Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)
1944 / 18. szám - A tagosításról
A TAGOSÍTÁSRÓL 485 sági ingatlant, amelynek terjedelmié nem haladja meg a községben kialakult kisbirtok átlagos terjedelmét, az ő osztályrészébe adják, ha az örökös a gazdaság továbbvitelére alkalmas és az örököstársak kielégítését biztosítani tudja. Emellett azonban szükséges rendezni azt a kérdést, hogy mi az eljárás, ha az egyik örököstárs sem kéri az egész ingatlannak az ő osztályrészébe adását, vagy ha egyik örököstárs sem tudja a többi örököstárs kielégítését biztosítani. Szükségesnek látszik olyan rendelkezés kibocsátása is, hogy a hagyatékhoz tartozó és az ingatlan legkisebb mértékét el nem érő ingatlant az örököstársak eszmei hányadrészek szerinti közös tulajdonába bocsátani nem lehet. Ilyen rendelkezés nélkül ugyanis az a gyakorlat fejlődhetnék ki, hogy az ingatlan vevője az ingatlannak csak eszmei hányadrészét szerezné meg, a valóságban pedig a tulajdonostársak azt megosztva használnák s ennek következtében a telekkönyvi állapot még inkább eltérne a való helyzettől és a birtokviszonyok még bonyolultabbakká válnának. Megfontolandó az a már több oldalról hangoztatott javaslat is, hogy az olyan ingatlanelidegenítés, illetőleg vétel, amely igazoltan a birtokok elaprózásának megakadályozását és a tulajdonos meglevő ingatlanainak egyesítését célozza, illetékmentességben legyen részesíthető. A javasolt rendelkezéseken felül maga a tagosítási eljárás is több irányban kiegészítésre, illetőleg módosításra szorul. A tagosítás megfelelő statisztikai adatok útján megállapítandó sorrendben rendeltessék el. A dülőbeosztást a természeti adottságok és az úthálózat kiépítésének szüksége szerint állapítsák meg. Becslést a tagosításban érdekelt személy ne végezhessen^ A becslésnél figyelembe kellene venni nemcsak a föld minőségét, hanem mindazokat a tényezőket, amelyek az ingatlan forgalmi árára befolyással bírnak (A falu, vasútállomás, kövesút mellett fekvő ingatlan értéke nyilvánvalóan nagyobb, mint az attól lényegesen távolabb fekvő terület értéke). A tagosításban tevőlegesen résztvett személyek: a tagosító mérnök (vagy annak alkalmazottja) az eljáró bíró, illetőleg eljáró bírósági alkalmazott (bírósági jegyző, titkár, telekkönyvvezető) a községi elöljáróság tagjai, a községi jegyző, segédjegyző, községi írnok, valamint a becslést végző személyek és ezek hozzátartozói a tagosítás elrendelésétől számított öt év alatt a tagosítás alá esett ingatlanok tulajdonjogát nem szerezhetik meg, illetőleg a tulajdonjog bekebelezésére irányuló követelési jogot az említett idő alatl érvényesen nem szerezhetnek. A tagosítás során az ingatlanok besajáitításának is helye lehessen; ha a tagosító érdekelt ingatlana a megengedett legkisebb mértéket el nem éri, ingatlana helyett pénzbeli kártérítést kapjon. Többször felvetett javaslat a tagosítással kapcsolatban, hogy külön tagosítási hivatal állíttassák fel. Ezt a magunk részéről nem helyeselhetjük, mert a tagosítást csak átmeneti eljárásnak tekintjük, amelynek a javasolt rendelkezések megvalósítása esetében meg kell szűnnie vagy legalább is olyan szűk korlátok közé kell szorulnia, hogy azért külön hivatal felállítása szükségtelen.
