Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 1. szám - Ratio legis és lex rationis

BŰNVÁDI ELJÁRÁSI JOGUNKRÓL 17 idején leginkább azáltal vonta magára, hogy az esküdtbíróságokat a jogszolgáltatás rendes szerveivé tette. Az első világháború után azonban hazánkban az esküdtbíráskodás fel lett függesztve, s így hazánkban 25 esztendő óta nem működnek esküdtbíróságok. Hogy az esküdtbíróságok működésének felfüggesztése az akkori nehéz és izgalmas időkben indokolt és szükséges volt, azt aligha lehet kétségbevonni. A magam részéről azonban soha nem fogom elhinni, hogy a laikusok ítélkezése bármily szempontból jobb volna a jogászilag képzett bírák ítélkezésénél. Mégis nem titkolhatom el, hogy nagyon szerettem esküdtekkel tárgyalni, sőt hosszú bírói pályám legszebb emlékei esküdtbírósági elnöki működésemhez fűződnek. Életbeléptek egészen különleges, a B. P. rendelkezéseitől eltérő eljárási nemek. Ilyen a statáriális eljárás. A B. P. ezt az eljárási nemet nem ismerte, de az már az első világháború alatt megalkottatott, és jelenleg széltében működnek a statáriális bíróságok. Ilyen az uzsorabírósági eljárás, továbbá az állami rend megóvása végett szükséges büntetőjogi rendelkezésekről szóló 1938. évi XVI. tc. (A. R. M.) által statuált eljárási nem. De ilyen a F. B. is, melynek megalkotása a B. N. II. fejezetének gyakorlati alkalmazása során szerzett tapasztalatok szerint mutatkozott feltétlenül szükségesnek. Azonban e különleges eljárási nemektől egészen el is tekintve, a rendes bűnvádi eljárás képe is jelentékenyen megváltozott. A B. P. s az azt életbeléptető törvény szigorúan körvonalazza a bírói hatáskört és illetékességet, de polgári személynek katonai büntetőbíróság ítélkezése alá vonásáról nem tud, míg ma a törvény (1930. évi III. tc. 8. § 2. bek.) azt megengedi. A B. P. elve volt, hogy a törvényszékek mint társasbíróságok jártak el, ami alól csak egy kivétel volt, kivételt képezett t. i. a vizsgálóbíró, aki mint egyesbíró működött és működik. Ezzel szemben ma a törvényszéki hatáskörbe tartozó büntető ügyek túlnyomó része tekintetében egyesbírák járnak el, sőt meg van engedve az is, hogy törvényszéki hatáskörbe tartozó büntető ügyek járásbírósághoz utaltassanak. A törvényszéki egyesbírói rendszer behozatalát az tette szükségessé, hogy a proletárdiktatúra alatt a törvényszékeknél a büntető ügyek száma annyira elszaporodott, hogy elképzelhetetlen torlódás támadt, s az előállott hátralék feldolgozására nem volt más mód, mint az ügyeknek egyesbírákhoz való utalása. Ma érvényben levő törvényünk (T. E. 107. és 108. §§) megengedi azt is, hogy a kir. ügyészség terheltet vádirat vagy vádindítvány mellőzésével állítsa a törvényszéki egyesbíró elé, sőt a törvény bevezette azt az eljárási módot is, mely szerint a törvényszéki egyesbíró előtt a tanúk kihallgatása a felek által történik. Ennyiben rokon ez az eljárási nem a B. P. 308. §-a szerinti eljárással, más tekintetben azonban attól nagyon eltér. Nevezetesen: a B. P. szerint az eljárás indítványozására egyedül védő jogosult, ellenben a T. E. 108. §-a értelmében ezt csakis a kir. ügyészség indítványozhatja. A B. P. szerint bírói belátástól függ az eljárási mód alkalmazása vagy mellőzése, míg a T. E. szerint a kir. ügyészség által előterjesztett indítvány esetében a bíróság köteles az eljárást elrendelni. Azonkívül: a