Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 34. szám - Külügyi képviseleteink és a gazdasági hírszolgálat

Csütörtök, 1923 nuvemih r 8. MAGYAR KÜLPOLITIKA helllíelenitendő. amely a Maouaror­száonal kötött feliuverszünetitfál eltér. Maaaarorszáaaal nediq a békét a Wil­sati-féle Í4 iiont uluvián kell meqkötni. A Bliss-emdékirat alapián a 'magyar nemzet abban a helyzetben van, hogv Hü: s tábornoknak ráinknézve annyira fontos emlékiratál tanulmányozhatja. Olvassa el mindenki, hogy tisztában leaven, kinek köszönhetjük hazánk sze­rencsétlenségét, általában pedig. tanul: mánvozzuk mentül alaposabban ;i pá­risi békekonferenciának okmányait, mert azokból reményt menthetünk a jövőre nézve. Hisz látná fogilik, hogv ezek a 'békeszerződések a történelein legfelületesebb és Ieg-ilánvabb alko­tásai közé tartoznak, tehát nem hirnak elég életerővel arra, hogv a világot hosszú időn át rendelkezéseik alá kény­szerítsék. 00<>0<><>0<X>00<X>0<><>0<>0<><>0<>00<> Külügyi képviseleteink \és a gazdasági hírszolgálat Irta Varannai Aurél A háború előtt a magyar gazdasági életnek a külfölddel való kapcsolatát két szerv is szolgálta: Kereskedelmi Muzeumunk, amely levelezőket tartott minden olyan országban, amelynek piaca a magyar ipar és kereskedelem érdekszférájába esett, — és külügyi képviseleteink. A trianoni békeszerző­dés azután nem csak következményei­ben, de egyes rendelkezéseivel is ha­tárt szabott a magyar kereskedelem terjeszkedése elé, szük határt, ame­lyen a világpiac, a tengerentúli keres­kedelem kivül esett. Ilyen korlátok a békeszerződés gaz­dasági rendelkezéseiben (200 és követ­kező cikkek), a jóvátételre vonatkozó intézkedésekben |161 és köv. cikkek), —- különösen pedig a békeszerződés VIII. részének IV. mellékletében le­fektetett és ennek 2. §-ában körülírt természetbeni jóvátételi követelésekről szóló rendelkezésekben — végül pedig a X. részben a különleges tarifákra vonatkozó rendelkezésekben foglaltat­nak. Minthogy továbbá a békeszerző­dés XII. részének III. szakaszának 294. cikkében biztosított az a jogunk, hogy az. egykori osztrák-magyar ki­kötőkkel szabad tranzitóforgalmat lé­tesítsünk és a fiumei kikötőt szabad kikötőnek használhassuk — nem ér­vényesíthető, — számolni kell avval, hogy egyelőre belátbatalan időre ki­zárattunk a világkereskedelemből és a tengerentúli piacokról. A jövőben a magyar külkereskede­lemre fokozol! feladatok várnak, hi­szen Magyarország halalmi pozícióját csakis a kereskedelem fegyvereivel biztosithaljuk és csakis ugy őrizhet­jük meg. ha vasúti és folyami közle­kedésünket, pénzügyi és gazdasági politikánkat ri külkereskedelem szolt/ó­lmába állítjuk. A külkereskedelem fej­lődésének első feltétele azonban <i jól szervezett gazdasági hírszolgálat, ame­lyet éppen azokban az esztendőkben kellett nélkülöznünk, amikor a füg­getlenné és önállóvá lelt magvar ke­reskedőnek útmutatására és támogatá­sára lett volna szüksége. Hiszen nem feledkezhetünk meg arról, hogy a há­ború előtt magyar külkereskedelem j alig vall, ha volt* csak azokban a sta­I tiszti'kákban, amelyek :i magyar ha­tárállomásokon vámkezelt árút ipa­gyar, vagy „közös" kivitelnek tüntet­ték fel. Magyarország csak mezőgaz­dasági terményékben voM exportképes. a magyar' mezőgazdasági exportot pe­dig jóformán kizáróan Ausztria vette fel. Magyar külkereskedelem csak az­óta van. amióta Ausztriától elszakad­tunk, magyar külkereskedelem a nemzeti vagyonnak olyan jövedelmi forrása. az állami bevételeknek olyan lárgya. amellyel a békeidőkben nem rendel kéziünk. Külkereskedelmi mér­legünk aktívájában megjeleni a/ ipán export is, mert az utolsó öl esztendő­ben, különösen a szigorú védő­vámos politikai elzárkózás következ­tében leiépüllek a magyar ipar első alapjai is, — mezőgazdasági termelé­sünket pedig gazdaságossá tette a fej­lődi) mezőgazdasági ipar, amelynek további fejlesztése elé nagy remények­kel nézhetünk. Ipar és kereskedelem egyszerre széles perspektívába került, termelésünk jelentékeny felesleget ad­hatott volna el a vámküllöldre, — de amikor végre szerephez jutott volna, gazdasági hírszolgálatunk szerkezete csődöl mondott. A Kereskedelmi Múzeum megszűnt, levelezői a háború kitörése óla nem működnek, szervezete felbomlott. Kiil­ug\i képviseletünk most van szervezés alait, és külügyi kormányzatunktól nem idegen az a gondolat, hogy a gaz­dasági hírszolgálat kérdése külügyi képviseleteink keretében találjon meg­oldásra. Valóban, semmi sem látszik olyan fontosnak, mini hogy régi, közös bürokratizmus helyébe olyan külképviseletekel állítsunk, amelyek nem csupán politikai és közigazgatási szempontokat tartanak szem előtt, de gazdasági érdekeink megvédésére és támogatására is alkalmasak. \ régi osztrák-magyar monarchiával meg­szűnt külképviseleteink is külügyi közigazgatásunk régi szervezete is: a/ uj álljon a kereskedelem szolgálatába és a nagyhatalmi büszkeség gőgös de­vizája helyébe fogadja el e/t ;i sze­rényebbet, de őszintébbet: ,,Le com­i7i( rce e'est la paixl" A konzul és á kereskedő között össz hangot, szoros érintkezést kell terem­teni, ehhez pedig az szükséges, hogy a konzul közgazdasági és kereskedelmi ismeretei, szelleme a gyakorlati keres­kedő szelleméhez idomuljon. Nem olyan kívánság ez, amely csak a mai időkben vetődött fel. hiszen már Mal­jatti is megjegyezte konzuli kézi­könyvében, hogy „a cs. és Air. konzuli hivatalnokok az bsztrák-magyár mo­narchia közgazdasági viszonyairól le­hetőleg teljes ismereteket szerezzenek". Hogy külügyi képviseleteink betölt­hessék azt a feladatol, amelyet a keres­kedelem érdekeinek képviselete jelent, a konzuli tevékenységet összhangba kell hozni " kereskedelem gyakorlati kívánságaival és a konzul és kereskedő közöli szoros kapcsolatot kell terem­teni. Külügyi képviseletünk szervezetében ;i konzul feladata folytatólagos jelen­téseket tenni hivatali kerülete gazda­sági helyzetéről, összefoglaló évi jelen­téseket tenni, a kereskedelem érdeké­nek szolgálatában minden löntosabh eseményről hírt adni a/, érdekeltsé­gi kllék, hogv a hazai kereskedelem értesüljön a jelentékenyebb pályáza­tok kiírásáról, árlejtésekről, kiállítá­sokról stb. Tág keretek közölt mozog kon zuluink kereskedelmi információi­nak szolgálóin. Ez részben az érdek­lődő kereskedőkkel való közvetlen le­velezés utján, részbén pedig a rend­szeresen közzéteendő konzuli jelenté­sek utján történik . Nem alkalmas a konzulátusok szol­gálatát hiteltudósitásra felhasználni, hiszen a magántudósitó irodák na­gyobb felelősséggel és megbízhatóbb adatokkal rendelkeznek. Külügyi köz­igazgatásunk szervezetében tehát eddig sem hiányoztak olyan intézkedések, amelyek a gazdasági hírszolgálat le­bonyolítását szolgálták volna. — a valóságban azonban semmi sem tör- \ tétlt a gazdasági hírszolgálat érdeké­ben. Ha valóban a külügyi képvisele­teinkre fog hárulni a gazdasági hír­szolgálat lebonyolítása, akkor első­sorban meg kell valósítani külügyi képviseleteink szervezetének eredeti szellemét: A konzul hivatása azonban ne csupán passzív legyen, ne csupán közigazgatási védelme legyen a ma­gyar kereskedők érdekeinek, — ha­nem a konzul váljék a magyar keres­l. edeh in propagátorává. Franciaországban a konzulok min­den esztendőben, visszatérnek szék­helyükről és előadások keretében, a melyeket az ország kereskedelmi és iparkamaráiban tartanak meg, ismer­tetik kerületük gazdasági viszonyait a francia kereskedőkkel. Ezt a rendszert nálunk is meg kell valósítani. Ki kell bővíteni n konzuli jelentések tartalmát és a kereskedelem számára hozzáfér­hető módon keli közzétenni lehetőleg hetenként, hogy a jelentések újdonság értéküket el ne veszítsék. Vissza kelle­ne álitani az* a szokást, amit a közös konzuli jelentésekkel szemben Ausz­triában követtek, ahol a Kereskedelmi Minisztérium bírálat alá vonta a je­lentéseket, aminek következtében azoknak tartalma a kereskedelem gyakorlati szempontjaihoz tokról­fokra fejlődött. A békeszerződés következtében kon­zulátusaink közigazgatási tevékenysége esőkként. — az egyes keleti államok­ban, fennálló konzuli igazságszolgál­tatási jogunk pedig teljesen megszűnt. Mindez hozzájárulhat ahhoz, hogy konzulátusaink élére a közigazgatási és jogászi szakemberek helyébe olya­nok kerüljenek, akik át vannak halva a kereskedelem érdekeinek fontossá­gától. A háború utáni összeomlás meg­tanított orra, hogy még a diplomáciá­ban sem elégedhetünk meg politiku­sokkal, mert a háború utáni Európa politikája elválaszthatatlanul egybe­vegyült a gazdaságpolitikával. Magyar­ország középeurópai pozícióját az fogja bi/.tosilani, ha a politikai ellen­iéleket a gazdasági diplomácia fegy­vereivel fogjuk megoldhatni és ebben leghűségesebb támogatója a magyar diplomáciának az a konzulátusi kar lehet, amely a magyar ipar és keres­kedelem szolgálatában megnyerte az európai hatalmak politikájában donto befolyással biró ipar és kereskedelem hatalmasait a magyarság ügyének.

Next

/
Oldalképek
Tartalom