Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 3. szám - A valóságbizonyítás szigorított előfeltételei a Bv. 14. par-ában

68 HARMATH JENŐ (Bjt. XI. 260.) egybehangzóan hibáztatták a valóságbizonyítási tilalom ilyen alkalmazását, mely „oda vezet, hogy bárki büntetlenül összehasonlíthat egy tisztességes nőt a legaljasabb kéjnővel; nem lehet megakadályozni, hogy a sértett harmadik személyre vonatkozó, ez által nem panaszolt oly körülményt bizonyítson, mellyel' az ellene elkövetett sértést akarja igazolni. A törvényhozás a vádlott terhére korlátozta a bizonyítás jogát, de hogy a vádlott előnyére a sértettet tiltsák el a bizonyítástól, erre nem ismer példát Btkvünk. Ha nem így volna, akkor épen ellenkezője következnék be annak, amit a törvény akar, mert büntetés helyett bizton felmentés lenne jutalma a női erény rágalmazójának." A mai jogállapot szerint hasonló esetben el kellene rendelni — nem a valóság bizonyítását, amiről indítvány hiányában szó sem lehet, — hanem annak igazolását, hogy az összehasonlítás sérti a panaszos női becsületét. Ez kívül esik a valóságbizonyítás keretén, ennek bizonyításától sértettet nem lehet elzárni akkor sem, ha ez a bizonyítás peren kívül álló személyek becsületét is érintené. * * * A Bv. életbeléptével az elől felsorolt tényállításokra vonatkozó abszolút tilalom megszűnt és hatályba lépett a Bv. 1A. §-a, mely a mai jogállapot szerint a legszigorúbb valóságbizonyítási jogcímet foglalja magában a következő szószerinti szöveggel: ,,Ha az állítás, híresztelés vagy a kifejezés a családi élet belső viszonyaira vonatkozik vagy a női becsületet támadja meg, vagy pedig oly bűncselekményre vonatkozik, amely csak magánindítványra üldözhető, a jogosult azonban nem terjesztett elő magánindítványt, vagy azt visszavonta és erről a vádlott a bűncselekmény elkövetése idejében tudomással bírt: az állított vagy híresztelt tény, úgyszintén a valamely tényre közvetlenül utaló kifejezés valósága bizonyításának egyedül a vádlott indítványára és csak abban az esetben van helye, ha a vádlott igazolja, hogy az állítás, a híresztelés, illetőleg a kifejezésnek használata és egyszersmind módjuk és alakjuk is, közérdeknek vagy jogos magánérdeknek megvédése céljából szükséges volt." I. A törvényhozás ilyen módon kívánt gondoskodni arról, hogy a családi élet szentsége és a női becsület ellen irányuló sértő támadások, melyek a társadalmi béke feldúlására leginkább alkalmasak, túlságosan el ne szaporodjanak. Ennek a veszélynek elhárítása és az ilyen sértések áradatának megakadályozása és fékentartása céljából a Bv. 14. §-a a valóság bizonyítását csak a legszigorúbb feltételek alatt engedi meg, amelyeket nem elég valószínűsíteni, hanem meggyőzően bizonyítani kell. A törvénynek e szavai: „ha a vádlott igazolja", nem a valószínűsítéssel, hanem a bizonyítással egyértelmű. Ha a törvényhozó elegendőnek tartotta volna a könnyebb valószínűsítést, ezt kifejezetten megmondta volna, mint pl. a Bp. 466. §-ában. A Kúria újabban határozottan bizonyítást kíván. (Bjt. LXXXII. 24.) Alaptalan az az aggodalom, hogy a jogcím perrendszerű igazolása „úgyszólván a valóságbizonyítás területére vinne át" és ezzel a vád-