Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 18. szám - Ügyészi hozzászólás az igazságügyi kényszerstatisztikához

524 KÖNYVISMERTETÉSEK pedig felkérte, hogy ezt a munkát irányítsa. Az igazságügyminisztérium az Intézetnek a munkához nemcsak személyi, hanem némi anyagi támogatást is nyújtott. Sőt Tárkány Szűcs Ernőt, Bónis György tanítványát, a kolozsvári kir. járásbíróságnál alkalmazta és szolgálattételre Bónis szemináriumához osztotta be azért, hogy ott a jogi néphagyományok tanulmányozásával foglalkozhassék. A minisztérium által megindított munkálatoktól függetlenül Papp László Kiskunhalason végzett kutatásokat, Bónis György a Garam völgyében, munkatársaik pedig az ország különböző területein. Bónis György munkájáról a „Társadalomtudomány" 1940. évfolyamának „Egyke és jogszokás a Garam völgyén" című cikkében, Papp László pedig „A magyar táj- és népismeret könyvtára" 2. számában „Kiskunhalas népi jogélete" című könyvében számolt be. Bónis e tanulmánya bizonyítja, hogy minden társadalmi kérdés tanulmányozásához, megvilágításához nélkülözhetetlen a népi jogélet és jogszemlélet tanulmányozása is. Papp László könyve az egyetemes népi jogéletet öleli fel csaknem minden részletproblémájával, A magyar néprajz és a magyarságtudomány nagy veszteségére Győrffy professzor hirtelen meghalt és így már nem érhette meg Papp és Bónis gyűjtésének eredményeit. Győrffy halála után a Néprajzi Intézet ilyen irányíi tevékenységét az „Országos Táj- és Népkutató Intézet" vette át, ahol a munkát Papp László vezette; a kolozsvári egyetem jogtörténeti szemináriumában Bónis György vezetésével indult ugyanilyen munkálat, míg az igazságügyiek gyűjtését maga a minisztérium irányította. Az igazságügyminisztérium felhívására az igazságügyi hatóságok emberei: bírák, ügyészek, fogalmazók, segédhivatali tisztviselők, de főként a telekkönyvi betétszerkesztő személyzet tagjai, egymásután küldötték be a gyűjtésükről beszámoló jelentésüket. E jelentések közül ki kell emelni , Asztalos László hajdumegyei, Csányi József zalamegyei, Dobos Lászó veszprémmegyei, Gaál Imre gömörmegyei, Galotsik Elek beregmegyei, Kapp Ernő borsod-, mosón- és tolnamegyei, Marozsy Lajos szegedii és pestmegyei, Nagy Jenő csíkmegyei, Quiriko Pál veszprémmegyei, Tárkány Szüts Ernő csanádmegyei, Újlaki Béla hajdú- és biharmegyei gyűjtését. Csányi, Galotsik és Quiriko jelenlése bármikor sajtó alá kerülhet, de valamennyi gyűjtő munkájának szakszerű feldolgozása, ismertetése is tervbe vétetett. Papp László és Bónis György az említett munkájuk után is több tanulmányban foglalkoztak a jogi népéletkutatás kérdéseivel. A jogi ncphagyománygyüjtés és -ismeret tárgykörhöz értékes adalékokat szolgáltatott Tunyoghi Szűcs Kálmán a Magyar Gazdák Szemléjében (1942. május-júniusi, ahol is Mattyasovszky Miklós életét és műveit ismertetve közölte Mattyasovszkynak a jogszokások gyűjtéséről szóló kézirattöredékét. Degré Alajos: „A szomszédok öröklésével és a szomszédi elővásárlási jog kialakulásával" foglalkozik az Illés Emlékkönyvben (1942), továbbá „Földesúri jogok a jobbágyok házasságkötése körül" című témakörrel (Regnum egyháztörténeti év könyv 1942—1943. Szekfű>-Em!lékkönyv, 1943.) Az utóbbi tanulmányban szerző az igazságügyminisztériumhoz beérkezett jelentések adatait is felhasználva bizonyítja, hogy a jelentéktelennek látszó népszokások ismerete milyen értékes és jogtörténeti kérdések megvilágításánál sikeresen felhasz-