Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 11. szám - A joggal való visszaélésnek egyes esetei a francia bírói gyakorlatban

364 KÖNYVISMERTETÉSEK lanok. Ennek a következménye, hogy a nemzetközi bíráskodás körében a „non liquet" ítéletnek megvan a lehetősége. Nem az államtársadalomnak a joga, hanem beljog az ú. n. nemzetközi magánjog, amely beljog nemzetközi vonatkozásokkal. Ugyancsak nem volt nemzetközi jog, hanem beljog a római jus gentium, különösen mint a peregrinusokra vonatkozó tételes jog vagy állítólagos jus naturale, de sőt a hadüzenést és békekötést szabályozó jus fetiale, sőt a hadviselés módjára vonatkozó jus militare természetű, későbbi, a jus fetiale helyébe lépett jus gentium is. Ami az államtársadalom kialakulását illeti, ennek kezdetleges képét a görög városállamok szinte érthetetlen széttagoltsága mutatja. Róma viszont elébe vág az államtársadalom kialakulásának a birodalom állami egységére törekvéssel. A monarchikus gondolat Róma bukása után is fennmaradt, legfeljebb a Pápaság és a Császárság viszonyának kialakulása után diarchikus gyengüléssel jelentkezik. Aki azonban nem vágyik az „egyhatalmi" rendszer visszatérésére, annak tisztában kell lennie azzal, hogy az államtársadalom és a superállam közt lényeges különbség van, ami azt hozza magával, hogy az államtársadalmat tagjai szuverénitásának quasi egyhangúsága hordozza vállain. Ha pedig nincsen egy erős, tetszés szerint és mindenben a tagok quasi egyhangúságától függetlenül is, feltétlenül rendelkező központi hatalom az államtársadalomban, ennek egyik következménye, hogy az államoknak módjuk van még államtársadalomban egyesülten is, hol békében, hol háborúban élni egymással. Ebből következik a béke és a háború nemzetközi jogának dualizmusa. A háború állapotában élő államokról téves lenne azt állítani, hogy a béke nemzetközi jogának szabályait folytonosan megsértik, mert hiszen a háborúban a hadviselő államok között s bizonyos jóval kisebb részeiben a semlegesekkel szemben is a béke nemzetközi joga hatályon kívül jut. A háború joga is jogrendszer, csak éppen megenged sok mindent, amit a béke joga eltilt. Céllá válik a pusztítás, jogfosztás, térdrekényszerítés és mindezek jogossá tétele a háború nemzetközi jogának első feladata; bizonyos határokat szabni, enyhítéseket tenni már csak a második feladat lehet. A nemzet belső életében az ú. n. kivételes állapot közelebbi analógia a háborúhoz, mint a forradalom, éppen mert a háború is jogilag szabályozott állapot, célja pedig nem szükségképen új jog létesítése, hanem a fennálló jogok megvédése, érvényesítése is lehet. A háború megelőzésének sem az el tiltás bizonyult a célravezető eszközének, hanem a politikai egyensúlyhelyzetek kialakítása s a békés változások előmozdítása. Cicerótól Hugó Grotiusig, ahol az irodalomban háborúról és békéről van szó, a háború foglalja el az első helyet. Valóban, nagy általánosságban szemlélve a dolgot, szinte a háború állapota látszik a normális állapotnak, szemben a béke kivételes helyzetével. Még a kereszténységnek és természetjogának is sürgősebb feladata volt a háború és a „Ne ölj!" parancs összeütközésének megfejtése, mint a békés érintkezés szabályainak megkeresése. Honnan erednek a háború jogszabályai? A keresztény erkölcsből, a középkori lovagvilág és a hűbérjogok becsületi ideológiájából, a belső büntetőjogból, amelynek analógiájára éri büntetés azt az idegen államot, amely az államot kívülről sérti, a kánonjogból, végül kis részben a római jogból, főleg a jus gentium militare-ból. E forrásokból a nemzetközi jog a tudósok tekintélyi jogalkotása