Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 21. szám - A horvát paraszt párt programja

"J MAGYAR KÜLPOLITIKA Vasárnap, 1923 május 27. A horvát paraszt párt programja — Horvát Rudolf dr. könyve — Autonomiát követelnek Bácskának, Bánátnak és Baranyának is A MAGYAR KÜLPOLITIKÁRA A minden ho 1-től és 15-től kez­dődőleg bármikor lehet előfizetni. A mai Albánia A békeszerződés állal okozott nyix moruíág Európa államainak annyi bujt, gondot zuditott nvakába, hogy Halál án mind kevese!))) érdeklődés mutatkozik a szomszéd, s még keve­sebb a távoleső államok helyzete irái't. Pedig ez az érdeklődés nem játszik íólöi>lcgesiick, mert az idegen államok­ban észlelt jelenségek, l'olvamatok ösz­szeségéből alkotott kép, mutat ia m?<, legg. orsabban az iráiv t, amelv a trianoni. Versailles! és a lobbi béke­szerződésektől terhes városok nevéhez fűződő hálóból a kibontakozás útját m^ci-lolh'ti. A megcsappant érdeklő­dés iramlala például alig ér el Albá­niái/?, addig a kis országig, amelynek tcnnállásának fontossága nem áll arányban szűkre szabóit határaival, amrlvek körülbelül 30. 000 négyzet­kilométernyi területet zárnak be. A Balkánon élő albánoknak kétharmada, két és félmillió albán él itt igen szű­kös viszonyok között, minthogy az országnak legfeljebb harminc száza­léka alkalmas a íóldmivelétre. Az or­szág tóbbi része ugyanis terméketlen hegység, erdő és mocsár. A kis ország. 1912-ik évben történt felállítása óta sok viszontagságon ment keresztül. Az albánok trónjára került Wied herceg, alig két évi uralkodás után 1014 szep­temberében elhagyta az országot, amelynek egv részét, Valónál, a mö­göttes országrésszel együtt az olaszok csakhamar megszállták. A megszállást az összeomlás alkalmával több más ki­kötővárosra, kösöttük Szkutarira is ki­terjesztették. Ez a megszállás 1920 júniusában ért véget, amikor is az al­bánok megrohanták az összes olasz garnizónokat, s a megszálló csapatoka! az ország elhagyására kényszeritettek. Azóta Albániát az ország vezetésére alakult négytagú régensség nyugodt kö­rülmények között kormányozza. ami<3 csak a fejedelem-kérdés ciintéződik. A fe jedelem ugyanis, noha az ország el-­hagyása óta nem tért vissza, nem mon­dott le a trónról, s a l#kosság nem is detronizálta az általános népszerűség­nek örvendő Wied herceget. A négy­tagú régensség melleit az cgvkamarás parlament, s a megfelelő minisitériu­niok működnek. A parlament működés} ideje 4 évre terjed. Szavazati joga min­den 20 éven felüli férfinak van. A sza­vazás ugv történik, hogv ötszáz vá­lasztó egv elektort választ, s az igv megválasztott elektorok azután megvá­lasztják a képviselőket. A parlament többségét a kormánv úgynevezett nép­pártja alkotja, amelv a konzervatív nagybirtokosok befolvása alatt áll. A kormánypárttal szemben a haladópáit és a jelentöségnélküli Univu Srcrcie­(a két pártból kivált és egyesült r •'• hánt] disszidens) áll, amelyeknek pro­grammja csak annyiban különbözik a kormánypárttól, hogy nagyobb mér­tékben orientálódnak Olaszország faié. Ez a különbség az Albániában nagy mértékben megnyilvánuló olaszellenes hangulat miatt nyer jelentőséget. Az albánok az 1913. évben, a londoni konferencián megalakított független Aíbrinía legnagyobb ellenségének Oí-is: ­orsrríQot tekintik. Nem boesájtiák tíret az 1015 április 24-iki londoni egyez­séget, s Olaszországnak a békekonfe­rencián tanúsított magatartását. Az olaszok ugyanis a békekonterenrién Valonát maguknak kövelelték, s utol­sók voltak Albánia elismerésében is. Erinek az olaszellenes hangulatnak tulajdonítható, hogv Albánia mind a mai napig nem kötött kereskedelmi szerződést Olaszországgal. Mindezek eb lenére eaves olasz érdekeltségeknek mégis sikerült koncessziókat és ked­vező fejlélelü bérleteket szerezni. En­nek talán nem Utolsó sorban oka az. hogv az albánok Olaszországtól pénz­flgvi támogatást remélnek. Legkedvezőbb a hangulat Szrrb'u iránt. Ennek a barátságnak jelentősé­gét azonban nagymértékben csökkenti az, hogy Szerbiáoal most folynak a liatárkiiguzilási és gazdasági tárgyalá­sok, amelyek ha befejeződnek, íllcté­kes albán körök véleménye szerint, a szerbofil érzelmek redukálását is jelen* bujt a hajdani pakrári segédlaniló. Jovánovics szeriül á kormány az or­szág véleményéről tiszta képet akart nyerni. Ezért csak törvényes évkö­zökkel küzdőit olyan jelenségek ellen -I is, melyek neki nem kedvesek. E jelen/ ^égek elhatalmasodásáért egyes tarto­mányokban, nem a kormány felelős, hanem az a kormányzati rendszer, melyet Pribicsevics képviselt. Pribicse­vics négy éven át szinte megszakítás nélkül a maga politikáját folytatta | Horvátországban, azt hitte, hogy ő parancsolhat a nép vágyainak s ezzel a politikával elérte ott a nemzeti eszme teljes bukását. A kormány nem tud ezen az állapoton ináról-holnapra változtatni, csak a törvényes állapotok helyreállításával iparkodik a gyógy u­iási folyamat előfeltételeit megterem­teni. A kormány nem engedte szabadjára-, • bádicsék agitációját, csak azt nem en- A gedte meg, hogy a törvényes módou i bejelentett és a rendes mederben le­folyó gyűléseket rendbontó elemek megzavarják. (Ez a vágás a demokra­táknak szól, akik ' a szolgálatukban álló orgnnásokkal többször fegyvere­sen megrohantál ták a parasztpárt gyűléseit. ) Pribicsevics itt közbevágott, hogy a kormány tehát állami hatalom­mal \édte azokat, akiket tavaly még Pasics is államellenes elemeknek mon­dott. Erre Pasics közbeszólt. Kijelen­tette, hogy ö soha nem mondta fíá­dicsőt államellentsnek. Jovánovics folytatta: Rádics kezében választói előtt a legnagyobb adut mindig Pribi­csevics vojt.. \mi Gyuricsics és Rádics megegyezését illeti, bármely félre kö­telező egyesség nem köttetett, Az u. n. cgyességben csak az lett megállapítva, hogy a két tcstvérnemzet között nin­csenek áthidalhatatlan ellentétek. — óriási taps az egész Házhan. I'asics is tapsol. — a tárgyalások tehát még oly kezdetleges stúdiumban vannak, hogy a róluk szóló jegyzőkönyv közlése leg­feljebb az intríkusok érdekeit szol­gálná. Pribicsevics kérdésére, igaz-e, hogy Zágrábba készül, azt feleli, nem érti. miért ne mehetne el ő Zágrábba azokhoz, akik eljöttek onnan Bel­grádba hozzá. Sajátságosnak tartja azt, hogy a délszláv egység nevében némelyek azt kövelelik, hogy a szer­bek és horvátok ugy kerüljék egy­mást, mint a rablók, ö mindig azon az állásponton állott, hogy a szerbek~ma­radjanak szerbek, a horvátok horvá­tok, de ez még nem ok egymás kerülé­sére. Pribicsevics közbekiált: rebelli­sekkel egy királyi kormány nem tár­gyalhat! Jovánovics válasza: nem hiszi, hogy Tcbbclis képviselők volnának, de ha vannak, épen a kormánynak hiva­tása az, hogy próbálja őket észrcléri­teni. Több százezer választópolgár a fennálló rendszer ellen szavazott, ezt nem lehet figyelmen kivül hagyni. A kir. kormánynak nem az a hivatása, amit Pribicsevics vár tőle, hogy ezek ellen erőszakot alkalmazzon, hamm az. hogy az erőszak alkalmazását min­den eszközzel feleslegessé tegye. lAz egész Ház tapsol a demokrata pa rok kivételével). Jovánovjcsnak ez a bölcs beszéde nagy mértékben hozzájárult az engesz­telékeny hangulat megerősödéséhez. A demokrata orgánumok kivételével az egész szerb és az egész horvát sajtó 1 árlkülőnbség nélkül melegen üdvö­zölte a radikális pártnak Jovánovics beszédében kifejezett uj politikáját. Az Obzor megelégedéssel állapitoita meg, hogy a radikálisok Prótics politikáját csinálják Prótics nélkül. Prótics egyik legjelentékenyebb hive Arangyelovics belgrádi egyetemi tanár, a belgrádi Xovosztl-han hosszasan fejtegette az uj állami szervezet szükségességét ís a mellett tört lándzsát, hogy minden tartománynak autonómiát kell adni, de nem egyformát, hanem történeti fejlődésének, nemzeti és gazdasági összetételének, lakossága óhajtásának megfelelőét. Az az autonómia pl., ame­lyet joggal igényelhet Horvátország, túlzott volna Macedónia v. igv Bosznia számúra.; Belgrádban meglehetősen számoltak vele, hagy Szlovénia és Horvátország különállást kapnak a délszláv államt A szabadkai Hírlap írja: A horvátok céljairól és követeléseikről elterjedt különféle verziók és Radics gyakori, de nem minden v. láaos nyilatkozatai után végre- rendszeres és részletesen kidolgozott prosr. imm jelent meg Hor­vátit Rudolf dr. zágrábi egyetemi ta­nár tollából. A oroeramm a horvát köztársasági parasztpártnak a szerb­horvát államkonföderációra, a horvát kormányra és a bánságra vonatkozó kívánságokat öleli fel. Konföderáció alatt i— irja Horvát dr. — a horvátok az SHS. állam olyan berendezését gondolják, amelyben Horvátország e< Szerbia egyenjogú ál­lamok szövetségét alkotják. A külföld felé ez egységes állam volna egyetlen külügyminisztériummal és k^zcs dip­lomáciával. • Szerbia és Horvátország •közös ügyei volnának: Szerződések más államokkal. Közős wámterütet. Megegyezés a monopólium, a vasút; és postai forgalom kérdésében. Közős mértékegységek. A hadseregről a kő­vetkező pontban van szó: .. Az egész államegvsóg védelme egyesséset követel a katonai kérdések­ben, különösen a hadseregnek táma­dás esetén való vezetése kérdésében. A hadsereg fenntartását, felszerelését és igazgatását Horvátország külön és Szerbia is külön látja el. " A szerb-horvát uniónak a programul szerint még a nénzümie sem volna közös, mert az eddigi „keserű tapasz­lalatok" alapján a horvátok önálló jegykibocsátóbankot és önálló pénz. egységet kivannak. Horvátországon a progra-mm a kő­vetkező horvát területeket érti: Hor­vátország. Szlavónia. Dalmácia. Mura­köz, az isztriai Kaszlovstina és Krk szigete. Szerbiát pedis az északi és déli Szerbia alkotia. Az SHS. állam többi részeiről, köztük a Vajdaságról a nvogramm a következőiképpen emlé­kezik meg: Legjobb volna, ha az ál­lamszövetségünkbe lépne SzJctvénia. Montenegró. Bosznia és Hercegovina is, mint önálló államok. Minthogy azonban a nép itt csak autsnómiáf követel, megkell ezeknek adni legalább a közigazgatási, bíráskodási, közokta­tási, egyházi' és közgazdasági autonó­miát, Uguanilycn önkormányzatot kapjon a Bácska. Bánát és Baranya is. melu földeket a szerbek tévesen neveznek Vajdaságnak. . Horvátország a programm szerint külön alkotmánnyal is rendelkeznék. Az ország kormányzását 8 miniszter­ből és a miniszterelnökből álló kor­mánv végezné. A minisztériumok: bel­ügyi, közoktatási, igazságücvi. nem­zetgozdasági, pénzügyi, kereskedelmi, honvédelmi és népjóléti minisztérium. A horvát állam feje a bán volna. A szerb-horvát íillnmszővei^g uralkodóija a király, i ' + Kiegésziti ezeket az adatokat ffor­Oát dr. -nak a Sveh'a-párfi Venkovban m9gjeiont következő nyilatkozata: — A horvátok nemcsak azért köz­társasági pártiak, mert Sándor király . szerh és nem horvát, ők. tigymond. metffruözödéaböl köztársaságiak. Sán­dor szerb király személve eben a hor. vátoknak semmi kifogásuk nincsen. Mi horvátok azt akarjuk'; 1 hogv szá­munkra & bán legyen az. ami másutt a köztársaság elnöke. Mi azt kívánjuk, hogv a bán választásában az egész horvát nép vegyen részt. Az igv vá­lasztott bán kinevezését senki sem kell. hogy megerősítse, mert a nép, mint a legnagyobb szuverén, ruházza fel hatalmával a bénr. A szerb-borvát unió esetén semmi kifogásunk sem lesz az ellen, hccv ennek az uniónak Sándor király legyen a látható feje. A király kinevezheti a külügyminisz­tert, aki az unió kancellárja lesz. Ebben az esetlen Sándor kinVh- fogja Horvátországot Szerbiával lösszekap­csolni. £s mi szívesen fogjuk az ud­vartartás költségeinek reánk eső ré­szét fizetni. Ha peche ellátogat hoz­zánk a király, akkor ug. v fogjuk fo­gadni, mint a mi uralkodónkat — Egyenrangú tényezőknek kell len­niük.. 4 két államnak közös küiűq\i­minisztériuma tenne. Érmek a hatás­körébe tartozna ivalaraennvi külföldi konzulátus és követség igazgatása. A szövetséget alkotó két föúllumnak. Szerbiának és Horvátországnak ezen­kívül körös űgyej közé tartozna míg az idegen államokkal kötendő keres­kedelmi és poHtikal szerződések meg­kötése. Közös vámterületük lenne és közös monopóliumaik. Azonban a mo­nopóliumok jövedelme külön-külön illetné meg. Vámhatáraik nagysága szerint a két államot. A posta, láivirö, a ráértek- és sulyegvséa és sok más kevésbé fontos iirrv szintén közös lenn:. A közös pénzegvs jg kérdéséről Hor­vát dr. a következőket mondotta: — Igen ió lenne, 'ha Szerbiának és Horvátországinak' köziös oénzegyséíük Jeune. De a kőiős pénzegységgel szo­morú tapasztalataink. vannak. 1018 december l-e óta, amióla Szerbiával közös pénzünk van, Belgrád nem szűnt meg gyengíteni koronánk érté­két. 1918 december 1-én száz koroná­ért 22 svájei frankót fizettek és 1022 december 28-án száz koronánk csak 1. 40 frankot ért- Ezért jobbnak talál­juk, hocv Zágrábban bankjegykibo­csátó pénzintézetet állítsunk fel. amely hivatott iesz arra. hogy egész Horvát­ország pénzügyeit vezesse. Meg va­gyunk győződve arról, hfcgv a horvát pénz rövid idő alatt értékében emel­kedni fos. ban, vagy el ís szakadnak tölc. Azzal a gondolattal azonban Sehogysem tud­nak-megbarátkozni, hogy Bosznia is a horvát útra térjeft. Szerbia Bosznia birtokáért lett a volt monarchia ha­lálos ellensége, lvaradzsics Vuk a nagy népdalgyiijtő ideje óta bele van a szerbség gondolatvilágába idegződve, hogy Bosznia szerb föld. — bár a tör­téneti tények mást mondanak. A leg­nagyobb élő szerb tudósok és publi­cisták, Cvijics, Szpalajkovics, Mijá­tovics Európával is elhitették ezt a tételt. A Boszniáról való lemondást a szerb közvélemény elutasítja magától. Súlyosan érzik ezt a bosnyák-muzul­mánok, kiknek képviseló-klubja épen a Jovánovics beszédének elhangzását követő napon állapította meg. hopy őket a kormány állandóan mellőzi, i csak Radiccsal és Koroseccel tárgya! holott a revizionista blokknak ők a horvátokkal és szlovénekkel egyen­rangú tagjai. Megállapították továbbá, hogv amig a kormány Horvátország­ion honorálja liádics kívánságait, addig Boszniában nyíltan üldözi Szpáhó híveit. SüdJand, (polgári neve Shek Adalbert nyugalmazott bosnyák igazságügyi osztályfő), a délszláv kér­dés legnagyobb cio szakértője, könyvé­ben megirta, hogy a délszláv kérdés kulcsa Bosznia. Azóta összeomlott a monarchia. megalakult a délszláv állam, de Sudlond igazsága megma­radt igazságnak. Bosznia birtokán fog eldőlni, lesz-e délszláv kontederáeió. lesz-e Kagyszerbía, uugy jelbomlik egészen a délszláv egység.

Next

/
Oldalképek
Tartalom