről Lloyd Georgeol és hiveit viszont a hagyományok és bizonyos fokig az elvek is inkább a konzervativek felé vonzzák. A konzervatív pártban újra olt vannak .Lloyd George egykori fegyvertársai, akik két éve is ellenezték a koalíció fölbomlását. Austin Chamberlain és lord liirkenhead, akik bizonyára most is két kézzel kapnának egy liberális-konzervativ koalíció lehehetősége utáni' hiszen ebben az esetben újra vezérek lehetnének pártjukban. E koalícióhoz Lloyd Gcrorge is bizonyára készséggel csatlakoznék, ha illő hatáskört biztositanának neki. A nehézség ezen az oldalon legfeljebb As jiiilh és híveinek állásfoglalásában lehetne, akik a koalíciós kormányzatot azelőtt is erősen elítélték, mert a liberális elvek feladásával jár. Nincs kizárva azonban, hogy ha neki is illő méltóságot juttatnának! egy koalíciós kormányban, hajlandó volna a megalkuvásra. Ami a jövő politikáját illeti, bármely koalíció jönne is létre, annyi bizonyos, hogy a mai szabad kereskedelmi rendszer megmaradna s a kisebb kérdésekre vonatkozólag kompromisszumok jönnének léire. A munkás-liberális koalíció eljövetele esetén a munkásságnak kellene bizonyos előnyöket biztosítani, mig a konzervatív-liberális koalíció a régi koalíciós éra felújítását jelentené. Ez érát már tapasztalásból ismerjük, ebben a politikában Lloyd George opportunista, folyton ingadozó módszere csodákat tud művelni. Külpolitikai szempontból e koalíció bizonyos erélyesebb hangot eredményezhet Franciaországgal szemben, noha az álI (alános törekvés az, hogy barátságban maradjanak Franciaországgal, mert az entenle felbomlása csak háborús zavarokra, az európai gazdasági élet még erősebb krízisére vezethet, és amely chaosban a jóvátételekre való mindem remény szétfoszlik. Nagyon lehetséges azonban, hogy a liberóitsoknak sikerül keresztülvinni régi vágyukat, az oros: szovjet elismerését Anglia részéről. Magyarországgal szemben Anglia barátságos érzülete egy koalíciós kormány uralomrajutása esetén is minden bizonnyal megmarad. s^>o<^<><><>o<x><><><>ooo<x>oooo<><x> Moszkva veresege Norvégiában Miért szakadt kellé a norvég munkáspárt? — A moszkvai diktátorok késő bánuta. — A svéd kommunista vezér a krlsz.Uániai kudarcról. — Kü'.ügyminiszterváltozás Svédországban Saját tudósítónktól. Stockholm, nov. hó. (L. B.) A mosz-kvai agitátorok mindig büszkeséggel emlegették a norvég elvtársak kitartó harcát a kommunista eszmék érdekében és a dicsérő szavak mellett nem feledkeztek meg arról sem, hogy a norvég elvtársakat idöröl-idöre anyagilag is megjutalmazzák, a- vezetők pedig, mint Sche/lo és munkatársai rendszeres havi fizetést húztak Moszkvából. Azonban a moszkvai végrehajtó bizottság, bármennyire büszke volt is a norvég elvlársakr.i, mégis érezte, hogy nincsen teljes hatalma felettük és négy évi súlyos (a suly alatt a Krisztiániába küldött aranyrubelek súlyát értem) propaganda után még azt sem tudta elérni, hogy a norvég kommunisták felvették volna az annyira ..kitüntető'' kommunista nevet, hanem még mindig „Det Norska Arbciderpartiet" címet viseli és lapjukat a legutolsó hónapokig Sociaí-Demof.Tafc/i-nek merte nevezni. De komolyabb bajok is voltak a norvég elvtársakkal. így Sinooiev a KI (ahogy ők nevezik a kommunista internationalet) nevében rá akarta parancsolni a norvégekre a hírhedt moszkvai 21 pontot, de azok módosításokat mertek ajánlani, sőt a: egyik pontot, mely szerint kötelességévé teszik a kommunista elvtársaknak a vallásellenes agitációt. egyszerűen viszszautnsitották. Lett erre riadalom Moszkvában- Radek, Bucharin, Sinoviev egymásután szerencséltették kellő számú kíséretükké] a norvég fővárost és a szovjet sajtóban cikkek jelenlek meg, hogy Oroszország ezentul minden ipari és halsziikségletét Norvégiából fogja beszerezni. Szóval Moszkva egyszerre finanszírozni akarta egész Norvégia iparát és kereskedelmét. A nagyhangú agitációnak, melynek azonban sem a norvég kormány, sem a norvég polgári lapok föl nem ültek, annyi eredménye lelt, hogy a NAP (norvégiai munkás larbeider] párt) elhalasztotta a döntést. Moszkva ekkor azt hitte, hogy most már rendben van a dolga és ez év októberében ultimátumszerű átiratot intézett a norvég kommunistákhoz, melyben követeli, hogy döntsenek a mosikvai pontok felől és le.gy mindenben alávetik magukat a A7 parancsainak. Az ultimátum szövege, amint az később kiderült, Scheflo javaslatára készült, aki olyan jelentést kül lőtt Moszkvába, hogy a norvég munkások többsége ki fog tartani Moszkva mellett. A NAP november 4-én tartotta országos kongresszusát Krisztiánjában és ekkor heves vita után Martin Tranmael, az Arbeidcrblndct szerkesztőjének az indítványára kimondották, hogy a norvég munkáspárt ugyan továbbra is hajlandó küzdeni a kommunista eszmék megválás tusáért, de nem ismeri el a moszkvai végrehajtó bizottság Ultimátumának jogosultságát. Az indítványt a kongresszus 10'J szóval 10S ellenében elfogadta és'ezzel a norvég kommunistapárt kettészakadása is befejezett ténnyé vált. A kisebbség Olaf Scheflo vezetése alatt azonnal kivonult és külön folytatta tanácskozását. melyen elhatározta, hogy a párttüredék fölveszi a Norvég Kommunista párt elnevezést. A többségben maradt elvtársak pedig folytatták a kongresszust, megválaszt illák a vezetőséget és megmaradtak továbbra is norvég munkáspártnak. A kommunista pártnak kettészakadása Norvégiában azt jelent), hogy az utóbbi években nagyon is elhatalmasodó orosz agitáció itt is kudarcot vallott és megkezdődött a kiábrándulás a kommunista eszmevilágból. A. norvég munkáspártnak 29 tagja volt a Stortinget-ben, most ez a jelentős ellenzéki csoport is kettészakadt és így a polgári kormánynak a helyzete is megerősödött. Hogy mekkora vereség Moszkvára nézve a norvég kommunista párt szélszakadása, bizonyítja az, hogy Sinoviev a stockholmi hírhedt kommunista napilapban, a Folkets Dagblnd Polilikenben hosszú cikkben foglalkozik a szakadással. Sinoviev ugy akarja föltüntetni a dolgot, mintha a szakadással megtisztult volna a norvég kommunista párt a szocialista és a reakciós, sőt fasiszta (ezt állítja Haakon Meyer norvég munkásképviselöről) elemektől és így megtisztulva folytatja a harcot. A munkáspárt kettéválasztása következtében a norvég polgári pártok most már nyugodtan nézhetnek a legközelebbi választások elé, mikor is remélhetően sikerülni fog kiszori tani a legvéresebb száju szovjet-fanatikusokat a norvég parlamentből. A norvég pártbomlás Svédországban sem maradt hatás nélkül. így Z. Höglund svéd kommunista vezér, aki a F. D. P. szerkesztője, bejelentelte kilépését a moszkvai végrahajtóbizottságból. mert az az ő tudta nélkül küldte el Krisztiániába az ultimátumot. Hüglund különben is elkeseredetten lámadja a moszkvai diktátorokat, akik az egész szakadást okozták és kijelenti, hogy a vallásellenes agitáció követelését Svédországban sem lehet végrehajtani. Ezzel a kijelentéssel a svéd kommunisták között is el van vetve á viszály magva és a kettéválás itt sem fog soká késni.