Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 11. szám - Vita a Szentkoronáról. Tóth Zoltán: A Hartvik legenda kritikájához (A Szt. Korona eredetkérdése), Budapest 1942. 131 l.; Deér József: A magyar királyság megalakulása, Budapest 1942. 90 l.; Tóth Zoltán: Történetkutatásunk mai állása körül (A Szent Korona e

KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK SZEMLÉJE 383 kozó ügyletnél az abstract átadás-e, vagy a causalis átruházás? Mennyiben bírálhatják felül a rendes bíróságok a hatósági hozzájárulást? Hatósági hozzájárulás hiányában mindig semmis-e a jogügylet, vagy csak egyébként hiányos (pl. ténylegesen fennálló, de jóvá nem hagyott munkajogi jogviszony) ? Végül rátér a szerző a bíró jogállására az új jogrendben. A bíró jogállása, hatalma az új jogrendben megnőtt, jelentősebbé vált. A bíró valójában nemcsak a bírói szerződésmódosítás (magyarázat) és konstitutív ítélet hozatala esetében, hanem majd minden ítéletében nemcsak jogot alkalmaz (Rechtsfindung), hanem jogot formál is. Ez egyáltalán nem áll ellentétben a bíró hivatásával, mert a népközösség joga szempontjából méltányos, sőt szükséges, hogy minden az egyes néptárs jogállása szempontjából életbevágó döntést a bíró hozzon meg!!! Minthogy azonban az esetek túlnyomó részében szükséges, hogy a bíró a maga jogvitát eldöntő és jogot őrző tevékenységét összekösse az életviszony későbbi folyamára kiható jogszabályozó (Rcehtsgestaltung und Planung) funkcióval, minthogy továbbá ma a közjog és magánjog teljesen egymásba fonódnak, a mai éles megkülönböztetésnek „rendes" és „közigazgatási" bíráskodás között alig van létjogosultsága. — A népközösség jogrendje tehát fokozott fontosságot ad a bíró szerepének. A bírói eljárás módja azonban feltétlen revízióra szorul. Prof. Dr. W. Herschel, Halle: Das Unternehmerwagnis in Arbeits- und Wirtschaftsrecht. — Jherings Jahrb. 90. Band. 4. Heft., 1943.) A szerző rámutat arra, hogy ha a vállalkozói kockázat értelme és terjedelme más is az irányított gazdasági rendben, mint a liberálizmus korában, azért az irányított rend nem kommunisztikus és ezért a vállalkozói kockázat megmarad és fennáll. A germán, elsősorban a német jognak első jellemzője, hogy a jogokkal és kiváltságokkal elválaszthatatlanul és arányosan járnak együtt a kötelezettségek is. Több joggal, kiváltságosabb helyzettel több és súlyosabb kötelesség is. A. vállalkozó a fentiek szerint köteles viselni a dolgok természetes rendje szerint reá eső kockázatot és ez alól csak annyiban mentesíthető, amennyiben a közösség magasabb szempontjai, így pl. egy közgazdaságilag fontos vállalat fennmaradása, ezt indokolják. Lényeges azonban, hogy a vállalkozói kockázat mibenlétét minden irányban tisztázzuk, különösen, hogy kiválasszuk azokból a vegyületeiből, amelyekben más nevek és más külső formák alatt az eddigi jogrendben megbújni volt kénytelen, hogy egyáltalán érvényesülhessen, mint pl. a veszélyes üzem felelőssége, vagy a bírói szerződésmódosításra okul szolgáló körülmények képében. — Szerző a 157—158. oldalon erre nézve két példát is hoz fel, amelyek egyben arra is nagyon jó elrettentő példák, hogy milyen erőszakolt magyarázatokhoz vezet a vétkességi elv erőltetése a kártérítés tanában. Élesen különböztet a szerző üzem és vállalat, üzemi és vállalati kockázat között. Üzem és üzemi kockázat alatt csak a tisztán technikai mozzanatokat érti, vállalati kockázat alatt a vállalat egész gazdasági létével, vezetésével kapcsolatban előállható mindennemű rizikót. Igen finoman distinguál « szerző a belső (munkajogi) és a külső (gazdasági jogi) vállalkozói kockázat között. Az első alatt a kockázat eloszlását érti a vállalkozó és alkalmazottja (Gefolgsmann) közötti viszonyban az utóbbi alatt a veszély-, vagy kármegoszlást a vállalkozó és harmadik személyek közötti viszonyban. Az elsővel kapcsolatban rámutat arra, hogy a munkajogban hűségi kötelezettség (Treuepflicht) és vállalkozói kockázat el nem választható közösségben vannak. Igen figyelemreméltó, amit úgy ezzel, mint a rögtön érintendő más kérdéssel kapcsolatban a szerző a jogi formák átmeneteiről és egymásbafonódásáról, illetve ezeknek a dynamikus jogi szemlélet általi felismeréséről és méltánylásáról mond, amely a merev osztályozást (skatu lyázást), amely élettelen technikai finomságokban élte ki magát, lehetetlenné teszi. Ez a gondolatmenet vezet át azután a külső vállalati kockázattal kapcsolatos arra a figyelmeztetésre, hogy különös figyelmet kell szentelni ennek határeseteiben, amikor ugyanis egy fővállalat és vele szoros összeműkö-