Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 18. szám - A délszláv válság - Uj jóvátételi konferencia előtt?

Budapest, 1923 IV. évfolyam, 18. szám Úrm 50 korona Vasárnap, május 6. ÉS VILÁGGAZDASÁG Politikai, közgazdasági és szociálpolitikai hetilap Srerkesrtöség: Rökk SziUrd-a. 31. Tel. Jón. 62-29 Kiadóhivatal: Budapest, József-körűt 3. Tel. József 43. P«lel«e ntrkatxUi RADISICS ELEMÉR Megjelenik minden vasárnap reggel. Előfizetési ára: Egész évre 2400 kor. P<1 évre 1200 kor. Negyed évre 600 kor. Külföldre kétszeres át Főhh cikkeink s bi: A délssliv válság — Varannal Aurél: Uj jóvátételi konferencia előtt' — Levél Kínából (Tárca) — A Szedlacsek-affór — A Balkánállamok rendjeié Áog Tivadar: A dunai államkonfőderáció eszmetörténete IV. — Szociális mozgalom — Leo Donici: Az orosz forradalom — Lettország és Esztoaia hadereje"— Közgazdaság: bj.: Délszláv külkereskedelmi kérdések — Hirek. <^<X><>0<X>CKXK><><X><>00<><><XK><>^ X A délszláv válság Előrelátható volt a délszláv válság hosszas elhúzódása, hiszen nem egyszerű kornaánv, vagv parlamenti válságról van szó, hanem a délszláv állam válságáról. Ezt a jelemen az SHS királyságban tartózkodó Seton-VYatson is megállapítja az Obzor április 27-iki számában megjelent vezércikkében. Scotus Via tornak igen nagy része van abban, hogy a nyugati közvélemény n délszláv egységnek nitgnyeretett és felelőssége, tudatában nem tud mást csinálni, mint a szerbeket és a horvátokat egyaránt engedékenységre inteni. A szerbek tegyenek le a centralizmusról, Rádics menjen cl Belgrádba és szent lesz a béke. Kevés nem délszláv ember van, aki a délszláv ügyekben való jártassá;,' tekintetében versenyezhetne Scolus Viatorral, de minden tudása mellett sem tudott az angol publicista a délszláv probléma mélyére hatni: még mindig nem látja Róma és Ilyzanc kultúrájának összebékithetetlenségét, mé<? mindig nem vesz tudomást ezerháromszáz év külön állami és nemzeti történetéről, még mindig nem látja, hogy a délszláv egység fantom, mellvei politikai szélhámosok és naivak félrevezették a világot. A SZCTbek sohasem hittek a délszláv egvségtx»n, a horvát nemzet zöme is mindig elutasította magától a délszláv eszmét, melyben csak az intelligencia egv része hitt, négv évi közös állami lét sóiba kiábrándította belőle azokat a horvát politikusokat és publicistákat, akik legjöbbet te.ttck ez egységért: Trumbics. Korosec. Bauer és Jeglics érdekek, Surmin, Sorkovics, Kuskovícs stb., de Seton-Watson még hisz a délszláv egységben. Nem lájja, hoev a probléma már nem az, hegy van-e, vagy nincs-e egységes délszláv nemzet, hanem az, hogy a három délszláv nemzet akar-e, tud-e állami rezonból egviitt maradni. Pasics épen ugv a három nemzet álláspontján áll. mint Rádics, a különbség közöttük csak az. hogy. Pasics a horvátokat és szlovéneket i észben, vagy egész.ben szerb hegemónia ajatt akaria tartani, mig Rádics paritást követel. Pasicsnak szokása a válságokat a végletekig húzni, mindenféle kombinációkat végig kipróbálni és mikor sikerült minuent összekevernie. mikor már mindenki beleunt a dolosba. akkor megalakul az ui Pasics-kortrtánv. Hó»v milyen programmal, az igazán rruUéVes. hiszen akármilven proCTammot hoz is, nem veszi túlságosan komohan. A fontos Pasicsnak és híveinek uralma. Rádiós vukomerccí beszéde ar udvarban valóságos pánikot okozott. A Raguzába Buccarin át utazó délszláv és román királvnék Sziszeknél letértek a fővonalról, csak hoav Zágrábot elkerüljék, vagv amint a Balkán megírta, jie zavarják a humánus körtársMágot. A királv óhajtása az. volt, hopv a zágrábi Veszedelem ellen fosianak össze a szerb pártok: a radikálisok, demokraták és a földművesek. Ennek a koalíciónak gyenge többsége volna a szkupstinában, de számíthatna a németek és a dzsemijet támogatására is. A radikálisok nagy részének nem konveniál a demokratákkal vaJó koalíció. Szerbiában a demokraták egyetlen komoly vetélytársaik, velük leszámolni szeretnének és nem az állami hatalmat megosztani. Pasics teljesen együtt érez pártja e részével, de látva a királv óhajtását, nem tért ki a megbízatás elől. csak épen arra vette rá, b.o"v kifejezetten egy munkakormánv megalakításával bízza meg. Ez azt teszi, hogy az uj koalíciós kormány bizonyos parlamenti munka elintézésére neveztetik ki és. mikor ezt elvégezte, lemond. A lemondás után egy választó kormány alapul, melyet Pasics ismét kizárólag a radikális pártból akar összeállítani, hogv ez a demokratákat végleg megsemmisítse. Természetsen a demokraták elégge ismerik arra P-asicsot, hogy tisztában legyenek terveivel. Davidovics is, Pri bicsevics is ismeteltén bejutottak a ki rályhoz és kétszer is rákényszeritették Pasicsot mandátuma visszaadására. Közben sikerült nekik a földműves párttal szűkebb szövetséget kötniök Mindazonáltal harmadszor is Pasics kapott megbízatást és ekkor a demokraták pontokban ftxirozva közölték vele feltételeiket, melvek teljesítése esetén belépnek kormányába. E feltété lek: 1. rövid munkaDrogvaru, melynek elvégzése után kiíratnak a választások 2. a választásokat ugvanez a kormány vezeti, 3. az eltávolított demokrata tisztviselők visszahelvezendők, 4. a vá laszlási terrorban résztvett tisztviselők megbüntetendők, 5. a szkupstina el nöke demokrata legyen, 6. a kormánv ban hét tárcát kapnak a demokraták köztük a belügyit, 7. újra szervezendő a miniszteralelnöki állás, melyre demo krata nevezendő ki. — Ezek a feltét lek teljességgel nem vesznek tudomást a radikális és a demokrata párt erő viszonyaiban beállott eltolódásról 1109 —52) és in integrum restitnti6t leöve felnek a választások előtti állapotot* szerint. A kormánv már egyszer tizenkét sza vazaltal négy ellenében Kimondta hogv ellene van a demokrnt6kk.il való koalíciónak, a radikális párt rnet; ki mondta, IIORV koaBcjós alapon esni ínunkakornlánv nlakulhat és hogy a demokraták legfeljebb öt tárcát kaphatnak, dr semmi eselre sem a belügyit é> a pénzügyit, igv Pasics e demokrata kövctelé-sekel a leííhatározott.'ibban viszszautasitotta és a királynak 'íjra viszszaadta megbízat isát. A királv erre a demokrata párt elnökét. Davido'.ics Liubát bizía meg demokrata program, szerint egv koalíciós munka- és vájasztókormánv alakításával. Előre volt látható, hogv a ladikálisok nem fognak abba belemenni demokrata elnöklet alatt, amit nem fogadtak el Pasics miniszterelnöksége alatt. Davidovics azonnal meg is kapta tőlük a kosarat, de mandátumát nem adta rögtön vissza a királynak. A demokrata pártban felmerült a terv, hogv a királytól Davidovics egy kisebbségi demokrata, földműves, szocialista kormánv alakítására kérjen mandátumot. Ez a kormány bizonyos népszerű javaslatokkal (hivatalnok-, rokkanttörvénv) lépett volna a szkupstina elé abban bizván, hogv e javaslatok elbuktatását nem fogja megkockáztatni a radikális párt. E javaslatok elintézése után, vagy ha a radikálisok megakadályoznák, a letárgyalásukat, azonnal a kormánv uj választásokat irt volna ki s miután a három párt mostani választásokon együttvéve negyvenezerrel több szavazatot kapott, mint a radikálisok, ámbár mandátumaik aránya 65.108, biztosra veszik, hogv a kormányhatalom birtokában többségre tennének szert. Davidovics, ugy látszik, azt a benyomást nyerte, hogv az udvar egyelőre idegenkedik ettől a tervtől, ezért végül is visszaadta a királvnak mandátumát. A Davidovics-féle kísérlet meghiúsulása után három lehetőség kínálkozott. Az egyik a demokrata, földműves, szocialista koalíció volt. Eleve, valószínűtlennek látszott azonban, hogv a király addig kisebbségi kormányt nevezzen sokba a vidovdáni alkotmány védelmének jelszavával a blokk ellen, vagy megegyezés esetén a revidiált alkotmány számára a blokkal szövetkezve keresve többséget. A harmadik kombinációt Pribicsevics, a Národna übrána, az orjunások és más felelőtlen elemek propagálják. Ez egy pártonkívüli politikusokból, katonákból és hivatalnokokból álló kormány Szlepánovics tábornok elnöklete alatt, mely először a szkupstinával próbálna dolgozni és ha ez néni menne, akkor nélküle kormányozna és hoszszabb ideig preparálná az országot az uj választásra az ismert pribicsevicsiánus eszközökkel. Aligha hihető, hogy a korona, végső szükség esetét kivéve, ilyen megoldáshoz nyúlna. Ebben a helyzetben határozta el magát a király a homogén radikális kormány kinevezésére, ami még mindig a legparlamentárisabb megoldás és ami a megegyezés kilátásait a legkevésbbé rontja meg. A Revue des deux Mondesban Pinon René a politikai szabadiskola tanára hosszabb cikkben foglalkozik a délszláv helyzettel. Figyelmezteti a szerbeket, hogy a délszláv-államot nem egyedül a szerb fegyverek hozták létre, hanem az ántánt győzelme és a többi délszlávok akarata is. Nincs tehát joguk . centralista rendszerüket egyszerűen rákényszeríteni a horváki, amíg van remény egy relatív több- ,okra és szlovénekre. Ez olyas valamit ségi kormánv alakulősához. Ez volna ' árul el, mintha az ántánt szükség a homogén radikális kormány, mely a németek és a dzsemijet támogatása mellett Rúdicsék távollétében többséggel bir a szkupslinában (244 mandátum közül 131). A radikális kormány bizonyos sürgős (budget) és népjóléti törvények meghozása után uj választójogot hozna és párhuzamosan tárgyalásokat folytatna a revizionista blokkal. E tárgyalások eredménye szeesetén beavatkozásra is hajlandó volna a délszláv beloiszályba. Akik a délszláv állam fenmaradasát akarják, feszítsék meg most minden erejüket. Mert az állami krizis már tagádhatát. lanul beállott; akik nem akarják, várjanak nyugodtan: a délszláo történelem Jankovies-féle másadik knrszakn itt van és ellenállhatatlan erővel fejlődik a harmadik korszcil; felé, amikor a rint menne aztán belq a választá- < délszláv nemzetek szétmennek. bj. CK>000<x><><x><>0<><>0000000 vUj jóvátételi Konferencia előtt? Irta i Vara Louclvcur londoni utja és Sir W. Joynson Hicks angol miniszter, Curson és Guy franciabarát nyilatkozatai még nem oldották meg a német reparáció és a Ruhr-mcgszállás problémáját, de a három hónapos megszállás perspektívája mintha megtisztult volna, mintha határozottabbá vált volna. Nem tudjuk, vájjon valóra fognnk-e válni azok a hitek, amelyek Párisbuji ujabb jóvátételi konferencia összehívásáról keringenek, de ugy Játjuk, mintha Loucheur utja nyomán Angliában újból felülkerekedett volna az az irányzat, amely tisztán látja, hogy a jóvátétel kérdéséi csakis Anglia és Franciaország cgi/ütt, — de nem egymással szemben oldhatja meg. Mint Lloyd George, ez a cinikus kalmár, aki ma az angol rarlatmuHben, népgviilésben cs a Hearst sajtéban vagdalkozik az ellen a politika ellen, amehet ő maga kezdeményezett és •) E cikk politikai felfogásában eltér lapunk irányától. Mégis közöltük c sorokat, részben, inert teret óbajlunk adni a k-gellentétesebb véleménynyilvánításoknak, részben, mart a szerző mondanivalóját tartalmas 6s érdekes okfejtéssel támasztja alá. nuai Aurél* ugyanazokkal a fegyverekkel akarja talpraállitani Európát, amelyekkel rombndöntötte, Bonar Law is akkor fog politikája revideálásához. mfl;or a Rubr megszállás és az általano* európai káosz mái megsemmisüléssel fenyegeti az angol terveket Loucheur utazását és a Poincaré•laspar találkozást tehát valóban ugy kell tekintenünk, mint egy ujnbb jóvátételi konferencia előkészítését, amely talán mintegy befejezésül fog szolgálni a januárban eredménytelenül szétszéledt párisi konrereneiáhoi. Ez a befej?z<és azonban forduhríot jelenthet Anglia politikájában és fordulatot jelenthet Németország helyzetében is. A Cuno-korm ;tiv, :nnely egy vélt angol-francia ellentéten épült fel és eTc'södött meg, válságos helyzetbe kerül, ha az uj konferencián a szövetségesek áthidalják a Bradbury-féle és a francj.t ijóvitételi tervezet közötti ellentétet, amely a párisi konferenciamegszakítására vezetett. Cuno politi? kája uem látszik észrevenni azt a veszélyt, amely a közeljövőb?n fenyegeti és ha Roscnberg legutóbbi beszédét olvassuk, 6kuon« sorsára kell vissza-