Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 18. szám - A tagosításról

484 TUNYOGHI SZŰCS LAJOS irodalomban is már felvetett javaslat (Szilágyi Béla: Tagosítás és községfejlesztés; Geodéziai Közlöny 1935. évf. 27. lap). A tagosítás fentvázolt szabályozásának kérdésével egyidejűen termé szetesen más kérdések szabályozása is szükséges. Elsősorban olyan rendelkezések megalkotása, amelyek alkalmasak a jövőben a birtokelaprózást akadályozni. Jogszabálynak kellene gondoskodni arról is, hogy a községi határ rendezési tervével egyidejűen az egyes dűlőkre nézve a tagosítás során a község szabályrendelettel megállapítaná abban a dűlőben fekvő birtok 4 testek megengedett legkisebb területét, amelynél kisebb területet az ingatlanból abban a dűlőben a jövőben nem lebet kihasítani. A község határában fekvő ingatlanok forgalma a jövőben csak ennek a megállapított községhatár rendezési tervnek megfelelően volna lebonyolítható. Ilyen módon biztosítható volna a község határának állandó rendezettsége és az is, hogy belátható időn belül abban a községben ne kerüljön sor tagosításra. A külföldi irodalomban már több ízben reá mutattak a birtokelaprózást gátló jogszabályok megalkotásának szükségére. (Hedemann: Fortschrittc des Závilrechts, II. 356. I.). Az eddigi külföldi jogalkotás a birtokelaprózást inkább az ingatlaneldarabolás hatósági engedélyhez kötése útján igyekszik megoldani és csak kivételesen a birtokminimumot megállapító rendelkezések útján. (V. ö. id. mű 357. 1.) A hazai jogi irodalom is foglalkozik a birtokelaprózást akadályozó jogszabály kérdésével (V. ö. pl. Vladár Gábor: „A mezőgazdasági ingatlanok túlságos elaprózásának meggátlása" című értekezése; Kolozsváry Bálint: Emlékkönyvben 1939. 576. 1.). Az utóbb említett értekezésben foglalt javaslat a birtokminimumot -- javaslatunkkal egyezően — nem kívánja az egész országra nézve általánosan, hanem csak dűlőnként megállapítani, a megállapítást azonban a közigazgatási bizottság gazdasági albizottságára bízná. Megfontolandó, nem kellene-e a lagosítást megelőzően a községi külső határ már fentemiitett rendezési tervének előkészítését és dűlőnként a megengedett legkisebb ingatlanrészletek nagyságának megállapítását a község szabályrendelet alkotására bízni (1886:XXII. tc. 21., 27. §). A birtokelaprózást akadályozó rendelkezések mellett szükséges olvan rendelkezés is, hogy a megengedett területet el nem érő ingatlanrészletet a telekkönyvből lejegyezni nem lehet, hacsak az ingatlan a vevő szomszédos ingatlanával egy jószágtestté nem alakítható s így az egyesített ingatlan az ingatlanok területének megengedett legkisebb nagyságát eléri, úgyszintén szükséges olyan rendelkezés is, hogy ingatlanból ingatlanrészt csak akkor lehet lejegyezni, ha az az ingatlan, amelyből az ingatlanrészt lejegyezték, egymagában is eléri az ingatlan megengedett legkisebb mértékét. A megengedett legkisebb területet el nem érő ingatlan tulajdonjogát természetesen a tényleges birtoklás alapján sem lehetne bejegyezni. Szabályozni kellene, hogv nemcsak élők között kötött jogügylet útján nem lehet a megengedettnél kisebb ingatlanrészt szerezni, hanem halálesetre szóló juttatás címén sem. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban az öröklési jogot érintő rendelkezések megalkotására is szükség volna. Már a fentidézett értekezésben előadott tervezet is foglal magában öröklési jogot érintő rendelkezéseket. Ezek szerint bármelyik örökös követelhetné, hogy a hagyatékhoz tartozó olyan mezőgazda-