Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 34. szám - Törökországi emlékek - Néhány szó a propagandáról

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA Csütörtök, 1923 november 8 3 1 ••• - :=B MROYAR HüüPDli.TlKB Fclclós szerkesztő: RAOISICS ELEMÉR dr Szerkesztőség : VIII. I<cr., Kökk Szilárd utca 31. Telefon: József o2-29 Sierkeszlo'éqi árok naponta d.u. 3-5-ig Kiadóhivatal : VIII., kcr., Ifökk Szilürd-utca 4. Telefon . József 23-84. Hz előfizetés ára: Egész évre; 14.000 K, Fél évre: 7000 K hegyed évre: 1500 K Ügyes szám ára 350 K Külföldre Uétsicrcs dr Laptulajdonos : Magyar Külpolitika lapkiadó vállalat. •oooo<x>oo<><x><>o<>ooo<>o<x><x>ooo Néhány szó a propagandáról Jean de Bonnefon. — A hercegprímásnak a francia püspökükhöz 'intézeti levele Irta Hontl Ferenc dr. Ha a zátonyra jutott magvar ügynek kevés szószólója vau a külföldön s ha a világ piacait t'láras/tó ellenséges propaganda mégsem tudja téliesen elfojtani szavunkat, az nem anvnvira a mi igyekezetünkön múlik, mint inkább a balsorsban is hűségesen mellettünk maradó barátaink érdeme. A kritika nélkül való meghajlás a külföld előtt éppoly általános jelenség nálunk, mint amilyen ritka a kül.sö viszonyok alapos ismerete, ami pedig elengedhetetlen leltétek1 annak, hogv a különböző érdekű és természetű népeknél megértésre találjunk s igv a bennük rejlő politikai erőforrásokat, — melyek a demokratikus államformában [elszabadultak, — saját hasznunkra fordíthassuk. Az egyes nemzetek lelkületének beható ismerete nélkül a legészszerübh érvek is hatástalanul, vagy éppen rovásunkra hangozhatnák el, rxúg a közvélemény gondolkodásmódjának megfelelő beállításban teljes eredménnyel járnak. Azért nem oszthatom azt a kényelmes felfogást, mely a propaganda kérdését — s ez alatt Törökországi emlékek Irta (iyörffy István dr. öt évvel e/elött, 1918 novemberében a konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet ablakaiból néztem azt a lörtéűelmi pillanatot, amikor az angol és francia flotta az éveken át hiába oslromoll Dardanellákon átjőve bevonult Konstantinápolyija. Pár óra múlva katonáik szárítottak partra és Konstantinápoly európai jellegű negyede: Péra örömmámorban úszott. GÖTÖg, francia és egyéb ántánt lobogódiszt öltött az egész városrész. A görögök, örmények vállukon cipelték a francia és angol katonáikat, akik pár órával1 előbb magtik sem gondolták, hogy puszta megjelenésükkel ilyen örömet okoznak a levantinusoknaik. A város szűk utcáján ember ember hátán tolongott, kiabált, kendőt, zászlót lobogtatott. Ott volt a Levante minden íja-fia, kiveVe a törököt. A bevonulásnál asszisztáló török rendőrség néma megvetéssel nézte a hűtlen török állampolgárok áruló tűnném a mások ellen, hanem az ügyünk érdél (Ében kötelességszerűen foiylatandó propagandát érlek — tisztán pénzkérdésnek tekinti s anyagi eszközök hijján megadással szemléli a mirólunk világsZ'rte szállongó tévhiedelmek vagv rosszakaratú híresztelések kártevését; Külső politikai hagyományok és iskola hiányával sokat lehetne meg magyarázni — ha a cseh példa ránk nem cáfolna. Az is igaz — s ez talán súlyosabban esik a latba. hogy a germán szemüveg, melyet a jelenlegi nemzedék a német túlsúly nyomása alatt volt szövetségeseinktől kö'csönzöü ki a amely a háború sikeres kimenetele esetén igen hasznos lett volna, ezidöszerínl hasznavehetetlen. Nekünk tovább is élnünk Kell, tehát met kell saereznünk •>/ aj világban i i adolt viszonyok között kínálkozó legelőnyösebb poziciol. Ennek pedig egvik észköze a nemesebb értelemben vett propaganda mely anyagi eszközökön kivid tudást, éraékel &• főképp jó szervezési kíván. A mi propagandánkhoz különösen némely országokban, és pedig nem is a legkevéshbé fontosaknál sok szó fér. Bethlen István grol miniszterelnökünk nagy újjáépítési munkájában cl kell. hogv jöjjön előbb-utóbb a tervszerű kiválogatás ideje is. midőn a kifogásokkal és kézlegyintéssel dolgozó tehetellenséget a hozzáértés és odavalóság fogja felváltani. Addig is vannak. — nem nagv Számban ugyan — önzetlen barátaink, akik érettünk dolgoznak és amikor kell, síkra száUnak a magyar igazságért. Ebből az igazunkért folyó küzdelemből egyéniségével és munkásságával egv iránt kiemelkedik Jean de bonnefon, akit emlékezetes tavaszi látogatása alkalmával méltán ünnepelt fővárosunk és Kecskemét város közönsége Talán a legnehezebb terepen. Franciaországban akarja ügyünket diadalra vinni, tehát nemcsak a hátetését, de nem tehetett semmit. A város kardcsapás nélkül az ellenség kezére jutott, s a városban a törökök helyett azok lettek a hangadók, akik a háborúból legtöbb hasznot húztak s legkevesebb véráldozatol hoztak. Néhány nap nmkva kellemetlen lett a megszálló ánl.'tnt katonaságnak a magyar-osztrák, német katonaság jelenléte s mivel a törökökkel kötött fegyverszüneti szerződés értelmében nem lehetett bennünket fogságra vetni, u központi hatalmak összes jelenlevő katonaságát az ázsiai partokra internálták. Így kerültem én is a Márványtenger partján lévő Mallepc városkába vagy háromszáz társammal, s jövőnket illetőleg a legnagyobb bizonytalanságban löltöltiik napjainkat. Már ekkor megkezdte a mi hadvezetőségünk is a végkiárusítást, a németek pexlig. — akiket az angol parancsnokság a I'rinkipo-szjgctekrc internált — lázas sietséggel kótyavetyélték mindenüket. A háború hiénái itt is egymás lábát taposták, de a török katonai parancsnokság lehetőleg távol tartotta őket s borúból következő félreismerés és elfogultság bástyáit kell ledöntehie, de a kisan'anlnak a/ ottani közvéleményben bőven ••Ihiiitelt lerdítéseit is ki kell irtania, hogv hitelünket némileg visszaállítsa s Bonnefon, nemhogi visszariadna az elébe tbrnyosolö ne hézség"ktöl, sokoldalú tehetségének minden eszközével. megalapozott tekintélyével, nagyszámú összeköttetéseivel szolgálja a magyar-francia közi h'iés gondolatát, melynek sikerében rendületlenül hisz. Egy év leforgása alatt a francia társadalom valameimvi osztálya előtt szólott érdekünkben. A Société de Géographie előkelő hallgatósága, a Sorbonne érteim iségc. a katonai klubok nagyrangtt lisztjei csakúgy helyesléssel fogadták előadását. mint II Club iln l;ntibour<) munkásközönsége. Az ö igézetes előadásaiban a magyar ügy aratott lapsokat a közvélemény különböző tényezői körében. Pékár Gyula, i sorbonne-i ünnepségrí'.l visszatérve e napot élete legszebb napjának nevezte, közönségét pedig a legfogékonyabbnak és leglelkesebbnek mondotta, amellvel eddig dolga volt. Jean de Bonnefon Írásai pedig előkelő párisi lapok hasábjairól hirdetik a magyarság iránt való szereletét, jelenén való aggódását, jövőjébe vetett hilét, — mindenkor honfitársai rokonszenvének és megértésének elnyerésére. Legutóbbi cikkével, melyet biboros hercegprímásunknak a francia püspökökhöz intézett leveléről in a Gauloisban. ujabb példát adott arra, hogyan lehet a magyarság részére rokonérzést kelleni a francia közvéleményben. A németországi érsekek egyik körlevelének gyűlölködő hangja és a magyar egyházfő tapintatos levele közt von párhuzamot, szembeállítva ennek nemes fájdalmát amannak ádáz gyűlölettől izzó soraival. Ez az összehasonlítás a Rubr-kérdés gondterhes napjaiban még azokat is mindent maga vásárolt meg. A helyőrség egyik dereik tisztjével, Eachry Ozmán bej kapitánnyal mindennap kijártam a tengerpartra, ahol a raktárakba nagy igyekezettel ihordták a németektől megvásárolt katonai felszerelést. Fachry bej nagy szakértelemmel szortírozta a kü lön féle utászhidász, trén slb. felszerelésekéit, melyeknek Maitepe volt a. tároló állomása. Megvallom, érthetetlen csodálkozással; szemléltem, mire való ez a nagy fegyverkezés. De eszembe jutott a régi latin közmondás, hogy. ..Ha békét akarsz, készülj háborúra!" Valóban a törökök csodálatosan józanul viselkedtek, mikor a háborút elvesztettük. Míg minálunk rendellen lomegekben özönlőitek haza az emberek a frontról, addig a lörökök a legnagyobb rendben vonultak vissza állomáshelyeikre és szabályszerűen leszereltek. Csodáltuk, hogy lehetnek olyan együgyűek, hogy megvásárolják a mi hadi anyagukat, holott már nyilvánvaló volt, hogy az ántánt ráteszi a kezét minden hadianyagra, még a török katonaságéra is. Sejtelmünk