Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 3. szám - A valóságbizonyítás szigorított előfeltételei a Bv. 14. par-ában

A VALÓSÁGBIZONYITÁS SZIGORÍTOTT ELŐFELTÉTELEI 67 E határozat alapjául szolgált esetben A. magánindíványra üldözendő cselekményt (kisebb értékű kukoricalopást) követett el a magánindítványra jogosult B. kárára, aki magánindítványt nem tett, de közös gazdájuknak elmonda, hogy A. őt meglopta. Ez A.-nak tudomására jutván, rágalmazás miatt bepörölte B.-t, aki valóságbizonyítási indítványt tett. Az elsőfokú bíróság a valóságbizonyítást megengedte s miután az sikerre vezetett, A.-t felmentette. A másodfokú bíróság nem tartotta a valóságbizonyítást megengedhetőnek és A.-t elítélte. A Kúria a koronaügyész perorvoslata folytán a jogegység érdekében hozott 305. sz. határozattal (1909. X. 26. — 7070. sz. a.) az elsőfokú bíróság álláspontját tette magáévá a következő okfejtéssel: „Ilyen cselekmény fennforgása esetében a sértett fellépése nélkül sem az államhatalomnak, sem harmadik személynek az ügybe való beavatkozásra nincs joga. Ezzel összhangban áll a Btk. 264. i§ 2. pontjában írt tilalom, melynek célja megakadályozni, hogy ilyen természetű cselekmény a sértett akarata ellen harmadik személy illetéktelen beavatkozása folytán kerülő úton mégis bírói döntés tárgyává tétessék. Midőn azonban maga a sértett az, aki az állítást, mely miatt felelősségre vonták, az ő kárára elkövetett és csak az ő indítványára üldözhető cselekményre vonatkozóan, mégpedig jogos magánérdekének megóvása céljából tette, akkor tőle az állítás valódiságának bizonyítását a törvény alapelveinek felforgatása nélkül megtagadni nem lehet." (Bjt. LIX. 97.) A Btk. 264. §-ának hatálya alatt, tehát még az abszolút tilalom idejében merült fel az a kérdés is, hogy a tilalom vonatkozik-e más nő becsületét is támadó tényállításra, vagy csak annak a nőnek becsületét védi, aki a bünperben sértettként szerepel? Ez a kérdés ma, a Bv. hatálya alatt is felmerülhet. A Btk. 264. § 4. pontjának és a Bv. 14. §-ának idevonatkozó teljesen egybehangzó szövegezése: ,,ha az állítás a női becsületet támadja meg" (tehát nem a sértett nő becsületét, hanem általában ,,a női becsületet"), támogatja azt a magyarázatot, hogy a tilalom nemcsak a sértett, hanem minden nő becsületét védi. Ez az értelmezés a törvény szavainak megfelelő, de egy eset kapcsán már az abszolút tilalom idejében erős bírálatban részesült. Az eset a következő volt. Egy tisztességes asszony rágalmazás címén feljelentette a vádlottat, aki azt állította róla, hogy olyan, mint „Szopó", mely gúnynéven egy közismert céda nő élt a faluban. A vádlott tagadta, hogy az a nő, kivel sértettet összehasonlította, erkölcstelen életet élne s így a vele történt összehasonlítás sérthetné a panaszos női becsületét. Ezzel szemben a sértett bizonyítani kívánta ennek a nőnek erkölcstelen életmódját. A bíróság ezt a bizonyítási indítványt a Btk. 264. § 4. p.-ban foglalt tilalomra hivatkozással elutasította s a vádlottat felmentette, mert az összehasonlításban nem látott sértést. Edvi Illés Károly (Btk. magy. II. 437. 1909.) és Alföldi Dávid