Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 1. szám - Koronaügyész, legfőbb királyi ügyész a királyi Kúrián

KORONAUGYÉSZ = LEGFŐBB ÜGYÉSZ 21 sok eseteiben, másrészt az egyéni szabadság állandó védője a közigazgatás túlkapásaival szemben. Svédországban már az 1809. évi alaptörvény rendeli, hogy minden országgyűlési ülésszak kijelöl „két, jogtudásukról és kiemelkedő tisztességükről közismert férfiút" (egyiket igazságügyi, másikat katonai meghatalmazottul), hogy „az országgyűlés megbízottaiként felügyeljenek a törvények és az alkotmányszabályok megtartására". Ennek a mintájára képzeli el Goltner a magyar koronaügyészi állást, mely ma csupán büntetőjogi törvénysértések orvoslására hivatott, „független közérdekképviselő" szervvé átalakítani. Ennek az alkotmányvédő tisztségnek neve lenne: a Szentkorona Ügyésze. Kétségtelen, hogy az 1871. évi XXXIII. t-cikkel felállított, de először csak az új Bp. életbeléptekor, 1900. januárban beállított koronaügyészi állás ilyen különleges alkotmányvédői ügykörrel nincs felruházva. Annyiban azonban, hogy a magyar koronaügyész a jogegység érdekében perorvoslatot nyújthat be a kir. Kúriához az általa észlelt törvénysértések miatt, ő is közreműködik az alkotmány, a törvény uralmának fenntartására. Ezért nevezi nálunk is a szakirodalom a koronaügyészt „a törvények őrének", ami közel áll a Kelsen által is tervezett „alkotmányügyész" fogalmához. Az is igaz, hogy a koronaügyész munkaköre nem szorítkozik tisztán bűnügyekre, illetőleg büntetőjogi törvénysértésekre. Az 1912. évi LIV. tc. értelmében ugyanis a koronaügyészt nemcsak a büntetőjogi, hanem a közpolgári, telekkönyvi és váltó-kereskedelmijogi vitás elvi kérdésekben döntvényalkotásra hivatott jogegységi tanács, valamint a teljes ülés elé terjesztett minden kérdésben meg kell hallgatni. De szerepel a koronaügyész a Legfelső Fegyelmi Bíróság és a kir. Kúria Ügyvédi Tanácsában is. Mindezen ügyekben szintén a közérdek és a törvények megtartása érdekében köteles felszólalni, tehát alkotmányvédelmi feladatot teljesít. Ennek ellenére a magyar koronaügyész nem azonos a svéd jog alkotmányvédőjével. És nézetem szerint a magyar alkotmánybiztosítékok mellett nincs is szükség ilyen külön alkotmányvédő ügyészre. Épen büszkélkedve szoktuk hirdetni, hogy a magyar nemesség 1848. előtt, 48. óta pedig az egész magyar nemzet mily törhetetlenül őrködik ősi alkotmánya felett. Nem szükséges az Aranybulla záradékára, a Werbőczy Primae nonus-ára hivatkoznom. Ma pedig ott van a parlament, a miniszteri felelősség, a Közigazgatási Bíróság, a sajtó és mindenekfelett ott vannak a független magyar bíróságok, melyek mind módot nyújtanak az orvoslásra mindenféle törvénytelen túlkapás, közigazgatási önkényeskedés ellen. Ezek mellett a közismert alkotmánybiztosítékok mellett, azt hiszem, teljesen felesleges lenne a külön alkotmányügyészi szerv létesítése, illetőleg a koronaügyész ügykörének ilyirányú kibővítése. Ezzel a kérdéssel azért nem is kívánok bővebben foglalkozni. Ellenben igazolni szeretném azt a régi meggyőződésemet, hogy a koronaügyész nevét helyénvaló lenne ennek a magas igazságügyi tisztségnek lényegét világosabban kidomborító névvel helyettesíteni. Szükséges lenne ez nemcsak a gyakori összetévesztés elkerülése végett, de különösen a koronaügyész jogköre tekintetében mindjárt a Bp. életbeléptetése idején s azóta is több ízben felmerült perjogi viták és bírói ingadozások elhárítása okából is.