Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 11. szám - Vita a Szentkoronáról. Tóth Zoltán: A Hartvik legenda kritikájához (A Szt. Korona eredetkérdése), Budapest 1942. 131 l.; Deér József: A magyar királyság megalakulása, Budapest 1942. 90 l.; Tóth Zoltán: Történetkutatásunk mai állása körül (A Szent Korona e

382 KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK SZEMLÉJE tetés, tehát alanyi műveletek útján ismerhető meg. Kezdetleges kísérlet az, ha valaki a tapasztalat alanyiságát műszerekkel akarja kiküszöbölni. Hiszen nyilvánvló, hogy a mikroszkóp nem pótolja, csupán segíti szemet, a rádió a fület; a vak, illetőleg süket ember éppoly keveset vehet észre velük, mint mögött a jog elveinek meglátásával lényegileg feladja a jogászi pozitivizmust nélkülük. A matematika érvénye pedig logikai természetű, tehát nem tehet zárttá egy olyan rendszert, amely logikailag nem zárt. A jogalkalmazás tehát nem egyszerűsíthető „társadalmi mérnökösködés"-sé. A bíró emberi nagysága vagy emberi gyöngesége, lelki függetlensége vagy előítéletei továbbélnek ítéletében, ahogy a nemzet géniusza is örök, logikailag megfoghatatlan része az állam törvényeinek. Szabó József. Prof. Dr. Wolfgang Siebert: Wandlungen im bürgerlichen Recht seit 1933; Deutsches Recht, 19U, Heft 1/3. Szerző először felveti a kérdést, van-e még egyáltalán tiszta magánjog és van-e ennek létjogosultsága? A válasz, melyet részben csak cikke végén ad meg az, hogy liberális értelemben, mint a közjogtól teljesen különálló, sőt részben azzal szembenálló jogterület, a magánjog nincs többé; a magánjog új értelmét tekintve azonban nemcsak fennáll és nemcsak szükséges, hanem régi helyzetéhez képest megizmosodott és jelentőségében is nőtt. Az egyes néptárs nem pusztán töredékrésze a kollektív egységnek, hanem cselekvése személyiségének kifejtése, de egyben részvétel a közösségi élet formálásában is. Ahol a közösség tagja saját akaratából, saját kezdeményezésére alkot, létesít, alakít, ott magánjogról van szó, noha az egyesnek ez az öntevékeny cselekvése is szervesen bele van építve a közösség életébe (Einordung). — Ezek megállapítása után a szerző áttér egyes olyan kérdések rövid vázolására, amelyek jellemzőek a magánjognak erre az új alakjára. Ezeket példákkal jellemzi, melyek felsorolására itt sajnos nem térhetünk ki. Az új magánjog a réginél sokkal jobban képítette a jogos joggyakorlás határait és a joggal való visszaélés tanát. Nevezetesen szinte új a „Verirkung" tana és az — ugyan nem károkozó jellegű — de méltánytalan joggyakorlás lehetetlenné tétele. Erősebbé vált a személyiségi jogok és különösen a becsület védelme. Elismerték, hogy a családnak és nemzetségnek az egyes tagjaitól különálló, önálló jogi védelemben részesítendő becsülete van. Erélyesen leküzdötték a névházasságot. A munkajogban a szerződési szabadság elve egyenesen személyiségellenes volt. A legerősebb személyiséget is kiszolgáltatta személytelen gazdasági hatalmaknak. Hogy azonban a munkajog szociális szabályozása nem a személyiség rovására ment, azt különösen bizonyítja az alkalmazott által az üzem keretében tett találmányoknak, sőt a technikai találmányokon túl az üzemi (gazdasági, szervezési, racionalizálási) javaslatoknak jogi védelme. Éppen mert a magánjog nem corpus separatum többé, védi az új jogrend erőteljesebben és hatékonyabban az egyén jogait mint a régi. Az új jogvédelmi eszközt a sértett kezébe, nevezetesen engedi meg egyidejűleg bírói és közigazgatási út igénybevételét ott, ahol ez korábban nem volt lehetséges. A kötelmi jogban a bírói szerződésmagyarázat kifejlesztése és a jogügyletek semmisségének visszafejlesztése a legszembetűnőbb változások. Ámde ezeknél a szembetűnő, de felületi tüneteknél jellemzőbb magának a magánjogi szemlélet változásának alapvető ténye. Ma már nem annyira szubjektív jogokban, mint inkább jogi helyzetekben és jogosítványokban (Rechtsstellung und Berechtigungen), nem jogviszonyokban, hanem intézményekben és tartalmilag meghatározott életviszonyokban gondolkozunk. Részletesen szól azután a szerző azokról a jogügyletekről, melyek hatósági jóváhagyástól függenek. Tárgyalja, hogy ezeknél milyen természetű a fél és a hatóság nyilatkozatainak egymáshoz való viszonya. Belenyúlhat-e a hatóság módosítólag a magánjogi jogviszonyokba azáltal, hogy nem tagadja meg kereken hozzájárulását, hanem feltételekhez köti? Melyik része a jogügyletnek az, ami hatósági hozzájárulást kíván, pl. ingatlanra vonat-