Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)
1923 / 34. szám - Dmovszki Román az új lengyel külügyminiszter
Csütörtök 192.'? novemlber 8. MAGYAR KÜLPOLITIKA megnyeri a csapásoktól sújtott magyarságnak, akiket különben a hercegprímás vérző szívvel irt levele nem indított volna meg. Pedig ez a kiállás, melvbeii Magyarország egész, tragédiája hat el a katolikus Franciaország füléhez, már küldőjének riagy tekintélyénél fogva is sokakban fog visszhangot kelteni. De Jean de Bonnefon Ötletessége kellett hozzá, hogy a legszélesebb közönség szivéhez vezető legbiztosabb utat megtalálja s a hercegprímás soraiban rejlő publicisztikai értéket teljesen kiaknázza. A magyar nemzet pedig ugy hálálja meg leginkább kevés külföldi hívének buzgalmát, ha megismeri, megbecsüli és maradandóan szivébe zárja őket. 0<>00000<XK>0<X>0<>0<>C><><>OC>000<>' Dmovszki Román az uj lengyel külügyminiszter A lengyel miniszterválság. Dmovszki Román 1804 évi augusz tus 9-én született \ orsónak Prága nevü külvárosában szerény polgári családból. Apja kővezömcster volt. Iskoláit és az egyetem természettudományi szakát Varsóban végezte el. 1890-ben Parisba mint, majd onnan is visszatérve, publicisztikai téren kezdett működni. Nemzeti tüntetésekben való részvétel miatt csakhamar Mitaoában való letelepedésre kényszeritették. Onnan megszökve, Lembergben telepedéit le s 1895-ben megalapította a Ptieglad Wszechpolski (ejtsd: Przseglyond Vsechpelseki = Egyetemes lengyel szemle) cimü folyóiratot, mely Pózenhan ma is megjelenik s amely a lengyel nemzeti eszme éhrentartása körül nagy érdemeket szerzett. Az. 1900— 1906 közti időben beutazta Amerikát és .lapánországot s ott a japán-orosz háború lengyel származású hadifoglyai részére sok könnyítést eszközölt ki. A japán-orosz háború befejezése után visszatért szülőföldjére s megalakította a lengyel nemzeti demokrata valóra vált, pár hét múlva, mire a katonai rj.ktárak megteltek, az ántánt az ajtókat lepecsételte s örséget állilolt a könnyen szerzett zsákmány őrzésére. A csodálatosan szép török fővárost nejn is láttuk többet. De nem is vágytuk látni. Az újságok minél kevesebb tonik hírt hoztak. Magyarországról nagyon ritkán volt hír. de az a kevés is szívfacsaró volt. almit néha napján hozott. Hol a szerbek, hol az oláhok elönyomulásáró) irt. néha pedig a ..népköztársaság" intéz.kedéseit hozta csípős megjegyzésekikel kisérve. Törökország jövendő sorsáról kalandos hírek szállongoltak. Örményország és Görögország jövendőbeli határa valahol Konia körül lett volna. A két uj országtól délre fekvő területeket a nagy ántánt osztotta volna fel. Konstantinápoly az angoloké lett volna a Boszporusszal i's Dardanellákkal. Törökországból csak egy darabka maradt volna a Szakariától keletre, melynek délen Görögország, keleten pedig Örményország lelt volna a határa. Boldogult Széchenyi pasa a szultán legbelsőbb tanácsosai közé tallózott, kivel a szullán e válságos napokban pártot, melynek nem várt sikere lett és ugy az első, mint a második dumaválasztáson valamennyi lengyel mandátumot megszerezte. A harmadik duma választáskor ertfs ellenfele akadt a szociáldemokratákban, akiknek sikerült is megszerezniük Varsó mandátumát. Ekkor társadalompolitikai elveinek megvalósítására megalapította Varsóban a Gazeta l'oránua (Reggeli Újság) cimü utcai lapot, majd a ftozwőj (Fejlődés) nevü egyesületet. A háború alatt Dmovszki az antant oldalára állott s 1916-ban Angliába és Franciaországba utazott, hogv a lengyel ügynek szolgálatára legyen. A Parisban alkotott Nemzeti Bizottságban (Komitet Narodowy) csakhamar vezető beivel foglalt el Paderemskivel együtt és o intézte a lengyel diplomáciát kezdetben bizonyos egyetértéssel az orosz követtel, később pedig — Oroszország összeomlása után — önállóan. Tevékenységében Tarnovszki János gróf világos és okmányokkal igazolt bizonyításai szerint sok hibát is elkövetett, melyek azután nagy kárára voltak gazdasági és politikai téren uj életre kelt hazájának. Az újonnan alakult lengyel állam nevében Paderevszkioel együtt ö irta alá a versaillesi békeszerződést és 1918 novemberében ö kötötte meg a csehek képviselőivel a Sziléziára vonatkozó megegyezést. A l>éketárgyalások befejezése után Dmovszki hazájába tért, Pozenben telepedett le s visszavonulva minden politikai tevékenységtől, kizárólag tudományos munkásságának élt. Az alkotmányozó nemzetgyűlésnek tagja volt ugyan, de ennek munkájában egyáltalán nem vett részt, s a mult évben megt iltott általános országgyűlési választásokon mint! a képviselői, mind ptdig a szenátori jelölést visszautasította. A nemzeti demokratapárt utódjaként alakult nemzeti népegyesülés nevezetű párt azonban továbbra is vezérének tekintette s a mostani kormány sokat érintkezett. Unokaöccse, gróf | Széchenyi Rudolf tiszttáísunk utján néha-néha hallottunk valamit a padisah felfogásáról. .lói emlékszem, hogy egy ízben azt mondotta a szultán: — Nem kell a dolgot nagyon tragikusan venni. az. ántánt össze fog az oszlozlkodáson veszni s inkább meghagynak bennüket. mintsem hogy egy uj háborút kezdjenelk egymással." Valóban majdnem így történt. De aztán mégis megnyirbálták egy kissé 1 :;rckorszigot, meg eg\ kis>Jt_ ::ssze is veszte.k. 1919. januárjábani végre a Besid Pasa nevü török hajón a Balkán félszigetet megkerülve, hazajöttünk, mint az osztrák-magyar hadsereg utolsó visszavonuló csapata. Teljes katonai rendben és fegyelemben érkeztünk a délivasuli pályaudvarra január 21-én és elképedve néztük, hogy a Ikalonák rangjelzés. oldalleg\\er nélkül járnak és egymásnak nem liszté-Hegnek. Ha akkor valaki puccsot kisé'relt volna meg a régi rend érdekében, ez/cl a néháOj száz főnyi fegyelmezett csapatalakulásakor ismételten be akarta vonni a lényleges kormányzó munkakörbe. Elődje és a párisi lengyel nemzeti bizottságban volt munkatársa, Seyda Marián dilettantizmusával sokat rontott Lengyelország külpolitikai helyzetén, Meglazította a balti államokkal való viszonyt, elhidegitette az olasz közvéleményt, s — hogy Magyarországról ne is szóljunk — tágított az Oláhországhoz kapcsolódó kötelékeken. Es ami a leghumorosabb, szlavófil politikája ellenére kiélesitettc a csehekkel való viszonyt is. Lengyelország helyzetén alighanem Dmovszki pregnansabb egyénisége sem tud változtatni. Az uj külügyminiszter politikai meggyőződésének két sulvos alaphibája van: az egyik, hogy feltétlenül érvényt akar szerezni a francia szövetségnek, a másik, hogy pánszláv politikát folytat. A francia szövetséghez való hűségét azzal akarja bizonyítani, hogy mindenben feltétlenül engedelmeskedik a francia utasításoknak, ezzel pedig feláldozza Lengyelország érdekeit. A pánszláv politika eredménye viszont legfeljebb csak az lehet, hogy az újjászületendő nagy orosz bi» rodalom keretében szükebbkörü autonómiát nyerhet. Ezenfelül a pánszláv politikájával maga ellen ingerli Oláhországot, mely a csehek erősödését látja a lengyelek közeledésében, és elkedvetleníti Olaszországot is, amelynek adriai politikáját az utóbbi évtizedekben a szlávok állandóan veszélyeztetik. Dmovszki pólitikájáriak hatása máris érezhető északon, amennyiben az eszt, lett és litván köztársaságok képviselői konferenciát tartanak, amelyen a Lengyelország által űzött szláv politika lesz majd a tárgyalások legfontosabb pontja. Mindezek után nyilvánvaló, hogy Dmovszki rövidesen elődjének sorsára fog jutni, annál is inkább, mert Lengyelország kiváló férfiai pártkülönbség nélkül Dmovszki ellen foglalnak állást. Mi csak ezután remélhet| tal feltétlenül sikerrel járt volna. Minkéi azonban nem várt senki. Ezután Törökországról nem hallottunk semmit. Talán 1919. februárjában irták a lapok, hogy Kisázsiából valami ..felelőtlen elemek" egyeiértve a lakossággal, előnyomultak a Dardanellákig, a Márványtenger parijáig, sőt itt-ott a Boszporuszig s a katonai raktárakat kifosztották, mit som törődve az ántánt misszió pecsétjével, sőt nem riadtak vissza attól sem, hogy imitt-amott az ántánt örséget is felkoncolják. A hivatalos kötök- persze síellek kijelenteni, hogy semmi közük ezekhez a bandákihoz és sajnálatukat fejezték 'ki az eset fölött és a legszigorúbb megtorló lépéseket helyezték kilátásba. A felelőtlen elemek pedig Kemal pasa rongyos, de megalkudni nem tudó vitéz katonái voltak, akik eleinte minden külső segítség nélkül, a szultáni kormány hallgatólagos beleegyezésével megkezdték a felszabadító 'háborút, mielv 1923 nov. 6-án az angol flotta Konstantinápolyból való elvonulásával befejezést mert. (Fóryt. köv.l