Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 1. szám - A kockázat büntetőjogi jelentősége

34 ANGYAL: A KOCKÁZAT tudatos veszélyeztetése esetében is, ha az ebből származható szociális haszon igazolja az egyes életének lehetséges pusztulását. Közérdekből a jogrend megengedi oly üzemek létesítését és vezetését, oly forgalmi eszközök használatát stb., melyek veszéllyel járnak, de rendszerint oly feltételeket kíván meg s oly rendszabályokat ír elő, melyek a veszélylehetőséget csökkentik ^veszélyes gépek körül korlát emelésre kötelezés, vasútvonal mellett sorompók állítása, a vonat s gépkocsi sebességének meghatározása stb.). Az ily óvóintézkedések teljességgel nem zárják ki a veszélyt, tehát a kockázatot, de aki megtartja a vonatkozó szabályokat, s bár a visszamaradó veszély lehetőségét előre láthatta, nem cselekszik jogellenesen, tehát sem kockáztatás, de a netán előidézett jogsértés címén sem büntetendő. A megengedett kockáztatás csak akkor veszi fel a büntetéstérdemlőség vonását, amikor adott esetben a veszély-csökkentést célzó rendszabályok nem voltak megtartva és tehát amikor semminemű szükség vagy várt értékszaporulat nem igazolja a kockáztatást. 5. Az irodalomban erősen vitás, vájjon a kockázatos életveszélyeztetés bűncselekménnyé minősíttessék-e vagy sem? (v. ö. Hafter, Schweizerisches Strafrecht, 1937. Bes. Teil I. k. 47. s köv. 1.; Cottier, Der Begriff der Gemeingefahr, 1918.; Hilfiker, Gefáhrdungshaftung im Strafrecht, 1920.; Schwendimann, Die Gefahr, 1920.; lün, Die Lebensgefáhrdung im Strafrecht, 1921.; Remund, Über die medizinische Bedeutung der Gefáhrdungsgesetzgebung, 1916.; Zanger, Medizin und Recht, 1919.). Megfelelő keretben — nézetem szerint — helyesnek mutatkozik ilynemű bűncselekmény meghatározásának törvénybe iktatása. Az 1937. dec. 21-én kelt s 1942. évi jan. 1-én életbelépett svájci btk. 129. art.-a mintaszerűen oldja meg a kérdést. A meghatározás szerint: „Wer einen Menschen wissentlich und gewissenlos in unmittelbahre Lebensgefahr bringt, wird mit Zuchthaus bis zu drei Jahren oder mit Gefángnis nicht unter einem Monate, bestraft" (1. bek.). A továbbiakban minősítő körülményeket sorol fel a törvény: „Handelt der Táter aus Gewinnsucht, so wird mit der Freiheitsstrafe Busse verbunden" (2. bek.). „Hat die Tat den Tod zur Folge, so wird der Táter mit Zuchthaus bis zu zehn Jahren bestraft" (3. bek.). Különös figyelmet érdemel a törvénynek „gewissenlos" kitétele. Csak a lelkiismeretlenül előidézett életveszély esetében büntetendő a tettes. Nyilvánvaló, hogy a törvény ehelyütt nem a lelkiismeret szavára gondol, mert akkor a tág, vagy eltompult lelkiismeretű egyén jobban járna, mint a finom lelkiismerettel megáldott személy, mert annál nem, vagy alig emeli fel szavát a cselekvést megelőző, közelebbről figyelmeztető s fékező lelkiismeret, ennél viszont az aggályoskodásnak gyakorisága címén rendkívül sok esetben volna megállapítható a lelkiismeretlenség. Nézetem szerint a lelkiismeretlenség a törvényben objektíve megállapítható tényálladéki elem szerepét tölti be (ugyanígy Thormann—Overbeck, Das schweizerische Strafgesetzbuch, 191. II. k. 51. 1.). Lelkiismeretlen a cselekmény, ha az erkölcs szemszögéből általában rosszalás alá esik. A kockázatos életveszélyeztetés tehát akkor nem lesz büntetendő, amikor az életveszéllyel járó tevékenységet kifejtő az előírásokat megtartva nem von magára rosszaló értékítéletet. Az 1943. évi Törvényjavaslat a bűntettesekkel és veszélyes lelkiállapotú személyekkel szemben való hatályosabb védekezésről: 62. §-ában az „Élet veszélyeztetése" címen a következő meghatározást adja kézbe: „Vét-