Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 39. szám - Az erdélyi Magyar Párt és a román néppart közeledése

Csütörtök, 1923 <lec. 13. MAGYAR KÜLPOLITIKA általában azt lehet mondani, hogy a kommunista agitáció a skandináv országokban a: utóbbi hónapokban tíliescn eltanuhult. Ezt az ellanvhulast részben annak lehet tulajdonítani, hogy a skandináv munkásságnak nincsen oka az elégedetlenségre, hiszen megélhetése, sőt kulturigénye is biztosítva van. rérzben annak, hogv Moszkva kényleien takarékoskodni az aranyrubelekkel és már nem áldozhat annyit külföldi propagandára. Igaz ugyan, hogy a norvég pártszakadás után a kisebbség vezetője azonnal 100.000 norvég koronát kapott Moszkvából (maga Scheflo tette közzé az örömhírt a norvég lapokban), hogy abból segélyezze a sztrájkoló fémmunkásokat. Ez" az összeg azonban alig lesz elegendő, hogy az újonnan megindított norvég kommunista lapot egy hónapig fenntartsa. A norvég vereség után némi vigasztalást jelent a moszkvai vörös diktátoroknak, hogy Hedcrstierna svéd külügyminiszter távozni volt kénytelen és helyét a szelid jogtudós, a legfőbb svéd törvényszék elnöke, báró E. Th. Marcks von Würftemberg foglalta el. Hedcrstierna ugvan eltávozott a miniszteri székből, de kemény, férfias szavainak visszhangja még mindig érezhető a svéd sajtóban, és a svéd közvélemény neki ad igazat, hogy igenis Fínnország sorsa nem lehet közömbös Svédország előtt és ha Franciaországot Keletről megtámadják, akkor a svédeknek kötelességük, hogy szomszédjuk védelmére siessenek. A finnek különben" erélyesen fölléptek a kommunista agitátorok ellen és a parlament kommunista képviselői, akik rzovjetpénzen lázadást próbáltak előkészíteni, mind a börtönben ülnek és az aboi törvényszék most készül dönteni további sorsukról. C*X>00000<X><X><X><>0<><>^0<^ Pártmozgalmak Lengyelországban A november 25-én tartott pártkongresszuson a Wuzivolenie (radikális parasztpárt) és a. Dombski vezetése alíüt levő dLsszidensek, kik a mostani kormánykoalíció alakulásakor a Witosféle mérsékelt parasztpártból (Piast) kiléptek és közbon már a Staiiinski-csoporttal (3—4 képviselő^ egyesültek, kimondották egyesülésüket. Ezzel valamennyi radikális parasztpárti elom egy pártban egyesült, melynek elnöke Dombski János lett, a képviselői klub elnöke pedig Thw/utt Szaniszló. Az uj ellenzéki kör számereje 65—67 képviselő. Ezek támogatva a 41 tagból álló szocialista párttal és a 86 főt számláló nemzetiségi kisebbségektől, ielentékenv ellenzéki erőt képviselnek. Ha még hozzájuk csatlakozik a 18 tagból álló nemzeti munkáspárt, akkor a kormánykoalíciónak igen nehéz helyzete lesz. Az uj kör radikalizmusának mértékét mutatja Thugutt elnök beszéde, aki paraszt- és munkás-kormány alakítását követelte. Az erdélyi Magyar Párt és a \ román néppart közeledése , ~~ A romániai Magyar Párt néhány vezető tagjának, meg a néppárti Aváréscu tábornoknak és Goga Octaviannak csúcsai tárgyalásai, amelyekel legutóbbi lapunkban röviden már jeleztünk, élénk visszhangot keltettek a román politikai körökben és a román sajtóban egyaránt. A tárgyalás anyagáról, az esetleges megállapodásokról mostanáig sem jutott ugyan semmi sem nyilvánosságra, de maga az a lény, hogy a romániai magyar kisebbség hivatalos képviselete ée egy román párt között közeledés jött létre, tagadhatatlanul nagyjelentőségű valami, aminek bizonyára hasonlóan nagyjelentőségű következményei lesznek adandó alkalommal. A Magyar Pártot minden bizonnyal az vezethette e lépése megtételénél, hogy belátta, miszerint eddigi passzív rezisztenciájával nem sokra megy kisebbségi helyzetének orvoslásában, viszont természetes, hogy a cél érdekében egy olyan román párttal kiván összeköttetést teremteni, amely a kisebbségi kérdésben a legtöbb belátást mutatja és amelynek megvannak a kilátásai arra is, hogy csakugyan uralomra jut és igy valóban orvosolhat esetleg egyes sérelmeket. Ezzel szemben az Avarescuféle néppárt álláspontja is eléggé érthető, hogy miért volt a maga részéről szintén hajlandó erre a közeledésre. Luftu volt belügyminiszter, a parasztpárt vezére, csak a minap állapította meg, hogy a nemzeti párti Maniuék nagy bűne, hogy uralmuk idején olyan választójogi törvényt hoztak Erdélyben, amelynek segítségével minden kormány biztos többséget szerezhet magának. Mert igaz, hogy amikor Maniu a maga uj választójogi dekrétumát kibocsátotta, akkor nem kellett tartania Erdélyben semmiféle ellenségtől, minthogy akkor úgyis az kapott mandátumot, akit a Kormányzótanács hivatalosan jelölt, de mégis szükség volt erre a reakciós rendeletre, mert számítania kellett Maniunak arra, hogy egy legközelebbi választáson már erős ellenzéke akad Erdélyben is. Az aztán fatális dolog, hogy Maniu csak egyszer választhalott, hogy azóta Maniu soha sincs kormányon és az ő dekrétuma nem neki, hanem éppen ellene szolgál. De viszont az is bizonyos, hogy bármilyen könnyűvé is teszi a mostani erdélyi választási eljárás a mindenkori kormány győzelmét, állandóan nem lehet kinevezésekkel, ellenjelöltek visszautasításával és a szavazó urnák ügyes kezelésével választani, — egyszer mégis komolyan kell venni azt a lehetőséget, hogy a szavazatok fogják eldönteni, ki legyen a képviselő. Nos, az is bizonyos, hogy ha egyszer a választást valóban a szavazatok fogják eldönteni, akkor a magyarság támogatása nélkül Erdélyben egyetlen kormány sem boldogulhat. Hozzávetőleges számítás szerint Erdélyben van huszonöt magyar többségű kerület és van huszonöt olyan kerület, amelyekben két román jelölt közül rendszerint az győz, akire a magyarok rászavaznak. Ha tehát Avarescuék valóban számítanak arra, hogy rövidesen kormányra jutnak, ugy semmiesetre sem akarják az első /tuarescu-választás siralmas tragikomédiáját megismételni, hanem uj választói listák alapján a lehetőséghez képest becsületesen akarnak választani, — de ebben az esetben hozzá sem foghatnak a feladathoz, amig Erdélyben a magyarokkal és szászokkal meg nem egyeztek, amig a zsidóság felekezeti sérelmeit nem rendezik, szóval, amig olyan atmoszférát nem teremlcnek, amely a kisebbségek részéről lehetővé teszi a jóindulatú magatartősl velük szemben. Ez az egyetlen posszibilitás arra, hogy egy uj Avarescu-kormány Erdélyben a mandátumok többségét magának megszerezze. Nehéz dolog ugyan a kisebbségek ellen fölizgatott közhangulat után most azt mondani a nagyromán közvéleménynek, hogy eddig csak félrevezették, amikor azt a hitet keltették benne, hogy a kisebbségek nem nagyon jelentékeny tényezők a román államban, de a bünbánásnak ezt az áldozatát megéri a kormányhatalom elnyerése és szilárd alapra való épilése. A csúcsai magyar-román tárgyalásoknak ilyen alapon való megítélése máris erősen érezteti hatását a többi román pártok kebelében. A kormánypárti kolozsvári hivatalos Infratirea már azt a vádat emeli Avarescu és Goga ellen, hogy „eladták a hazát a magyaroknak." De még dühösebben acsarkodik a néppárt ellen, a román nemzeti párt, amely eddig, kezdve a gyulafehérvári határozatoktól a legújabb időkig, mindig a legszebb igérelekkel hitegette az erdélyi kisebbségeket anélkül, hogy Ígéreteiből valamit is megvalósított volna akkor, amikor kormányhatalma idején ez pedig módjában állt volna. A román nemzeti párt immár nagyon érzi, hogy kétszínű politikájával teljesen elidegenítette magától ugy az erdélyi szászságot, mint magát a magyarságot. Bukaresti hivatalos lapja, a Románia tehát védelmébe veszi például Dandea marosvásárhelyi polgármestert magyarüldözése miatt ióllehet ezt még a konnánvpárl lapjai sem merik megtenni. Ugyanakkor kolozsvári hivatalosa, a Patria, a legkíméletlenebb hangon követeli a ncm-benszülött kisebbségi elemeknek azonnali kiutasítását román területről és egyidejűleg a kisebbségek privilégiumainak (?) azonnali megszüntetését. A csúcsai találkozás után a nemzeti párt ilyen acsarkodása érthető ugyan, de mindezek alapján erősen kétségbe kell vonni a párt kormányképességét, hogy éppen olyankor enged meg magának ilyen hangokat, amikor pedig a többi ellenzéki pártokkal egyetemben ő is kormányváltozásra számit. <x>oooooo<><xx><><><><x><>oo<><x><><x> A MAGYAR KÜLPOLITIKA ÉS VILÁGGAZDASÁGRA minden hó 1-töl és 15-től kexdődően bármikor lehet előfizetni.