Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 1. szám - Még egyszer a magyar jogásznyelvről

CZIGLÁNYI: A JOGÁSZNYELVRŐL 39 vegye, ha a kötelezett a korábbi részleteknek lejáratkor való pontos megfizetését vétkesen elmulasztotta. Minthogy judikaturánkban a biztosítékadás jogintézményének a jelen cikkben tárgyalt esetekben való alkalmazásával nem találkoztam, nyilvánvalóan azért, mert ilyen természetű perek nem indultak, kívánatos ilyenek megindítása, hogy bíróságaink álláspontját ebben a kérdésben megismerhessük. A M. J. Sz. 1942. decemberi számában a magyar jogásznyelvről írt tanulmányom nem várt, de örvendetes visszhangra talált. Forgách Tivadar törvényszéki elnök úr és Dr. Czétényi Jenő kúriai tanácsjegyző úr hosszabb hozzászólásokban foglalkoztak azzal (Tanulmányok 4. füzet 228. 1. és 10. füzet 599. 1.), de különösen az Akadémia nyelvművelő lapja, a Magyarosan üdvözölte azt egyenesen nagyjelentőségű megmozdulásként (v. ö. Tanulmányok 6. füzet 381. 1.). Igazán örvendetes, hogy ha már jogi kérdésekben, sajnos, nincsen is meg az a hozzászólásokban, vitákban megnyilvánuló érdeklődés, amely régebben oly élénkké és érdekessé tette jogirodalmi életünket, legalább ez a kérdés keltett egy kis hullámzást. A hozzászólások hatása alatt méginkább megerősödött bennem az a benyomás, hogy általában a nyelvrontás veszélyét inkább az idegen szavak használatában látják, mint a magyartalan mondatfűzésben és idegenszerű szólásmódban. Elsősorban is az idegen szavaktól kívánják nyelvünket megtisztítani és emellett homályban marad a nyelvrontásnak ennél sokkal súlyosabb az a veszélye, amely a nyelv szellemét, eredetiségét csorbítja. Jól éreztem tehát, mert ez volt tanulmányomnak alaphangja, hogy nem lehet eléggé hangsúlyoznom az igazi és súlyosabb nyelvrontás eseteit és arra kell törekednem, hogy ezeket világítsam meg jelentőségüknek megfelelően. Mert az idegen szavakkal kapcsolatban valójában nyelvrontásról csak ott lehet szó, ahol attól kell tartani, hogy valamely idegen szó meglévő helyes magyar szót kiszorít. De ez egészen ritka eset. Az idegen szavaknál inkább az a helyzet, hogy azért vesszük be őket, mert a velük jelzett fogalomra nincs még megfelelő magyar szó. Ha azután akad ilyen, helyes, hogy a már szükségtelen idegen szót elhagyjuk. De az hiábavaló törekvés, hogy minden idegen szót eltüntessünk nyelvünkből, mert minden idegen szóra nem fogunk egészen megfelelő magyar szót találni és mégis csak az a legfontosabb, hogy helyesen és hiánytalanul fejezhessük ki mondanivalónkat. A magyar nyelvnek egyébként is megvan az a képessége, hogy az ilyen idegen szavakat magábaolvassza. Czétényi arra hivatkozik, hogy a dédelgetett idegen szavak odahaza, a saját portájukon éppen olyan szürke, többjelentőségű szavak, mint honi megfelelőik. Minthogy azonban nálunk csak egyetlen értelemben használatosak, éppen ezzel hibázott rá Czétényi önkénytelenül is arra az okra, ami miatt szükségünk van rájuk, éppen az egyértelműségükben rejlő szabatos gondolatközlés érdekében. Dr. Hauser Leó orosházi ügyvéd. Még egyszer a magyar jogásznyelvről.