Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 16. szám - Szerb-horvát tárgyalások

Vasárnap. 1923 április 22. MAGYAR KÜLPOLITIKA 1 Aegci-teiiger szigeteire <lei>orl-. M»a. \ munkássai-iiak erélyes és ügvséses k-i­lépése sikerrel j; Ut á vwetúik vissza­kapták szabadságukat. A» A!talúni: 5 Munkásszöyeiségen ki­viil maradt munkusszerve/. eti'k közül csak a kikölőmunkások.: i vasutasok csoportját lchci megemlíteni. Azonban a IV. I„Y vasutassztrájk után a koniimi­nista befolyás a vasutasok csoportjá­ban is ü. i'nviia mege. o. >ödott. hogv a kormány szükségesnek lália az 1922. évi április; * összehívott kongresszust, amelyen az Általános Munkásszö-. el­véghez való csatlakozás clhalá­ro*ása biztosítva volt, betiltani. Az 1922. év végen az Általános Munkas­szövetségnak nagvobb csoportját ké­pezte a dohánymunknsik 16000, a tengeri, és kikötömunkúsok S500, az f. ektroterhn'ikusok 5000. a sütömun­kások 3000, a szállítómunkások 1500 tacu szervezete Görögországban összesen 150— •JOO. OOO munkás van. akik közül az iparban dolgoiík 36. 000., \z Általános Munkásszövei. séa, keretében 40. 000 -/eivezett munkás csoportosult. Az egyes szövetségi csoportok sajtó­ongénuuiokkal is rendelkeznek. \ vas. iitassservezel lapja 5000, a d'. 'iié/nv­mtpikássíervézeté 3000, a posta- és távirómunkásszervezeté 2000 példány* ban jelenik meg. A kommunista i>árt lapja a.. Risos­pastis'', amely egyúttal központi or­gánuma az Altalános Munkásszővct­ségnek is. Az Alíalános Munkásszövet; ég, együtt dolgozik a kommunista párttal és or­ganikus kapcsolatban van azzal. Min­den fontos akc; ót a kommunista párt oz Általános Munkásszövrtséggel közö­sen szervez mec és a kiáltványokat is a. viiltfsen irják ocooo«oc<x>ooocoooooo<>ocooo<>cooooooo<x>oo*ooooooooo<>ooo<> San Marino forradalma A fasizták ragadták magukhoz a hatalmat A háború utáni világválságban két s?éKe<. (jjps iránvró hallunk legtöb­bet: a kommunizmusról és a fásitfinus­ról. Meglehetős rokonjelenségek. A viiág kiábrándult a háború és az azt követő bjke öfületéban mindenféle régi rendszeritől é% jelszóból. Az alkot­mány, a szabadság1, egyenlőség, testvé­riség, mind nem akadályozta mog, hogy a világ egyik fele a másik felét és önmagát e! ne pusztítsa, természet, szerű folyománya tehát a kiábrándu­lásnak, hogy legalább átmenetileg tudni sem akar ezekről a régi jelsza­vakról. Az orosz kommunizmus éppen olyan zsarnokság, az egyéni szabadsá. got teljesen megbénító rendszer, mint az olasz fasizmus, de mindkettő meg­van. mindkettőVcl számolni kell és bármilyen véleményünk van is róluk, c' kell ismernümk. hogy ez idő szerint Európában a legnagyobb hatóoro. Normális körülmények között mind­kettőt csak tömegőrületnek lehetne bé­lyegemi, a mai viszonyok között azon­ban uralkodó kormányrendszerek. Érdekes párhuzamot lehetne vonni a két rendszer közt. de nem ez a cé­lunk. A fasizmus hódító erpjérc aka­rok íünutatni, hogy legújabban ura­lomra tudott jutni ecy olyan ezeröt­százéves országocskában is, mely fö­lött a századok t. 'ljesen nyomtalanul rcpiifc'ek el, mely nem politizált, mely valóságos kis Eldorádó volt a mara­kodó néprk. tengerében, olyan apró áííamocska, melynek létezéséről is csak igen pontos statisztika Kéziköny­vekből lehetett értesülni. £x most ez az állam t» fasiztéoá alakult. Sun Marino 'köztárwaságró'í van SZŐ. Ez a boldog ország az. olasz félszigeten húzódik meg Birninitől nem messzi­déire. Só négyretkilométer terjedelem. ÍM H tehát éppen tizenegyszer lérne el Kecskemét területén. Van 11. 000 ip­koa. Valamikor Dioclefian c«jszírnik, a kereszténységre, áttért egyik nt?to­riánus kapitánya. Mari-mis alapította s jóla is vette nevét. A legenda szerint, mert hadserege, államadóssága, kii'', képviselete s más eíTéle kelléke ni-i­cseni ugyan San Marinonak, alapítási legendája azonban van, Ma. -ians a Titán tetején imádkozott és utána lá­tomása volt. hogy egy angva) száll le az égből és ezt mondja: — Szabad és nemes államot fogsz, alapítani, mely túléli az összes, lobbi országokat, ba utódaid meg tudják becsülni a szabadság jótéteményét. Marinus rögtön keresztet állított fel a Titanhegyvn és rávéste a tiberf* szót. Aztán megalapította az ui várost rs államot, melynek azóta babonás jelmondata volt a szabadsáv. Szabad­ság uralkodott itt rnásfé-lcírcdéyen ót, demagógok és agitátorok nélkül. Al­kotmánya ennyi idő alatt nem válto­zott: a polgárok választanak egv hat. van tagú tanácsot, ez választ két ré­gemskapitáiiyt. ezek közül egyik köz­társasági slrjök. a másik rniniszter­választás s rendesen a másik lesz mi­niszterelnök és az egyik köztársasági elnök. Minisztérium nincs, hadsereg nincs, hivatalnokok nincsenek, a két régens intéz e! mindenféle hivatalos ügyet, ezész karhatalmuk két rendőr: egyik az Országház kapujában, a má­sik az előszobában. Az Országház egy­úttal városiház. múzeum, anyakönyvi hivatal és bíróság- A hatvuntagu vá­rosi tanács havonként összeül s tudo­másul veszi aa államügyek menetét. Nincs restancia, egyik üléstől a má­sikig mindent fel kell dolgozni. Az ál­lam többi lakosa végzi nyugodtan dol­gát, nem politizál, nem izgul, idege­nekkel nem ion össze, mert a kis ál­lamnak nincsen vasútja, az olasz­országi vasul vonalak ríeut érintik s aki oda akarna látogatni, a legnagyobb nehézséggel talál oda, annyira félre­esik niindeníéle fortalomlól. iMig köröskörül másfélezredéven áf gyilkolták egymást az emberek, el­bukott a nagy Római Birodalom, Ipn­gohardok. cgvéb barbárok özönlötték cl Itáliát, majd a középkorban gvejfek és gibbclinek marakodtak, idegen bó­dítók ülték moö századokra az olasz rónákat, a Titanhegv sohasem látott ellensvtfet. Nem esett utiába senkinek és Napóleonig semmiféle hódító fel nr-m fedezte. De Napóleon is annyira tiszteletben tartotta az é-vszázados sza­badiig békés fészkét. h"KV nem vo­null be oda, hanem 1790-ban egy Monge nevü tisztiével, mint követtel kerestette meg. Onofri volt » rfUens­kan^lánv. Ennek adta elő u francia követ Napóleon üdvözletét, összehason­lítva ékes beszédében San Marinot AténneX THé&aval. ltómával s az ókor egj-éb hires ki">/>, ii'saságaival s aztán felajánlott jelentékeny szomszédos terü­leteket ajánoVkul. bOftv kebelezze be San Marino. OHWW és a tárnics vissza, utasította az a jándékot. Napóleon kissé, elbámult, de nem bnragudott meg. fin­nem levélben írta m?« a régensnek. bogy ö megérti ezt a nemes gesztust, metóVél nz ország területének mww­gyobbitását visszautasított;, s küld he­lyette néhány szekéY búzát és négy ágynt. A tanács köszönettel fogadta a búzát, de az ágyukat, visszaküldte. Sun Marino nem háborúzott soha SettkiveU nincs ís katonasága, nem is akar tar­tani s icv ágyukra nincs szüksége. Azóta megint eltelt ötnegyed cvszá. ­zatl. San MaTÍnot nem Iráiilolla azóta sem senki, pénzének értéke nem ment le. budgelje nem /. (u\iH deileittel s most mégis s-z n hír jön. hogy a fasiszták San Marinob; \n meabitktaUák a tonácot és kezükbe ragadták a ha­talmat. Hát már a THaiihegy, sem ÜWBUD" a háború utáni felfordul ásókkal szim­ben? <X><X><>^<>OsX>OOC><><?<><><><><^^ jVMMyjm KÜLP0LI7 **mmd*n ho 1-től és 15-től kez­jSittft^Tiifí"lebet el°íl2efDi­Pár nappal Szupiló Gyivó földmü­velésügyi minisz'ter balul kiütött zá­grábi kiküldetése után. Itftdics azt a két parasztpárti képviselőt, 1 akit a Szupijóval való tárgyaiáira is dele­gált. Macsek és Krnjcvics ügyvédeket, belgrádba küldte. Macsekék belgrádi ltja a be nem avatottakat meglepetés­ként érte és maga az a ténv, hogy Hádics Szupiló kikosarazása u'án lé­t>és?ket fesz a megegyezés felé, opti­mista hangulatot keltett. Macsek és társa összesen egy napot töltöttek Belgrádban. Először Jováno­vics Ljuba vallásügyi miniszterrel tár­gvaltak. aki ma Pasics mellett a radi­kális párt föirányilóia. s akit a kor­mány már régebben megbízott a hor­vátokkal való tárgyalással, azután Jo­vánoviccsal és Pasiccsal egvüll. ITazá utazásuk elölt a horvát képviselők bi­zakodó kijelentéseket tettek és Pasics ' ' rnvezetéböl is a megegyezés lehe­tőségének hirc terjedt el. Hogy tulajdonképen miről folyt a tárgyalás, azt nem tudjuk pontosan, líádics lapja azt irta, hogy a két kép­viselőt a parasztpárt vezetősége küldte Belgrádba azzal a megbízatással, kö­zöljék a radikális párt vezetőive), bogv: 1. a Horv. il Nemzeti Képviselet ad­dig semmiféle tárgyalásokba nem bo­csátkozik a radikális pirttai, mig a kormány Horvátország parcellációját, j •— a vidovdáni alkotmány megvei be­I osztásának végrehajtását, a horvát or­í szágos kormány likvidálását, horvát ; megyéknek a közigazgatás különféle ágaiban Zágrábtól való elszakitását, — ' meg nem szünteti; 2. hogy minden megegyezésnek ut­I ját állja a szerb hatóságok magatar­tása az éhező Dalmácia lakosságával szemben: 3. hogy amennyiben ? radikális párt tárgvalásokba óhajtana bocsát­kozm> a Horvát Nemzeti Képviselettel, értesítse erről egyidejűleg Korosecet és. Szpáhót is. Itádics kommentárja sem leplezi le ti dolgok lényegét, de belőle három elvan momentum emelkedik ki. amely eléggé élesen íncíhuzza a határvoiia­lakal a szerb-horvát iárgvalások kere­tei körül. Az egyik az. - hogy Bádics a Horvát Nemzeti Képviselet nevében beszél, tehát 'nem mint pártvet ér tár­gyal, hanem mint a horvát nemzet vezére és nem a kormánnyal akar tárgvalni, hanem a radikális pfilfhO, melynek a szerb nemzet többséget adott. S/óval egyenrangú félként, nemzet u nemzettel, bocsátkozik alku­dozásba. A másik az. bogv a vidovdáni al­kotmány végrehajtásának azonnal való felfüggesztését kívánja, azaz hangsúlyom, hogv mivel ez a horvát nemzet közreműködésé nélkül jött létre, érvénytelen és érvénytelensége a végre nem hajtás által szerb rész­ről is elismerendő. A harmadik az, hogy a szlovénekkel és bosnyák mu­zulmánokkal kötőit szövetség clisme­résél kivánji B. •Igrádlól. melv ime unm egyezkedbetik íübbé külön-külön a három párttal, hanem csak a há­rom nemzet blokkjával. Macsek a belgrádi Pravdában adott interjúval érdekesen egészítette ki ve­zére kommentárját. Szerinte a dél­szláv államnak irten szrles alapokra cpiielt kontöderáciává kell átalakul­rifn felclvs országos kormúnuokkal cs i>rirlanienlekkel. Lehel szó egy köz­ponti kormányról és parlamentről is, de csak a küiügvekre nézve. A kor­mányformát a konföderáció minden állama maga állapítja meg maga szá­mára. Horvátország köztársaság lesz, de Sándor királyt hajlandó elismerni a délszláv szuverénitás kifejezőjének sk külföld gélé es hajlandó elismerni tárgyalások a hadsereg legfőbb parapcsuckáüál Ezen elvek honorálása esetén a pa­i: >>zlpart beléphet a radikális kor­manyba. Ha erre a radikálisok néni kaphatók. Davidóvfcsho'z lógnak for­dulni is a szkupstinában vele ellenzé­ket alkotnak. ^ A radikális párt ugyan nem ismerte el Rádics elveit, de nem is tekintette a/okat a további tárgyalások akadá­lyának, különben is látni való volt, bogv sem Bádics. sem Macsek nem tudnak következetesen iaecr:. 4iadni s» két egyenrangú parlament és a külön nemzetek ideológiájánál, ami a meg­egyezés esélyeit növeli. Macsekék el­utazását követő harmadik napon a radikális párt elnöke, Gjuricsíc* Murkó volt niinis/tn- é,:,, 1'iri titkára, . lanjics Vója képviselő, a párt megbí­zásából Zágrábba utazlak és olt két napig tárgyaltak, A tárgyalások külsőségeiben ftogy mértékben respektálták Hádics áílás­l>"ntjál. Nem a kormánv képviselőit küldték Zágrábba, hanem a radikális pálléit. Egyidejűleg értesít llék Koro­secct és Szpáhót zágrábi uljukról, ugy hogy a tárgyalásokon resztvettek Ko­rosec, tírejc, Szmodej és Ktamzar szlovén, Szpáhó képviselefébea Kule­novícs, Kapetánovics és Ajánovics bosnyák muzulmán képviselők, sót utóbb Bájics buoyevác képviselő is. miután a bunyevác-sokáe párt a re­vizionista blokkhoz, közelebbről Ko­rosechez csatlakozott. A tárgyalásokon később részt vett Dimítrijevics mace­dóniai szerb radikális képviselő is. A lárgyalásokról kiadótI hivatalos horvát kommüniké, Gjuricsics tilta­kozása nélkül, a radikális pártnak a horvát és a szlovén nemzetek és a Délszláv Muzulmán Organizáció meg­bizottaival való egyezkedéséről beszél. A tárgyaló képviselők együttesen vo­nultak ki a Mirogojba, — Zágráb te­metője. — hogy az illvrek és más neves horvátok sirjait felkeressék, majd együtt mentek ki Scszlincbe. S?tarcsevics Antal, a jogpárt megala­pítójának, a lctfliorvátabb horvát pártvezérnek sírjához. A tárgyalások szüneteit a képviselők barátságos tár­salgásban egymással töltötték, mindig együtt étkeztek és együttesen voltak Bádics vendégei a vc/ér villájában. Szóval minden megtörtéül, bogv az atmoszféra minél bavátsánosabb le­gyen és az engesztelékenység szellem. * felülkereked iék. A tárgyalások tartalmáról eddig nem s>>k szivárgott ki. Szerb hivatalos részről először udvariassági aktusnak állították be Gjuricsics útját, aki visz­szaűdja Macsek. látogatását Később a zágrábi tárgyalásokat informativeknek minősítették, ami annyiban állt is. hogy Gjuricsics nem volt felhatal­mazva végleges inegegvezés kötésére.; A két napi tárgyalásról kiadott hi­valatos horvát közlemény szerint há­rom pontban történt rtaegégVezés. m. 1. a tárgyaló lelek megállapították, hogy a tenforgó ellentéteket szüksé­ges és lehetséges egyetértéssel megol­dani: 2. hogy a megegyezés konkreti­zált 'előfeltételeit (reisimváltozás, az adminisztráció" megjavításai egv ho­mogén radikális kormánv van hivatva megteremteni: 3. a tárgyalások a vég­leges megegyezés dolgában folytatnn­dók. Bádics a kommüniké közreadása után fogadta az újságírókat s a tár­gyalásról a következőket közölte ve­lük: A radikálisok kijelentették, hogv ők nem erőszakos, hanem alkotmá­nyos megoldásra törekszenek. A revi­zionisták kijelentették, hogv egv pri bicsevicsiánus szellemű radidális-de­mokrata koalíció megalakulását: i; legnagyobb, provokációnak lartanák " A radikális képviselők iszonyattal hal­lották az emberfelenségeket. melveket a kormány közegei a horvátokon és a muzulmánokon elkövetnek. A revi­zionisták kifejtették gazdasági, közle­kedésügyi és kulturális kívánságaikat.. A radikális kirtyjselők miud^n k#r^ Szerb-horvát tárgyalások

Next

/
Oldalképek
Tartalom