Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 17. szám - Mióta van Batávia Ceylon és Gibraltár Afrikában?

* Vasárnap, 1923 április 29. ofttf nem ml választoltunk. — Bár Rá<Jfcs ez a felfogása nem voll isrtícretIn. mégis kinos megdöbbenést okozóit Belgrádban, hogy a paraszlvezér ismét Ily élesen hangsúlyozza köztársasági program m ját. Ezután a tárgyalásokról mondott el tészleleket. Boszniáról a radikálisok nem voltak hajlandók- tárgyalni, mert az szerb föld. Ezzel szemben megállapítja, hocv Bosznia muzulmán-horvát Í

ibbséget választott, hogy a szerbbarát iaglajics egyetlen mandálumot sem apott, Szpáhóra azért szavaztak a muzulmánok, mert zágrábi orientációt Srdetatt. Szpáhő tizennyolc tBgu képselöi táborában tizenhatan \ állják tagúkat íentartás nélkül horvátokik, ketten nem foglaltak végleges élIspontot a nemzeti kérdésben de Iszerbnek senkisem mondja magát. A muzulmánok most a mi tudtunkkal és t^negbúásujikkal.. mentek Belgrádba, folytatta, dc eljöhet az idő, mikor ott kell bagyniok a szkupstinát és le kell ' JrÖpnioi • a szerb miniszteri székeket. ''Jegyezzék ineg a muzulmánok hogy ftnnyit foguak elérni, amennyi bátor-, (águk van, ha újra szerb igába hajtják . 'fejüket, nekünk kellemetlentéget okor'nak, de magukat tönkre teszik. A muzulmánok bátortalanságának ez eléggé érthető megrov^a után megdicsérte Ko; rojec és a szlovének elszánt magatartását. Ezután áttért a nemzetközi helyet megvilágítására. A horvát nemzet kis toemzet, nagy nemretek barátságát kel! keresnie. „Soha Európa nem volt olyan ostoba, mint ma. " Imperializmusuk miatt nem lehet az olaszokra és a fran« { ciákra gondolni. Az oroszok teslvé- í reink, bármilyen kormányuk legyen is. 'A németek n világ legbecsületesebb és ' legmunkásabb népe, az 6 barátságukat 'keressük, ha nem lesmek császári királvi katonaáJlammá. A német bölcsességtől és belátástól várja a horvát neméét és kultúrája értékének felismerését, felismerését annak, hogy mily magasan áll Belgrád felett. Ezzel a német nemzettel együtt érez a horvát utolsó lehelletéig. — Nehéz megérteni, hogy mi célja volt Rádics e külpolitikai exkurziójának. Belgrádnak mindenesetre megkönnyítette azt a munkát, hogy Rádicsot és mozgalmát az ántánt előtt az uj európai világrend veszedelmének tüntesse fel. Ha Európa megtanulja becsühii i borvát nemzetet, fejtegette a paras-^. vezér, akkor meg fogja érteni, hogy a horvátok nem felejtik el Belgrádnak harmincezer horvát paraszt niegbotozását csupán csak köztársasági meggyőződésük miatt. Soha nem lesz többé egy horvát sem, aki azt fogja mondani, hogy a horvát és a szerb egy nemzet. „A bakó és áldozata nem lehet egy". Tudjuk, hogv a szerb paraszt e gazságokért nem felelős közvetlenül, de közvetve igen, mert soha nem tiltakozott ellenük. Ezért oly nehéz megegyezni bármilyen szerb politikussal is. A szerbek azt hiszik, hosy holmi miniszteri székekért ni lemondunk köztársaságunkról, hoe*3Ü államunkról, de miért nem moQé^ak le ők, ha egyek vagyunk, aa f Királyukról és szerb államukról? Nehéz a szerbekkai megegyezni, mert Belgrádban ötven család, egy kapitalista rablá, cfrtcdr banda rendelkezik, mely kannal közt tartja az egész országot, bogy kifoszthassa. Ez a banda küldi ránk az orjunásokat, de megtörténhetik, hogyha az orjunások egy faluba mennek, többé onnan nem jönnek vissza. Ha hadsereget küldenek ellenünk,. erre is van orvosságunk, de hogy milyen, azt nem mondfuk meg. " Pasicaról azt írja az angol sajtó, hogy balkáni, hogy erőszakoskodó, hogy nem lehet neki hinni. Ez a Pasics Nagyszerbiát igórt a szarbeknek éí Eszhaéziút, — az S. H. S. kigunyoláua. — csinált, ez a Pasics Európának a délszlávok' felszabadítását Ígérte és cl akarja sikkasztani a horvát államot. A horvát nemzet elismeri az fi megkérdezése nélkül csinált délszláv egységet, mert Európa csinálta. <*« nem ismeri aí, hogy e nemzetközileg megállapított területen Belgrád a saját képva éV kfjdve sierüit eentíitlizálhfls írjük délszláv.. egísi-' get, azért vagyunk hajlandók tárgyalni u szerb többségi parií. i!. A radilúlltok azt mondják, hogy szepnralislák vagyunk, l'ersze, hogy azok vagyunk, mi magunk akarjuk saját államunkat berendezni és magunk akarjuk megállapítani, mi maradhat közös ügynek. . Megmondta a radikálisoknak, hogy csekély politikai bölcsességet árultak el. mikor négy év alatt csak egyszer jutottak el Zágrábba. Megmondta nékik, ha még mindig nem ismerik fel a helyzetet, írjanak ki uj választásokat és ö győzni fog a Vojvodjnaban. Mac; dónjában. sőt Srerbiában is. Három cioicot fog 6 megmagyarázni az uj választásokon mindenkinek: hogy, i gummi golyók l szavazógolyók) erösebPtk az ólomgolyóknál, az eke erösebb a bajonetrnél és a szellem erösebb. ) testnél. A szerbek idegen erőszak ellen öarcoltak mi hazai erőszak, csalás es igazságtalanság ellca. Felhívjuk a izera testvéreket, tartsanak velünk, különben bekerítjük őket. Mi igenis megeggezést akarunk, de nem a szerb királlyal, hanem a szerb ncppel, hogy mi lesz a szerb királlyal, u a mi egyezségünktől függ. Ez a kivonat természetesen csak halvány mását adja a sajátos zamatu rádksi ékasszóláznek, melynek teljes élvezetéhez horvát parasztnak kell lenni. Akkor azok a közismert rádicsi gondolatugrások, ellentmondások, kiszólások valabogyan eltűnnek és csak a parasztot fanatizálni tudó agitátor verhetetlen logikája marad meg. Akármilyen szkepszissel is fogadjuk Rádics minden szavát, akármily kevéssé vegyük is komolyan színfalhasogató demagógiáját, e beszédből világos, hogy Rádiccsal alkudozni ugyan lehet, de tessék-lássék engedmények alapján vele kiegyezni nem lehel. A gyűlésen meg sokan szónokoltak, köztük a Horvát Egyesülés Pártja nevófcen Szrkulj volt zágrábi polgármester is, de e beszédek érdektelenek. Rádics zárószavaiban kiátkozta a horvát nemzetből • (I) Drinkovicsot, a Horvát Egyesülés elnökét és két hercegovinai parasztpárti képviselőt. Kordicsot. és Mlinaricsot, mert az ő kijátszásával vál lasztatták meg magukat. Kijelentette, hogv amíg a szerbek nem teljesítették \ tárgyalások előfeltételeit, tisztessége* kormányzatot nem létesítenek es meg tts. ii szüntetik a törvénytelenségeket *5cf. 's '. rni áll velük szóba, ami nem icszí az., bogy szükség esetén nem meg*' Belgiádba a kormány megbukta fására. A vuiUHAMeej gyűlés közvetlen kövelkezniénve a ' ormánv lemondása volt. Pasics nc-r. e»ért szokott lemondani, hogy menji-n. hanem azért, hogy ii i»a jöhessen. A kormány lemondása szükséges volt, hogv a parlament elnapolható legyén, mert a parlament ben Rádicsék távollétében is a leszavazás veszedelme fenyegeti Pasicsot. Az első erőpróba, az elnökválasztás ugyan w kormány javára ütött ki. a mennyiben Peles 128 szavazatával szemben a demokrata Pécsics 47. n muzulmán Hrasznica, akire a szotvének is szavaztak 40, a fóldmivespárti Lázics 11 szavazatot kapott, mig 3 szavazólnp üresen maradt, de a többség épen nem nagy 1128 — 102! és ez is csak a németek, a dzsemijet, a román és a nagyszeib képviselő szavatataival jött össze és nincs arra garancia, hogv ezek holnap nem az ellenzékkel szavaznak-e. A két hét óta folyó korményalakitó tárgyalások egyelőre négy lehetőséget vetettek fel. Az első, amire Belgrádban a vukomereci gyűlés hatása alatt elszánták magukat, a radikális-demokrata koalíció feltámasztása, esetleg kiegészítve a szerb földművespárrtal. Ez a pribicst vicsi politika diadalát jelentené, a szélső harcot a revizionista blokk ellen. Rádics megmondta, hogy ez polgárháborút vonhat maga után, Korosec és Szpáhó kilátásba helyezték, hogy ez esetre otthagyják a parlamentet és Davidovics és a radikális párt egyrésze iz vonakodik « koalícióban résztvenni. '. V második kombináció egy Pasira—Davidovics. —Kc-osrc—Szpáhómany esetleg Davidqvj^ ktk«nc3. oriadliik Iiádiis m\ LIH IV. lii'vté. iéUil, hangsúlyozták uionarcítí U erzelin ikcS, Rádics is eliiülm, Iwav a revizionista blokkon belül dlcütúick \ annál., hiszen ezért dorgálta m g hvilván ati muzulmánokat, chből nénv Ivek n-t következtették, ho^*v g revklonista blokkot szét lelirt ugrasztani és Korosecct cs Szpáhiit n-. 'mi koncesszii'kk. il ismét Belgrád szolgálatába lehet hajtani. Mióta ez orjuná'ok Ximonvhan több muzulmán képviselőt hátösiígi a«»zisztenciá' al megvertek, egvre csökken a rernénv. hocy e tervből lehet valami. A harmadik kombináció homocán radikális kormány, mely újra nró bélkoznek Rádiccsal égyezkedni. A negyedik lehetőség Davidovics inepbi zatása, aki uj alapokon tárgvalna CRVrészt a radikálisokkal, másrészt a revizionistákkal. Jóslásokba bocsátkozni nem hálás <i )iog. Az azonban bizonyos, hogy a inig a vukomereci bis/éd közvetlen hatása alatt az erős kéz kormányának U; ve nyomult előtérbe, addig a beszéd In i talm inak és súlyának teljes átértésc után ismét n megegyezéses politika kilátásai erősödnek. Eavrc többen jönnek rá arra az igazságra, amit Prótics hiídetetr' a RadiJtdlbnn, hogv lehet Rátjic. ' akármilyen ember, de mögötte áll a horvát nemzet, lehet erőszakkal és választási geometriákkal a parla mentből kizárni Rádicsot. ez azonban M-; mmit sem fog változtatni azon. a belvízien, hogv mögötte milliók vannak, lendf mea kell egyezni vele, vonja le a konzekvenciát Prótics. tehát ki kell a horvátokat és a szfooénel: et amputálni, feleli erre a Vréme. bj. A Mióta van Batávia, Ceylon és Gibraltár Afrikában ? Még egyszer Czakó István könyve*) A Külügyi Társaságnak be kellene vonnia a könyvet —.. fcibere necesse est. vivere non no; «set — mondták a régiek, akik nagv megtisztelésben részesitrtték az irástudománvt és annak mestereit" — igv kezdi müvének egv fejezetét Czakó István dr. Sajnos A világsajtó multfa és jelene (megjelent a Külügyi Könyvtár hetedik kötete gyanánt) cimü munkájának áttanulmányozása Titán, legalább is az erre az irásmüre vonatkozóan, a régiek véleményével homlokegyenest ellenkező álláspontra jutottunk. Czakó István dr. kónwe a műit év decemberéntk végén jelent meg a könyvpiacon. Mindjárt a könw magjelenése után a Magyar Külpolitika két bírálatban is felhívta a figyelmet több fogyatkozására és polemizált a magyar sajtópropagandára vonatkozó i kissé naiv - fejtegetésekkel. Bangha Béla a Magvar Kultúrában szintén fel&arolia o Uönyr néWnv tévedését. —- de ugvlátszik csak ez a három biráló lapozta át flxvelemmel a könvvet. mert a többi bírálat csodálatraméltóképen hasznosnak és hézagpótlónak találja a munkát. Az alábbfakban az! akarjuk kimutfttni. hogy Czakó müve nemcs-ak nem haszüos és hézagpótló, de a legnagyobb mértékben káros, mert tömegesen tartalmaz tévedéseket és hamis adatokat, amelvek csak arra alkalmasak, hogv az. olvasóközönségei félrevezessék és a Magyar Külügyi Társaságot, amely a könvvet kiadta, diszkreditálják. A szerző saját szavai szerint nem kívánta a sajtó történetének tudományos* feldolgozását adni, hanem a külföldi saitókrömkák módjára kívánta a világsajtót vázlatosan ismertetni. VizsgAtódlisaiiikban tctrdt nem annyira a lvevczatö fejtegebósíket fogjuk biráJni, mint inkáibb a napjainkban megjelenő lapokat ismertető részt. Azt a szerény kérdést azonban mégis felvetjük, honnét vette a szerző azt a felületesen téves adatiit. hogy „a babiloniak fatáblákra vésett hátramaradt Írásai a könvvnTomtatés lei?k?7d»t!el gesebb formái" vagy hogv a „jezsuiták a renaissanos korában tudománvas búvárkodást fejteitek ki?". Vagv nem vall-e téliesen pongyola stílusra, mikor az Európában működő amerikai publicisták sorában ott találjuk Kevnes, Sleed. Tardicu stb. nevét, akik tudvalevően angol, illetve francia irák? A külföldi krónikák, amelyekre a szerző annyira szeret hivatkozni s amelyeket kétségtelenül fej is használt (például az „Armmilr* de la Prasse • A Uatnrar Külpolitika kél tsfetn ts foglalkozóit már Czakó István könyvével. Ha mégis ujbót visszatérünk rá, szzel korántsem akarunk nagyobb Jelentőséget adni a miinek, mint amekkorát megérdemel. Közöltük a kritikát, egvfelB) mert bnrntt kézből kapruk, másfelől mert osztjuk a szerzőnek azt a véleményét, hogv a Külügyi Társaséinak ezt a müvet repu»j»«?Wa érdekében. ^»»a*. ktU yoonio. írancaise et étrangére" 1M2. évi kötetéti nem kívánnak egyebet nvuJtanX mint a lapok pontos címjegyzékét azok irányának rőVid megjelölésével. A Külügyi Társaság által kiadott kézikönyvétől azonban a sajtőviuonyok rövid, száiaz. de kimerítő ismertetésit is vártuk volna. 1 Különösen áll ez a majrvar sajtóra. Nem értlük miért nem kivánt a szerző, hogy saját szavait idézzük, a magvat sajtóval bővebben foglalkozni. Azok a bizonvos külföldi sajtókrónikák még beosztásukban is kiemelik hazájuk aattójit és főfeladatuknak tekintik, a hazai sajtó hiánytalan ismertetését. A magvar kézikönyv megelégszik azzal, hogy néhány frázist mond e». Kossutbot. Keményt még megemlíti egyszóval, de már Rákosi Jenő működésének méltatását, a bulevard sajtó (Az Est stb) araerikai méreta kifejlődését, a keresztény sajtó kialakulását hiába keressük. A lapok iránvét eavK semmitmondó jelzővel állapítja meg. például a Pester Llovd vagv Friss l'iság liberális, az Az Újság vagv Magyarország szélsftliberális leírót kap az olvasó jobb tájékoztatására. Mé> feltűnőbb, hogv a vidéki lapoknak az iránvót sem jelöli meg, holott a kisebb német vidéki lapnál sem feleüi el megjelölni a pártállást. Már nedig nézetem szerint a maavar olvasót mé^ is csak jobban érdekli, hocr példáuf a Debreceni Vjsáa, a Miskolci Napló, vagv a pécsi Dunántúl, minő pártállásu, mint az, hogv a Domeránial vSíofp három Uberális és egv nacionalista, vagv a hannoveri Harbura két nacionalista és egv szocialista lappal rendelkezik. Persze szerzőnk fölhozhatná ollenérvfil. hogv az a külföldi évkönyv, amelyből adatait szedte, éppen a magyar sajtóra nézve nagyon hézagos adatokai tartalmazott. Ámde véleményem szerint éppen a magyar sajtókrónikásnak volna feladata, hogv megszerezze a magyar saftóra vonatkozó pontos adatokat és ürv forrásmunkául lehessen azoknak a biaonvos külföldi évkönyveknek. Továbbmenve, ha az utódállamod sí'jtóiát, niindenekelStt Romániáét nézzük, a bosszú Iára eresztett bevezetés nem tud a 70-«s 80-as évek kitűnő lapjáról a konzervatív párti Timoul. ról. melvet a nagy oláh költő Eminescit szerkesztett, nem tud a iassy-í hírlapirodalomról, az Universul alapilóia Lulgi Cazzavillan nála Cassavillanl. Nómet 1»P szerinte a régi Románia terQIetén sohasem jelent meg. ugvlátszik ni>m hallott a Bukarester Lloyd-ról, nem is szólva arról, hogy volt Idő, mikor Romániának egyszerre két némeájlaoia is volt. Természetes, ezek után, hogy a romén kirftlvsúa magvar lapjairól sem tud. pedig 38". "> óla mindig volt Bukarestben magyar. lap s ma is működik ai Élet eimü re-j formfitua hejilpp. íá*aa ai i. tórt*Ji, ^rfritT; o^,