Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 3. szám - A desuetudo problémája

S2 SCHOLTZ KORNÉL A desuetudo problémája.* Irta: Dr. Scholtz Kornél. Tartalom: 1. A desuetudóval kapcsolatban fel­merülő kérdések. 2. A desuetudo fogalma, a) A fakticitás hiánya, b) A jogszerűség hiánya, c) A normajelleg megsemmisülése, d) Az új pozitív sza­bályozás hiánya. 3. A desetudo viszonya a szokás­joghoz. 4. A desuetudo viszonya a törvényrontó és az illegitim joghoz. 1. A jogforrások irodalma a desuetudót — szinte kivétel nélkül — együtt tárgyalja a szokásjoggal. A desuetudo többnyire úgy szerepel, mint a szokásjoggal azonos, vagy vele rokon jelenség. Míg azonban az utóbbi gazdag és sokoldalú vizsgálat tárgya, addig az előbbire a jogbölcselők kevés figyelmet fordítanak. Általában megelégszenek azzal, hogy e mellőzött jelenséget mint a szokásjog egy faját mutassák be, s ezen alapon rá is kiterjesszék erre vonatkozó megállapításaikat.1 Szerény nézetünk szerint ez az eljárás hibás. A desuetudo beutalása a szokásjog körébe vagy önellent­mondáson, vagy a desuetudo tarthatatlan fogalmán alapszik. Erre a kérdésre: mi a desuetudo? általában a következő válaszokat kapjuk: „a jog elhalása", „a jogszabályok rendszerinti követésének meg­szűnése", „a jog pozitivitásának megsemmisülése", stb. Ezek a — nagyban és egészben megegyező — válaszok nem oszlatnak el minden kétséget a desuetudo fogalmát illetően. Ellenkezőleg: a kutató számára a kérdések egész tömegét rejtik magukban. Például: „mi" az, ami desuetudo esetében megsemmisül? csak a jog realitáseleme, vagy ideális része is? hogyan sem­misíthetnek meg tények normát? miben áll a jog pozitivitása? a jog köve­tésében, vagy alkalmazásában? a desuetudo csak magánszemélyek, vagy csak államszervek, vagy mindkettő magatartásában tükröződhet? nem ke­vésbbé problematikus az, hogy mi értendő „megsemmisülés" alatt? a jog realitáselemének teljes, vagy csak részleges elválása a jog szellemi tartalmá­tól? szükséges-e ehhez a folyamathoz hosszabb idő eltelte, vagy pedig uno actu is végbemehet? A desuetudo fentidézett szűkszavú jellemzései ezekre a kérdésekre nem adnak választ, tehát kiegészítésre szorulnak. A desuetudo is osztozik valamennyi jogbölcseleti részletprobléma közös sorsában: összefügg a jogfilozófia és rajta keresztül az általános filozófia alapkérdéseivel. Például: A desuetudo kérdése szorosan kapcsoló­dik a filozófiának egyik centrális problémájához: mi a viszony érték és valóság között? Aki — mint pl. Kehen — e kettő között minden össze­függést tagad, ellentmondás nélkül nem beszélhet a desuetudo jogszüntelő erejéről. Ezzel szemben a desuetudo jelensége nehézség nélkül magyaráz­ható N. Hartmann filozófiájával, amely egymással összefüggő és egymáson nyugvó létrétegeket különböztet meg. — Még szorosabb a kapcsolat a desue­* A kir. m. Pázmány Péter Tudományegyetem jogbölcseleti szemi­náriumában készült dolgozat. 1 így pl. szokásjognak tekintik a desuetudót: Francois Gény (Méthode d'interpretation et sources en droit privé positif. Paris. 1929. 391. 1.), Max Weber (Wirtschaft und Gesellschaft. Grundriss der Sozialökonomie. Tübin­gen. 1925. 382. 1.), Grosschmid Béni (Magánjogi előadások. Jogszabálytan. Bndnpo^t, 1905. 465/6. 1.). J

Next

/
Oldalképek
Tartalom