Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 21. szám - Szerb-horvát megegyezés felé?

Budapest, 1923 IV. évfolyam, 21. szám ii ii i JIII—in ^at Ara SO korona Vasárnap, május 27. ÉS VILÁGGAZDASÁG Politikai, közgazdasági és szociálpolitikai hetilap Szerkesztőség. Rökk SztUrdn. 31. Tel. Jóis. 62—29 Kiadóhivatal:Budapest. József-korat 8. Tel. József 43. F«lel6» tzerketztS : RADISICS ELEMÉR Megjelenik minden vasárnap reggel. Előiinetésl ára: Egésx évre 2400 kor. Fél évre 1200 kor. Negyed évre 600 kor. Küllőidre kétszeres ár Főbb cikkeink i Seik Mahmud ben seik Szaid Szuleimániában az angolok bele­egyezésével kikiáltotta magát Moszul kerület királyává — Szerb-íorvát meg­egyezés felé ? — A horvát paraszt párt programja — A mai Albánia — A román hadsereg átszervezése — A haekoroi bolgár parasztgyülós — Keleti problémák — Elszápz-Lofcharingia a felszabadítás óta — Az uj arigol miniszterelnök — A népszövetség szerkezete — Szociális mozgalmak — Japánország sajtója — Hírek — Közgazdaság — HANTOS ELEMÉR. A külföldi kölcsön és a jóvátétel <><X>C<><XXX><><X>Ö<><><> © 00<>0<XXX><> 0<XX><>C<<>C><>OC«&<>C<>C><><>000<>0 oooo Seik Mahmud ben seik Szaid Szuleimánijában az angolok beleegyezésével kikiáltotta magát Moszul kerületének királyává Egy igen szűkszavú bagdadi tudósí­tás, amely tömörségénél fogva raég magyarázatra szorulna, a következő érdekes részleteket közli: — A helyzet Keléten nagyon inga­dozó. Mezopotámiában már két király is van. Fayszál Bagdadban és Seik Mahmud ben Seik Szaid Szuleimániá­ban iMcszul vilajetben a Tigris-folyó balpartjának vidékén. Szerk ) Mind­ketten kétjytoJenek az angoloknak en­gedelmeskedni, viszont a lakosság szabadulni óhajtana valamennyi európai hatalom gyámkodása alól. A törökök két hadosztályt küldtek a szíriai határra. A szíriai arabság ide­ges. Zoidot Fayszál fiatalabbik test­vérét kinevezték iővezérnek a moszuli határra. Ez a hír némi világot vet a Kisázsiá­ban levő kaotikus állapotokra, Auglia, amelynek repülői Szuleimánia felett keringenek, hogy csirájában elfojtsák a moszuli kőolaj kitermelését veszé­lyeztető felkeléseket, anyagi érdekből, ugylátszik, feláldozta szövetségesét Fayszált, akit a népszavazás Szulei­mánia királyának is megtett. Mahmud Seik ben Szaid seik eddig a franciák kezében volt az az ütőkártya, amely­lyel Anglia keletázsiai hatalmi pozí­cióját veszélyeztették. Ez a jövevény­folyton nyugtalanította a határokat, különösen amióta Angóra köntösében Rockefellerek pénze is megjelent a látóhatáron és az okozott izgalmat még Anglia repülőrajtnak sem sike­rült lecsendesítenie. Anglia tehát ugy szerelte le a kellemetlen ellentetet, hogy Fayszál érdekeit cserbenhagyva, Vikiáltatta Mahmud seiket Moszul ki­rályává. Mahmud seik előretörése, ha az valóban állandósulna, komoly prob­kémat jelentene Ázsia arabságának, kü­lönösen pedig Fayszál családjának. Ázsiában ugyanis valamennyi, kül­politikailag is számottevő, egészen vagy részben független fejedelem egy­azon családnak tagja, ami roppant .ejányos az egységesítő arab törekvé­<^0<>©C>©<>©<>©<X><>C<K>0<>^^ Szerb-horvát megegyezés felé? seknek. így Mekkában Hutsitin nagy­seríff, Transjordániában Abdultoh emir. aki csak a kellő pillanatot várja, hogy átkelhessen Palesztinába és Szí­riába, Mezopotámiában pedig Fayszál. Abdullah és Fayszál Husszein leszár­mazottjai. Ami Zaidot, Fayszál fiatalabbik test­vérét illeti, a híradás horaálvos, mert nem lehet kivenni a sorokból, kitol kapta a kinevezést és melyik fél csa­patainak az élére küldték. Ha Angura nevezte volna ki, ez a török politiká­nak mesterfogása lenne. De éppen ugy feltehető, hogy Bagdadból küldték ki a veszélyeztetett helyre, hogy meg­védje a család érdekeit és az arab­sággal, mely időközben teljesen elfor­dult az idősebb Faysrtltól, magát megkedveltesse­Knayatt V.adíh Ntmatullab. Rádics küldötteinek belgrádi utja és a szkupslina első ülésének esemé­nyei azt a benyomást keltik, hogy ujabb szerb-horvát kiegyezési tárgya­lások elölt állunk. Krnjevics és Kovácsevics paraszt­párti képviselők útjáról, a Horvát Blokk terveiről rendesen jól értesült Ubzar nzt jelenti, hogy három ügyben jártak Belgrádban. Az egyik a Gornja­Sztubica község lakóira személy sze­rint kivetett 220 dinár sarc ügye. Amint Horvátország legtöbb községé­ből, ugy Sztubicából is a hadkötelesek egy része nem vonult be. A községbe csendőrök jöttek a hadkötelesek elő­állítására, mire a lnkosság egy része megtámadta a csendőröket. Ezek a tö­megbe lőttek, egy polgár meghalt, töb­ben megsebesültek. A lázadás lecsilla­pítására negyven csendőr szállotta meg Sztubicát és a horvát országos kormány demokrata érzelmű belügyi főnöke, Gojkovics, büntetésül sarcot vetett ki a községre. Vujicsics belügy, miniszter Krajevicsék közbenjárására Gojkovics rendeletét megsemmisítette. A letartóztatott parasztok szabadon­bocsátása is küszöbön áll. A másik ügy a horvát községi tör­vény végre nem hajtása. Ez a törvény még a magyar időkből maradt meg. Prihicsevics belügy miniszter korában rendeletileg megváltoztatta és többi közt a megválasztott községi képvise­lők mandátumának gyakorlását egy hüségesküfől tette függővé. A paraszt­párti köztársasági érzelmű községi képviselők vonakodnak a királyra es­küt tenni, ami folyIonos súrlódások forrása és évek óta akadálya a nor­mális községi kormányzatnak. Bédi­csék a régi törvényt óhajtják helyre­állítani, mely szerint a főszolgabíró­nak kézfogással tett fogadalom ele­gendő a községi képviselői jogok gva­koriésához. Vujicsics kilátásba he­lyezte e kérés teljesítését. A harmadik ügy a Gyttfícsícs Rádics-féle zágrábi tárgyalások ügye. Bádics tudvalévőleg bizonyos előfelté­telek végrehajtásától tette függővé az crdembcli tárgyalások- megkezdését s egyáltalán azon az állásponton van, hogy a szerb-horvát kiegyezés csak fokozatos egyezkedéssel érhető Cl. Miután p Kormány Rádics előfeltételeit meg. nem hajtolta végre, Krnjevicsék a kormány szándékai iránt érdeklőd­tek. Pasicstól azt a választ nyerték, hogy ő öreg ember, aki ahhoz van szokva, hogy csak olyan politikát folytasson, melyről tudja, hová vezet. Rádics fokozatos egyezkedése nem ilyen, ö ezzel nem tud megbarátkozni, hanem arra kéri, közölje vele végleges követeléseit az állam szervezetére nézve. A lap értesüléseit érdekesen egészíti ki Rádics egy cikke. A paraszivezér panaszkodik, hogy a szerbekkel való megegyezés, nehéz, dolog. A négy hor­vát demokrata képviselő még mindig inlrikál Belgrádban a horvát nemzet ellen. A demokrata párt még mindig sok befolyással bír és eget-földet meg­mozgat, hogy n radikális pártot meg­buktassa. A radikális pártban is alig néhány olyan tekintélyesebb ember van, aki a horvát viszonyokat ismeri és tisztában vau a kiegyezés hordere­jével. Nagy nehézségeket okoz egymás megértése a militarista, monarchista és centralista szerbek és a pacifista, republikánus és federalista horvátok között. Viszont nagy könnyebbséget okoz az, hogy a megegyezés szükségét külföldi faktorok is hangsúlyozzák és hogy vannak már mindkét oldalon olyan politikusok, akik belátták, hogy TI megegyezés a szerbekre és a horvá­tokra nézve egyaránt annyira fontos, hogy érdemes érte minden áldozatot meghozni. Áttérve küldöttei útjára, azt mondja, Hogy ezt nz a körülmény tette szüksé­gessé, hogy az általa Korosec, Srpáhó és Gyuricsics által április 13-án Zág­rábban aláirt előzetes egyezmény kelte óta több mint pgv hónap lelt el, anél­kül, hogy az egyezmény feltételei vég­rehajtalak volna. A kiküldöttek na­gyon jó benyomásokat szereztek Bel­grádban Pasicsban, Jovánovicsban •teljes jó indulat van. Vujicsics a sztu­bic:ii esetre vonatkozó kívánságokat azonr-1! magáévá tette. A kiküldöttek Pelesnél, a szkupstina ideiglenes elnö­kénél is jártak és tőle a parasztpárti képviselők részére legitimációt kértek, hogy útjaikon ne háborgassák őket. Rádics nem nyilatkozik, hogy Peles mennyiben honorálta e kívánságokat. Más források azt mondják, hogy Peles raegállapilotta, hogy a nemigazolt mandátumu képviselőket is megilleti immunitás, de azt is, hogy legitimációt nemigazolt mandátumu képviselőknek nem adhat. Rádics elmondja, hogv e kiküldetés­sel egyidöben meglátogatta Korosec és megállapították, hogv minden kérdés­ben teljesen egyetértenek. Az őszre uj választásokat vár és reméli addig létre jön a megegyezés a szerbekkel. Azt hiszi, hogv az uj vá­lasztásokból alig fog kikerülni más képviselő, mint szerb radikális, hónál köztársasági és szlovén néppárti. Az Obzor értesülései és Rádics cikke egészen más színben tüntetik fel Krnjevicsék belgrádi útját, mint ahogy azt a demokrata-szolgálatban álló for­rások beállították. Rádicsék konkrét kívánságait a kormány részben telje­sítette, részben kifogástalan modorban a rendes hivatalos elintézés útjára te­relte. És ami a legfontosabb a szerb­horvát egyezkedő tárgyalások folyta­tására nézve, a kormány határozott óhajtást fejezett ki, sőt ezek számára a konkrét bázist találni éppen a kor­mány kívánsága. Rádics cikkében tel­tünő a nála szokatlan higgadtság. Még szokott demagóg frazeológiájával is szakítani iparkodik és magát ,.a hor­vát nemzeti képviselet elnökének' irván alá, próbál nem mint pártvezér, hanem mint a nemzet vezére beszélni. Az optimizmustól láthatólag óvja a horvát közönséget. A megegyezést egy elég késői időpontra, az őszre várja és rámutat a nehézségekre, melyek a megegyezés útjában állanak. Azokra, akik részleteiben is ismerik Rádics sa­játságos politikai pályáját, akik része­Sültek abban a kéte* értékű szeren­csében, hogy vele politikai eszmecserét folytathattak, igen jó hatást tett ez a Rádicsná! eddig ismeretlen józan, mér­sékelt hangnem. Hogy Rádics a belgrádi helyzetet helyesen ítélte meg, arra nézve a leg­jobb bizonyíték a szkupstina mandá­tum-igazoló ülése. Igen viharos jele­netek közölt délelőtt tíztől éjfél t'tán háromig tartolt és végül is elfogadta az igazoló-bizottság jelentését, a 312 mandátum közül 236-ot végleg igazolt, szóval a be nem nyújtott radicsiáiius mandátumokon kivfll hatot nem foga­dott el. Az éjszakai órákat két nagy beszéd foglalta le, Pribicsevics S.zve­tozáré és , Jovánovics Ejubáé. Pribi­csevics ujat nem sokat mondott. Vá­dolta a kormányt, hogy az államelle­nes elemek, Rádics, a törökök és a németek (!) agitációját a választáso­kon szabadjára engedte, ellenben az áJlamhii demokratákat üldözte. Sze­mére hányja a kormánynak, hogy sor­ban megengedi azoknak a horvát egyesületeknek a működését, melyeket ő btiiigyminiszter korában hazaáruló magatartása miatt feloszlatott. Ezt' azért teszi, mert léte Rádics kegyétől lügg, hiszen a törökökkel és németek­kel együtt sincs 312 képviselő közül több híve, mint 128. Követeli hogy a kormány tegye közzé Rádics és Gyu­ricsics zágrábi egyezményét. E dühtől tajtékzó beszédre Jováno­vics igen nyugodtan felelt. Pribicsevics állandó közbeszólásokkal zavarta, de nem tudta kihozni a sodrából, közbp­szólásai csak azt eredményezték, hogy diktátori pózai mögül lassanként ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom