Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 11. szám - Vita a Szentkoronáról. Tóth Zoltán: A Hartvik legenda kritikájához (A Szt. Korona eredetkérdése), Budapest 1942. 131 l.; Deér József: A magyar királyság megalakulása, Budapest 1942. 90 l.; Tóth Zoltán: Történetkutatásunk mai állása körül (A Szent Korona e

380 KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK SZEMLÉJE úton szabályoztassanak; minthogy azonban erre rendszerint nincs idő, szinte szabálynak tekinthető, hogy a devizaközigazgatási jog anyaga (felhatalmazáson alapuló) rendeleti szabályozás eredménye. (A devizgazdálkodás közigazgatása, 10—17.) < A Városi Szemle 1943. XXIX. évf. 6. számában értesít az angol háborús károk helyrehozatalára kiküldött bizottság (War Damage Commission) működéséről. A bizottság által kijelölt városokban a háborús károkat már a háború alatt helyre kell hozni; minden 10O0 fontot meghaladó károsodás nyomban jelentendő, hogy a helyi hatóságok ellenőrzésének legyen alávethető. A bizottság a helyesnek talált helyreállítási terveket segéllyé támogatja, aminek ellenében széleskörű ellenőrzést gyakorol. London újjáépítésénél magas toronyházak létesítését vették tervbe (959.). G. A Donaueuropa 1944. (IV.) évf. 4. számában Ivánka Endre fejti ki három, napjainkban sokat szereplő kifejezés: „Keleteurópa", „Donaueuropa" és „Kárpáteurópa" (Osteuropa, Donaueuropa, Karpatheneuropa) tartalmát. Megfejtése szerint „Keleteurópa" az a Közép- és Nyugateurópával szembenálló pólus, amelyből azok az erő-tényezők kiindulnak, amelyek „Dunaeurópa" területén ütköznek meg egymással. „Kárpáteurópa" viszont az a lényegében Magyarországgal — a Kárpátmedencével —azonos erőcentrum, amely nyugatra irányuló politikai-kulturális tájékozódással, mint Középeurópa sarokbástyája a már Keleteurópához tartozó szegélyállamokkal szemben. (Ivánka Endre: Osteuropa, Donaueuropa, Karpateneuropa, 193—197.) Külföldi Folyóiratok Szemléje. i. Németország. Jogbölcselet. — Müllereisert, F. A.: Der vom generellen objektíven Recht zum Einzelfall. (Schmollers Jahrbuch für Gesetzgebung, Verwaltung una Volkswirtschaft im Deutschen Reiche. 67. Jahrgang, 6. Heft. Berlin. 1943. S. 51—72. Az általános jogszabály és az egyedi jogeset közötti út vizsgálata régi problémája a jogbölcseletnek. De míg egykor túlröviden és felszínesen foglalkozott vele a tudomány, s kizárólag a logikai következtetés egyik válfaját látta benne, addig a modern jogelméletnek egyik sarkalatos kérdésévé lett, amelyről egyre inkább kiderül, hogy nem szorítható bele a formális logika merev kereteibe. A jelen tanulmány lényegileg a régi felfogás alapján marad. A problémát szigorúan formális logikai kérdésnek tekinti, összekapcsolja a jog logikai zártságának posztulátumával s a jogértelmezésnek ma már túlhaladottnak látszó, mechanisztikus felfogásával. Kiindulási pontja az, hogy a tárgyi jog alanyivá válása következtetés az általánosról a különösre, az elvontról a konkrétra, a generálisról az individuálisra. A jogász nehézségeit az okozza, hogy ennek a következtetésnek különböző módszerei vannak, amelyek más-más eredményre vezethetnek, így van természettudományi generalizáció, amelynek alanyi jellegét elismeri, hogy Mátyás koráig a pénzeken és pecséteken — egy, kettő kivételével — A jogászi absztrakciónak ebből a kettősségéből következik, hogy a konkretizáció, tehát az általános jogszabály felől a jogeset felé vezető út is kettős lehet (Zweispurígkeit der juristischen Generalisation). A természet- és értéktudományi szempontoknak ez az összeütközése tulajdonképen a jog normatív és tény elemeinek összeférhetetlenségét jelentené. A baj azonban a szerző szerint még súlyosabb. A normatív elemen belül sincs összhang, amennyiben a jog nemcsak értékeket, hanem értéktelenségeket is tartalmaz. Másszóval a jog területén nemcsak pozitív, hanem negatív értékekkel is számolnunk kell. S mindezek az értékek igen nehezen mérhetők össze. A grammatikai, filológiai és tiszta logikai értékek közé anyagi értékek is vegyülnek. Érdekes, hogy a jogszabályok egyik legjelentősebb felosztása: a