Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 1. szám - Koronaügyész, legfőbb királyi ügyész a királyi Kúrián

20 FINKEY FERENC vényszéki egyesbírói eljárás behozatala a büntető ügyeknek olyan tömegét zúdította a felsőbíróságokra, hogy azok e rendkívüli megoldás nélkül igen hosszú időn át feldolgozást alig nyertek volna. Ma érvényben levő eljárási jogunk tehát meglehetősen elszomorító képet nyújt, és megközelítőleg sem az, mely az 1900. évi január hó l én életbe lépett. Sajnos, a B. P. büszke épülete megérett arra, hogy új törvénnyel helyettesíttessék. Uj eljárási jog megalkotása elől tehát nem fog lehetni kitérni. Az új törvény megalkotásának ideje azonban nem érkezett el. Ehhez nyugodtabb viszonyokra van szükség. Szerény nézetem szerint erre csak a világháború után, és pedig akkor lehet gondolni, amikor annak hullámai is el fognak ülni. Koronaügyész = legfőbb kir. ügyész a kir. Kúrián. Irta: Dr. Finkey Ferenc m. kir. titkos tanácsos, ny. koronaügyész. Koronaügyészi tényleges szolgálatom idején gyakran intéztek hozzám kérdést laikusok (nem jogászok), de olykor jogászok (nem büntetőjogászok) is aziránt, .hogy mi is tulajdonképen az a koronaügyész? Legtöbben a kincstári jogügyi igazgató fogalmával azonosnak vélték. Könnyű volt megmagyaráznom az érdeklődőknek, hogy a koronaügyész nem más, mint a kir. ügyészség legmagasabbrangú tagja: a kir. Kúria mellett működő legfőbb kir. ügyész. Első feladata a kir. Kúria előtt tartott szóbeli tárgyalásokon a közvád képviselete, épúgy, mint a kir. főügyészé a kir. ítélőtábla, vagy az elsőfokú kir. ügyészé a kir. törvényszék előtti főtárgyalásokon. Másik, és pedig még fontosabb feladata a jogegység feletti őrködés, vagyis a törvénysértőnek látszó jogerős alsóbb bírósági büntető ítéleteknek jogegységi perorvoslat alakjában a kir. Kúria elé hozatala a netaláni valódi törvénysértés orvoslása végett. Már maga ez a sok kérdezősködés szöget ütött a fejembe, vájjon helyes, illetőleg megfelelő, jellemző kifejezés-e a „koronaügyész" szó ennek a hivatalnak megjelölésére. Mint tényleges tisztviselő nem akartam de lege ferenda felvetni a megfelelőbb elnevezés kérdését, nehogy címkórságot vagy dicsekvést vessenek szememre. Most azonban, mint pár év óta nyugalmazott koronaügyész, ilyen feszélyezettség nélkül hozhatom szóba ezt a kérdést, aminek nemcsak a decorum, de a gyakorlati jogélet szempontjából is van bizonyos jelentősége. De hozászólásra késztetett egyik kiváló fiatal kir. ügyészünknek, Goltner Dénesnek nemrégiben megjelent értékes dolgozata is: „A Szentkorona Ügyésze, — az általános közérdekképviselő kérdéséhez" címmel (Miskolc, 1941.). Goltner ebben az alapos tanulmányában érdekfeszítően mutat rá arra, hogy a külföldi jogokban, így különösen a svéd jogrendszerben alakult ki a koronaügyésznek, mint a legfelső bíróság mellett működő „igazságügyi meghatalmazottnak" az állása. Ez a tisztviselő egyrészt vádló a közhivatalnokok által elkövetett törvénytelenségek vagy hivatali mulasztá-