Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 3. szám - Újkantiánizmus és újhegeliánizmus a jogfilozófiában

ÉRTÉKRÖGZITÉS. ERDÉLYI KÁRENYHÍTÉS 415 a földhöz juttatott kisgazdák hosszúlejáratú fizetési kötelezettségeinek alap­jává a búza-valutát tette. Ennek megfelelőleg búzakötvények kibocsátását is szabályozta. Meggyőződésem szerint a pengő-valuta presztízsének sérelme nélkül, de nagy előnyére azoknak a fontos érdekeknek, amelyek a földreform helyes lebonyolításához fűződnek. Ha gondos szabályozással lehetővé tennők, hogy kongruens fedezet mellett legalább búzavalutájú fizetési kötelezettségek kötvényekkel is, be­téti könyvecskékkel is, biztosítási kötvényekkel is vállalhatók és hogy olyan szerződések, amelyek gazdaságilag indokolt esetekben értékállandósági zá­radékkal létesülnek, érvényesíthetők legyenek: ezzel nagy szolgálatot ten­nénk közgazdasági életünknek. A Sachwertek utáni futkosásnak és a tezau­rálásnak nagyrészt véget vetnénk és így valutánk presztízsét is szolgálnók. ÉBER ANTAL. / A kir. Kúria gyakorlata az erdélyi kárenyhítési ügyekben. I. Nem tudunk jogszabályról, amelyet úgy az elméleti kommentárok, mint a bírói gyakorlat annyira különböző és ellentétes módon értelmeztek volna, mint az 1440/1941. M. E. sz. rendelet (a továbbiakban: R.) 7. és következő szakaszaiban megállapított kárenyhítésre vonatkozó intézkedéseket. E rendelkezések alapja az, hogy a román uralom egész ideje alatt Erdélyben az ingatlanok általában azok valóságos értéke alatti áron idege­nítettek el, amint azt az 1940 év decemberében Nagyváradon megtartott táblaközi értekezlet igen helyesen állapította meg. A R. ez intézkedéseinek intenciója és célja pedig a román uralom alatti ingatlanelidegenítéseket kiemelni, függetleníteni az akkori árszínvonaltól, illetve épp ez árszínvonal károsító hatását kívánják utólag enyhíteni. A 3000/1942. M. E. számú rendelet ezért a „forgalmi érték" fogalmát e jog­vitákból ki is kapcsolta. A R. alapvető indokának és céljának teljes félreismerésén alapszik te­hát az a felfogás is, amely azt teszi vizsgálat tárgyává, hogy ugyanabban az időben hasonló ingatlanok mennyiért adattak el, — avagy pedig az egyes ingóságoknak, akár építési anyagoknak is mi volt ugyanabban az időben az ára. Az ingatlanok valóságos értékének megállapítása — szemben a viszo­nyok következtében kialakult forgalmi értékkel — a leglényegesebb kérdés ezekben az ügyekben. II. A Kúria a P. V. 3097/1942. számú határozata e kérdéssel össze­függően két alapvető elvet állapít meg: a) kimondja, hogy „az első világháborút megelőző időpontban a nem­zetközi helyzet viszonylagos nyugalma a gazdasági helyzet kiegyensúlyozott volta, a hitelélet normális rendje és a valutaérték állandósága lehetővé tették, hogy a forgalmi életben kialakult vételárakban az ingatlanok valósá­gos értéke jusson kifejezésre". Ennek alapján a Kúria a konkrét esetben az ingatlan 1910. évi vételárát fogadta el az ingatlan valóságos értéke meg­állapításánál alapul. b) a különböző időbeni és így a román uralom alatti leiértéket is át­számítja aranykoronára, illetőleg svájci frankra. ad a) Az első megállapítás csak úgy értelmezhető, hogy az első világ­háború előtti, 1910. évi érték a valóságos érték megállapításának kiinduló

Next

/
Oldalképek
Tartalom